Az érdekvédelem és a szolidaritás határai

Interjú Kapuvári Józseffel, a HDSZ elnökével

- Az év elején kedvezőtlen hírek érkeztek a szakmából. Eltelt az első negyedév, mi a helyzet most?

- Az alapanyag-ellátásban lényeges javulás nem történt. Egyetlen pozitív változásról tudok beszámolni: a kedvezményes vámtételek mellett behozható hús, illetve húsrészekre meghirdették a pályázatot, információink szerint nagy versengés alakult ki a hazai húsfeldolgozók között. A szakszervezetünk is lobbizott, hogy minél előbb tegyék közzé az illetékesek a pályázati feltételeket. Ugyancsak eljártunk a szaktárcánál az export-szubvenciók módosítása érdekében. Azért vállaltuk ezt a szerepet, mert az alapanyag hiánya tovább rontotta az egyébként is kedvezőtlen foglalkoztatási feltételeket. Sajnos minden erőfeszítésünk ellenére többszáz embert elbocsátottak az év első hónapjaiban, néhány cégnél többet, mint amennyire az év elején számítani lehetett.

- Milyen feladatok állnak jelenleg a szakszervezet előtt?

- A legfontosabb feladat - még mindig - a december óta tartó bértárgyalások lezárása a vállalatoknál, s az 1995. évi bérmegállapodások megkötése, kicsikarása, kiharcolása - hol mennyi erő szükséges. Nagyon nehezen halad az idén a béralku, éppen a szakmában kialakult helyzet miatt. A másik feladat, ami előttünk áll, az a májusban tartandó üzemitanács- választások előkészítése. Nem csak azért fontos ez számunkra, mert minden választás erősíti a választáson induló szervezetek, illetve személyek pozícióját, hanem azért is, mert a hatályos törvények értelmében ennek a választásnak az eredményei alapján osztják meg az úgynevezett ágazati szakszervezeti vagyont.

- További feladatunk a kollektív szerződések megújítása, amelyre szintén ebben az időszakban kerül sor. Nem csak a vállalati „munkajogi KRESZ" megalkotása jelent feladatot, hanem a szociális juttatások színvonala is a megállapodások során dől el. Eredménynek tartjuk, hogy a szakma nagyobb hányadát kitevő vállalatoknál eddig sikerült megőrizni a korábban kiharcolt szociális juttatásokat. A jóléti keretek valamelyest lépést tartottak az inflációval: komoly segélyalapokról, üdülési támogatásról és egyéb szociális kiadásokról van szó.

- Eddig nem említette az MSZOSZ májusi kongresszusát....

- Pedig a kormány által bejelentett stabilizációs csomag tükrében fontos esemény lesz. Várhatóan a szakszervezetek egész stratégiája, gazdasági- és szociális magatartása mérlegre kerül, nem is szólva arról, hogy az MSZOSZ belső struktúrája, működése és finanszírozása is átalakításra szorul.

- A kormány március 12-én bejelentett intézkedéseiről nyilatkozatot tettek közzé. Ennek egyik mondatában elhatárolták magukat Nagy Sándornak, az MSZOSZ elnökének „az intézkedéseket megértően kezelő" megnyilatkozásától. Milyen kérdésekben van véleménykülönbség Önök között?

- Lényegében nem a kormányzati intézkedések tartalmi megítélésében vagyunk - illetve voltunk - más véleményen. Ebben egyetértünk az MSZOSZ más tagszervezeteivel is. A mi elhatárolódásunk annak a stílusnak, megértő hangnemnek szólt, ahogy az MSZOSZ elnöke az első napokban az intézkedésekre reagált. Konkrétan: nem éreztük elég markánsnak a szakszervezeti, a munkavállalói álláspont megfogalmazását. Egy ilyen helyzetben, mi úgy véljük, hogy nem szakszervezeti vezető feladata, hogy megértő legyen. Ez inkább a kormány tagjaitól várható el, de ott sem kötelező, mint a példák mutatják. Egyébként az idő múlásával „eltűnt" a különbség az MSZOSZ elnöke és a mi álláspontunk között.

