Húsiparosok a sertésprogramról

Megkezdődött a tavaly elfogadott kormányzati sertésprogram végrehajtása, az indítás finanszírozására 2,6 milliárd forint áll rendelkezésre - nyilatkozta március végén a Vidékfejlesztési Minisztérium illetékes vezetője. A program eredményeként 6-7 év alatt megduplázódhat a mostani sertésszám az országban, és elérheti a 6 millió darabot. Erről kérdeztük a HDSZ választmányának négy tagját.

Szakács Gábor csontozó, Pápai Hús 1913 Kft: A sertésprogram azt mutatja, hogy lényegében magával az állattenyésztéssel van baj. Egyre többen foglalkoznának sertéstartással, de nincs megfelelő anyagi háttér. Gondok mutatkoznak a drága takarmányok miatt, de abban is, hogy a leadott sertések után a gazdák nehezen jutnak a pénzükhöz. Ha az állattartók három-négy hónapos csúszással kapják csak meg a pénzüket, akkor elbizonytalanodnak, hogy érdemes-e belevágni.

Ahol én élek, Kemeneshőgyészen, ott is nagyon kevesen foglalkoznak már sertéstartással. A mi utcánkban 10-15 évvel ezelőtt mindenki tartott disznót, de most már csak két családnál nem üresek az ólak. Az egyikük csak saját szükségletre hizlal, a másik leadásra is. Szerintem a mai helyzetben a kis- és közepes vállalkozásoknál sincs sok realitása, hogy nagyobb volumenű sertéstartás jön létre. A faluban két agrárvállalkozás található, akik nagyobb területen termelnek gabonát, takarmánynövényeket, de nem hinném, hogy a sertésprogramon gondolkodnának. Nem látják ugyanis, hogy abból eltarthatják a a családjukat.

Kérdésre válaszolva Szakács Gábor elmondta: nem ismerik a pápai húsüzem új tulajdonosainak az elképzelését, nem tudja megítélni, hogy a húsüzem közvetlenül részt kíván-e vállalni a kormányzati húsprogram megvalósításában.

Rapport Miklós csomagoló, Gyulahús Kft: Hallottam a sertésprogramról, de a gyakorlatban ennek még nem láttam semmi nyomát. Szerintem a lakosságnak már hiányzik az a tudása, amit a kormány feltételez a programban. Egy teljes generációváltás történt azóta, hogy a tömeges háztáji sertésnevelés leállt. Az újraindítás csak akkor lehet sikeres, ha az erre vállalkozó embereket felkészítik, korszerű ismeretekkel és technológiákkal hatékonyabbá teszik a háztáji gazdálkodást. Nem hallottam a környezetemben, hogy családok a program meghirdetése óta újrakezdték volna a disznótartást. Az én családom is foglakozott korábban sertéssel, de most már csak szarvasmarhát tenyésztünk. Nálunk is már nyolc éve viszonylag korszerű sertésólak üresen állnak.

- Mi kellene az újraindításhoz? - kérdeztük. - Tervezhető eladás, felvásárlási garancia a megtermelt húsipari alapanyagra - válaszolta Rapport kolléga. - Olyan ár, ami fedezné a költségeket, a megemelkedett takarmányárakat, a magas energiaszámlákat és a tisztes hasznot. A gyulai húsüzem csak feldolgozással foglalkozik, közvetlen felvásárlást nem végez, mivel nincs vágás, tehát garanciát sem adhat a sertéstartóknak. Ha újra kiépülne a gyulai húsvertikum, amely helyben vágná a helyben megtermelt sertéseket, akkor a mi cégünknek is szerepe lehetne a sertésprogramban. Változni kellene a szemléletnek is, ismereteim szerint környékünkön a nagybirtokosok egyáltalán nem foglalkoznak húsalapanyag-termeléssel. Nekik jobban megérti a megtermelt gabonát külföldön értékesíteni. Nem igazán látom, hogy honnan lesz itt több disznó.

Szilágyiné Nagy Etelka fűszerraktáros, Penta Szolnok: Ha sikerülne a sertésprogram keretében háromról hat millióra felfuttatni az állományt, akkor a kérdés az lesz, hogy tudják-e olyan áron adni, amennyiért a húsfeldolgozó üzemek fel tudják vásárolni. Nálunk az üzemben vágás nincs, minket az élőállat problémája közvetlenül nem érint.

- Az olcsóbb hazai alapanyag hatása mindenhol lecsapódna -vetettük közbe. - Igen - erősítette meg a kolléganő. - Nem akarom ugyanis elhinni, hogy a több ezer kilométerről ideszállított alapanyag olcsóbb legyen, mint az itthon nevelt sertés. Bár nincs pontos információm, de azt hiszem, hogy jelenleg több külföldi alapanyagot dolgozunk fel, mint hazait. Ha ez az arány megfordulna, az mindenkinek hasznos lenne. Nekünk és a fogyasztóknak is. Ha a hazai alapanyagokból készült termékek olcsóbbak lennének, azt a vásárlók preferálnák.

- Foglalkoztatja a külföldi tulajdonost a sertésprogram, figyelembe veszik a fejlesztési terveiknél? - érdeklődtünk. - Erről nem tudok, ismereteim szerint a munkahelyen vagy a helyi nyilvánosság fórumain ez eddig nem került szóba - hangzott a válasz.

Dávid Róbert mérleges, Kométa Kaposvár: Hallottunk a sertésprogramról, a kollégákkal szoktunk róla beszélgetni. Azt gondolom, elvileg és gyakorlatilag is kivitelezhető. Szerintem mindenkinek jó volna, ha lenne elég vágóállat. Egyetlenegy problémát látok: az országban már csak két-három nagyobb vágóhíd van, ahol vágnak sertést, tehát közvetlenül érdekeltek az alapanyag-termelésben.

Az elmúlt tíz-tizenöt évben tönkrement vagy tönkretették azt a vállalkozói réteget, amely sertést nevelt. Újraindítani elég nehéz, hiszen sok minden hiányzik hozzá. Elsősorban a pénz, de a korszerű technika is. Mindezek ellenére vállalkozói szellem van a vidéki emberekben.

- A fiatalok vállalkoznának sertésnevelésre, ha pénzt és felkészítést kapnának? - kérdeztük Dávid kollégát? - Kadarkúton lakom, ott is van egy vágóhíd, amely 1998-ig működött és most lett volna lehetőség támogatással újraindítani. A tulajdonos saját sertésállománnyal rendelkezik, amit eladásra nevel. A harmincas éveiben járó gazda azonban nem nagyon mer belevágni a feldolgozásba, mert fél a bizonytalanságtól. Arra azonban látok lehetőséget, hogy ez a gazda és mások is, akik jelenleg is tartanak állatot, növeljék az állományuk számát. Ehhez azonban több idő kell.