„A szakszervezet csak az erő pozíciójából tud valamit elérni"

Interjú Sándor Lászlóval, az MSZOSZ alelnökével

- Az MSZOSZ 1995. május 5-6-án tartja III. kongresszusát. Hogyan látja Sándor László alelnök a kongresszus előkészítését egy március 12-ei „csomag" után, egy erőteljes tiltakozó hangnemet sejtető május 1-je előtt, a vasutas- sztrájk közvetlen közelében?

- Azt gondolom, hogy 1995 első felében a magyar munkavállalók és szakszervezeteik szembesülnek egy olyan helyzettel, amikor visszatérni kényszerülnek az eredeti funkciójukhoz, az elemi érdekeik védelméhez. Az elmúlt két év kimondva-kimondatlanul a szakszervezeteket arra motiválta, hogy egy kicsit aktívabban kapcsolódjanak be a politikai életbe. A parlamenti választások lezajlottak. Eléggé átlátható, hogy milyen irányvonalat követ a kormányzat. Ahhoz, hogy a munkavállalók védettebbnek érezhessék magukat, a szakszervezeteknek változtatni kell a belső munkájuk arányain. Ezt indokolják a gazdaságban végbement változások is: sok apró gazdálkodó szervezet jött létre, ahol a belső érdekérvényesítésre - számos helyen szakszervezet sem működik - nincs lehetőség.

Tekintettel az új helyzetre, a szakszervezeteknek változtatni kell a taktikájukon, és bizonyos mértékben a stratégiájukon is. A változások sorában én a legalapvetőbbnek azt tartanám, hogy ha a kormány rákényszerül is anyagi természetű megszorító intézkedésekre, egy erőteljesebb szakszervezeti fellépéssel ki kell kényszeríteni, hogy a pénzbe nem kerülő dolgokban váltsa be a szavát és szilárd alapokon nyugvó érdekegyeztetési mechanizmusban gondolkodjon. A kormány igenis tegyen gesztusokat! Például: hogyan lehet egy újabb privatizációs hullám előtt a szakszervezeteknek ellenőrzési szerepet adni. Mutassa meg, hogy egy ilyen kiélezett helyzetben is képes munkavállaló-barát Munka törvénykönyvében gondolkodni. Adja tanújelét, hogy adott kérdésekben a munkavállalók, illetve a munkáltatók által kidolgozott alternatívákat kész elfogadni.

- Csak gesztusokról van szó?

- A március 12-ei intézkedések azért elgondolkodtatók, mert azok előkészítése, az előtte tartott fórumok üressége, tartalmatlansága azt az üzenetet hordozza - amit egy szakszervezeti szövetségnek észre kell venni - hogy bármilyen színezetű a kormányzat, ha az érdekvédelem nem tud kellő erőt felmutatni, akkor csak azért, mert stratégiailag érdekazonosság áll fenn, vele szemben a kormány nem lesz engedékeny. Vagyis: egy szakszervezet csak az erő pozíciójából tud valamit is a munkavállalók érdekében tenni, erről nem szabad elfeledkezni.

- Milyen erőre gondol?

- Az erő két formájára. Az egyik: a tárgyalóasztaloknál megmutatkozó érvelő képesség, szakmai felkészültség. A másik pedig a törvényes szakszervezeti eszköztár mozgósításának a képessége. S ha már szóba került a vasutasok sztrájkja, (az interjú a sztrájk meghirdetése előtt két nappal készült - Szerk.) szeretném elmondani, hogy egy olyan országban, ahol a kollektív szerződések feltehetően a jövőben fontos szerepet töltenek be, a vasutasok fellépése - a szerződések felmondása ellen - mindenképpen példamutató Magyarországon. A MÁV-nál zajló események mesze túlmutatnak a maguk keretein. Ez talán egy minőségi elmozdulás is, feltehetően a jövőben arra kell berendezkedni, hogy a kollektív szerződések megkötésére kell a szakszervezeti eszközöket összpontosítani.

- Az MSZOSZ-en belül meglehetősen nagy véleménykülönbségek észlelhetők, például a kormányhoz való viszony megítélésében, vagy a nyomásgyakorló eszközök használatában. Várhatóan hogyan tudja a kongresszus oldani ezeket a feszültségeket, illetve közelíteni az álláspontokat?

- Egy nagyon kényes helyzet alakult ki, amikor nem az érzelmek, hanem a hűvös racionalitás alapján kell a döntéseket meghozni. Három veszélyt látok. Nem örülnék annak, ha az MSZOSZ tagszervezetei gyorsan elfeledkeznének az elmúlt négy évről, s egy platformra kerülnének korábbi ítészeikkel. Én legalább is nem szeretnék amnéziás és demagóg politikusokkal egy platformra kerülni, még akkor sem, ha a kormánynak szóló jogos bírálatokat meg kell fogalmazni.

Másfelől: egy szakszervezet ne veszítse el az arcát - erre a korábbi évtizedekben volt példa - csak azért, mert egy hozzá közel álló politikai erő kormányoz. Az arculat megtartása legalább annyira fontos, mint volt az elmúlt négy évben. Az alapfunkciók gyakorlásában ugyanazon az úton kell járnunk, mint a korábbi kormány időszakában. Harmadszor: kemény eszköz alkalmazásához Magyarországon csak az nyúljon, aki egy ilyen eszközt irányítani tud, s tudatában van, hogy nem a szélsőségeseket hozza kellemes helyzetbe.

Végezetül: úgy látom, hogy a kongresszusnak nagyon felelősen kell mérlegelni az elmúlt éveket, az elmúlt hónapokat, és nem a vágyakból, az illúziókból, hanem a tényekből kell levezetni, hogy a mostani helyzetben mi a teendő.