- Az ÉDOSZ Szövetség a közelmúltban tartotta kongresszusát. Most, a kongresszus után, milyen a viszony az ÉDOSZ és a HDSZ között?

- Az ÉDOSZ kongresszusa után tényként kezelhető, hogy megszűnt szakszervezetünk részvétele abban a szövetkezésben, amelyet ÉDOSZ Szövetségnek neveznek. Ugyanakkor a Dohányipari Dolgozók Szakszervezetével létrehoztunk egy új szerveződést, az Élelmiszer-ipari Szakszervezetek Unióját. Ezzel egyértelművé vált, hogy az élelmiszer-ipar területén szakszervezeti szempontból két szerveződés dolgozik, illetve működik.

Az Élelmiszer-ipari Szakszervezetek Uniója megteremtette képviseletét a Földművelésügyi Minisztériumnál és az Állami Vagyonügynökségnél, tisztáztuk működési lehetőségeinket az MSZOSZ-nél, folyamatban van a kapcsolatok bővítése a hozzánk közel álló szakszervezetekkel. Ugyancsak folyamatban van a nemzetközi kapcsolataink kiépítése is.

Az ÉDOSZ kongresszusa után az is világossá vált, hogy két területen kell rendezni az ÉDOSZ és az Unió viszonyát. Egyfelől ki kell alakítani az egymás mellett élés emberi és morális normáit, másfelől le kell zárni a vagyonvitát. Jóllehet az ÉDOSZ Szövetség korábbi alapokmánya előírta, hogy kiválás esetén meg kell osztani a vagyont, illetve a vagyonhasználat jogát, ezt az ÉDOSZ Szövetség a mai napig nem tette meg, ezért kénytelenek voltunk bírósághoz fordulni. A magunk részéről készek vagyunk megegyezni az ÉDOSZ Szövetséggel, illetve a Szövetségbe tömörült tagszervezetekkel, a közeljövőben erre konkrét javaslatot is teszünk. Ha pozitív választ kapunk, akkor elkerülhető lehet a bírósági eljárás.

- Közel egy évvel a történtek után, feltehetően könnyebb választ adni arra a kérdésre, hogy tulajdonképpen mi is volt a szakadás, kiválás oka?

- Az ÉDOSZ választmánya 1994. május 3-i ülésén szüntette meg a húsos és a dohányos szakszervezet tagsági viszonyát. Erről az általunk kezdeményezett törvényességi eljárás során a Legfelsőbb Ügyészség 1995. március 13-án kelt levelében megállapította, hogy „a választmányi ülés állásfoglalása kifogásolható", mivel az adott kérdésben a testület nem volt jogosult dönteni, másrészt „nem hozott alakszerű érdemi határozatot". Az akkori ülésen történtek, s a későbbi eljárás súlyos kérdéseket vet fel, amellyel egyszer majd az ÉDOSZ-ban szembe kell nézni. A kérdésre visszatérve, a „szakadás" alapvetően két okra vezethető vissza. Az egyik ok a szakszervezeti munkáról vallott felfogásbeli különbség. Mi másképpen képzelünk el egy korszerű, a mai kor követelményeihez igazodó szakszervezetet. A másik ok: a szakszervezeti vagyon hasznosításáról kialakult nézet és gyakorlat. A létrehozott kft. nekünk, mint tulajdonosnak nem biztosította azt a lehetőséget, hogy érdemben beleszóljunk a vagyon hasznosításából befolyó bevételek elköltésébe, célszerű felhasználásába. A szakszervezeti vagyon bizonyos formáju felélését látjuk abban, ahogy ez a gyakorlatban megvalósult. Egy olyan érzésünk is volt néha a kft. létrehozása körül, hogy személyi és szakszervezeti érdekek egymásba mosódtak.

A vagyonvita lényege: 1994 májusa, a kizárásunk után az említett kft.-n keresztül az ÉDOSZ bérbe adta a székház nagyobb részét. Magának tartja fenn a teljes bevételt és elfoglalja a megmaradt területet, az egyetlen szoba kivételével, amit mi használunk. Pedig minket illet a vagyon több, mint egyhatoda. Ezen felül: nem hajlandó a részünket kiadni a korábban létrehozott tartalékalapból, teljesen erkölcstelenül visszatartja a sztrájkalap általunk befizetett részét. Nem szólva az üdülők, a könyvtár hasznosításáról és még néhány kérdésről. Nem lehet vitás, hogy a bennünket megillető jogoknak érvényt akarunk és tudunk szerezni. Feltehető, hogy az ÉDOSZ vezetői arra „játszanak", hogy a bírósági eljárás elhúzódik, addig is használják a vagyonunkat, s majd csak békével nyugdíjba vonulnak. Az elmúlt hónapokban mindent megtettek - a telefonunk kikapcsolásától az előre lefoglalt tanácsterem bezárásáig -, hogy bennünket kiszorítsanak a székházból.

- Nem lehetne mégis megegyezni?

- Az ÉDOSZ kongresszusa előtt levélben szólítottuk fel a szövetség vezetőit, hogy szüntessék be a vagyon elbitorlását, de a felszólításunk süket fülekre talált. Levelünket elküldtük a kongresszusi küldötteknek és meghívottaknak is, de nem történt semmi. Úgy látszik, egyes alapszervezeti tisztségviselők is cinkosságot vállalnak a vezetőikkel.

- Mintha a privatizáció kérdésében is véleménykülönbség volna a két szervezet között.

- A közelmúltban az ÉDOSZ egy állásfoglalással lepte meg a nyilvánosságot a még állami tulajdonban lévő vállalatok privatizálásáról. Egyébként az Unió is kialakította az álláspontját, de - a rivalizálást elkerülendő - nem hozta még nyilvánosságra. A két vélemény között abban látjuk a különbséget, hogy mi kizárólag a munkavállalók nézőpontjából mérlegeljük a privatizáció lehetséges megoldásait, míg az ÉDOSZ álláspontjában keveredik a munkavállalói érdekek és a menedzsment érdekeinek a képviselete. Ez az ÉDOSZ tevékenységében nem teljesen új keletű magatartás. Mi úgy véljük, hogy ez szereptévesztés, nem is szólva arról, hogy a menedzsment elég erős ahhoz, hogy megvédje a maga érdekeit.

- Elég sok szó esett eddig elhatárolódásról, különvéleményről. Egy szakszervezetnek azonban, ha eredményeket akar elérni, együttműködésre kell törekedni más szervezetekkel és szolidárisnak kell lenni mások törekvéseivel. Miben fejeződik ki a HDSZ szolidaritása, együttműködési készsége?

- Először talán az élelmiszer-ipari szakszervezetekről szeretnék szólni. A szövetségi szinten fennálló vitáktól és véleménykülönbségektől függetlenül mi szolidárisak vagyunk és készek az együttműködésre minden élelmiszer-ipari szakágazati szakszervezettel, annak területi és helyi szervezeteivel. Ez a szolidaritás megnyilvánulhat konkrét esetekben az érdekvédelmi törekvések támogatásában; szívesen kötnénk sztrájkalap-szerződéseket is. Az MSZOSZ tagszervezetei körében hasonlóképpen gondolkodunk, minden konstruktív törekvésben hajlandók vagyunk együttműködni. Ezt világosan kifejezésre juttattuk a decemberi vasutas-sztrájk idején, amikor minden külön felszólítás nélkül támogatásunkról biztosítottuk a vasutas kollégákat. Hogy tovább bővítsem a kört, az ország és a szakszervezeti mozgalom mai állapotában a szolidaritásnak konkrét, célra irányuló helyzetekben kell megmutatkoznia, függetlenül a konföderációs, szövetségi hovatartozástól és irányultságtól. A szakszervezeteknek nem egymással, hanem a munkáltatókkal szemben kell fellépni.