Új szakszervezeti vezető a Kométánál

Nehéz hónapok után megújulás a cél

Szakszervezeti vezetőt választanak a kaposvári Kométa 99 Zrt-nél. Vida Kálmán hirtelen jött halála után az elmúlt hónapokban a nyolc éve már a pihenőéveit töltő Németh György tért vissza, hogy átmenetileg vigye a szakszervezet ügyeit az új vezető megválasztásáig. Nem volt könnyű dolga…

Átmeneti visszatérés

– A HDSZ elnöksége felkért, hogy átmenetileg próbáljam összetartani a csapatot, átvenni a folyó ügyeket – mondja Németh György, aki ugyan sokat tapasztalt szakember, mégis sok akadállyal és feladattal kellett szembenéznie. – Nyolc éve ugyanebből a székből álltam fel. Most nagyon vegyes érzésekkel jöttem vissza, hiszen Kálmán nagy űrt hagyott maga után, fájó a hiánya. Ugyanakkor nosztalgikus is volt a találkozás a rég nem látott kollégákkal. Amilyen rövid volt ez a három hónap, annyira mozgalmas is. Hatályba lépett az új Munka Törvénykönyve, viták az ÁFA-körül, demonstrációk, gyárbezárások. Itt helyben is az éppen aktuális feladatok: üdültetés megszervezése, iskoláztatási támogatások, a napi ügyek. Ráadásul mindezek mellett a legnehezebb feladatot kaptam: találni egy olyan utódot, aki át tudja venni a szakszervezet vezetését.

– Miért annyira nehéz feladat ez?

– Mert egyre nehezebb kompromisszumot elérni. Tengernyi a konfliktus, és talán még fokozottabban igaz az, hogy egy szakszervezeti vezető mindig két tűz között van. Ha a cégvezetéssel nem sikerül egyezséget kötni, a munkavállalók méltatlankodnak. Most például a kiszervezés, munkarend miatt még azt sem volt egyszerű megszervezni, hogy a tagokkal egyszerre találkozhassunk. Fontos szempont volt az utód kiválasztásánál az is, hogy olyan ember legyen, aki már benne van a szakszervezeti életben, ismeri az ügyeket, bírja a munkavállalók és a vezetőség bizalmát. S mindennek a tetejében az új Munka Törvénykönyv szűkíti a szakszervezeti vezetőket megillető jogosultságokat! Végül, azt hiszem, sikerült olyan embert találni, aki minden szempontból megfelelő: remélhetően hamarosan Király Miklós veszi majd át a szakszervezet irányítását.

– Összehasonlítva, nyolc éve vagy most nehezebb szakszervezeti vezetőnek lenni?

– Egyértelműen most sokkal nehezebb. A gazdasági körülmények sok mindent befolyásolnak. Most a tulajdonosnak is szűkültek a lehetőségei, bizonyos kérdésekhez érthetően szigorúbban áll hozzá. Például a bérkompenzációt januárban ugyan az ágazatban elsőként itt, Kaposváron sikerült megvalósítani, de ezen felül béremelésre már nem kerülhetett sor. Nagyon fontosak a személyes kapcsolatok, és most visszatérve azt tapasztalom, hogy ezek mintha háttérbe szorultak volna. Miután mindenki nehezebb helyzetben van, és a személyi változások is gyakoribbak, nehezebb elmélyíteni a kollégák között a kapcsolatokat. Egyszerűen ilyen világot élünk. Megjegyzem: már nyolc éve sem volt „vidám vásár” a bértárgyalás, a kollektív szerződésről folytatott egyeztetés… Most egy fokkal még nehezebb.

– Ha már a kollektív szerződésről esett szó: Kaposváron az új Munka Törvénykönyve kapcsán mi lesz a sorsa?

– Van, ahol már felmondták, tekintettel a kialakult helyzetre. Nálunk érvényben van, és egyelőre nem is kívánunk változtatni rajta. Úgy döntöttünk: megvárjuk, hogy az új MT januárig forrja ki magát, és aztán újra áttekintjük a kollektív szerződést. Hogy mit hoz a holnap, az még bizonytalan.

– Csakúgy, mint az egész húsipari ágazat helyzete…

– Most valóban eléggé mélyponton van a húsipar. Megoldás lehetne a mostanában sokat emlegetett ÁFA-csökkentés. Ebben az ügyben a szakszervezet is csatasorba állt. Gyula és Kapuvár ügye is arra szorítja a kormányt, hogy valamit mindenképpen lépni kell. Hatezer ember dolgozik ebben az ágazatban még ma is. Hatezer család sorsa múlik azon, hogy a következő hetekben-hónapokban milyen kormányzati döntések születnek. Hárommilliós sertésállományra nem lehet alapozni ezt az ágazatot. Valamikor, a 80-as években tíz és félmilliós sertésállomány volt Magyarországon. Egyébként a kaposvári Kométa a lehetőségekhez képest még elég jó helyzetben van. Itt nincs szó létszámleépítésről, sőt, a tulajdonos azt ígérte, hogy ha a cég helyzete úgy alakul, akár jelentős bővítésről is szó lehet. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a gyár hirdetőtábláján már olvasható a felhívás: a csontozó- és a vágósorra keresnek szakembereket, egyelőre 20 főt. A közelmúltban közel kétmilliárdos fejlesztés valósult meg, korszerűbbé, hatékonyabbá vált a technológia. Itt mindig is jellemző volt az „előre menekülés” stratégiája…

– Milyen helyzettel, milyen feladatokkal kell szembenéznie az új szakszervezeti vezetőnek?

– Nem lesz könnyű dolga. A legfontosabb, hogy újra fel kell ráznia a szakszervezetet. A mostani helyzetben azonban azt is látni kell, hogy a szakszervezeteknek is behatároltak a lehetőségei. Más a feladat egy könnyebb gazdasági helyzetben, és más egy olyan nehéz szituációban, mint a mostani. Jobb gazdasági helyzetben az egyezség is könnyebb. Most elsősorban a munkavállalók érdekvédelme, a munkahelyek megőrzése az elsődleges. Súlya van minden lépésnek, a legapróbb dolog, minden fillér érzékenyen érint mindenkit. Fontos, hogy azt érezzék a tagjaink, és nemcsak ők, hanem valamennyi munkavállaló, hogy mögöttük állunk, igyekszünk minden eszközzel képviselni és megvédeni őket. Válsághelyzetben még inkább össze kell fogni.

Új ember, aki régi

Az új jelölt, Király Miklós vállalta a nehéz feladatot, és reméli, megbirkózik vele. Remélhetően hamarosan minden egyeztetés eredménnyel zárul és megkezdheti munkáját a Kométa szakszervezetének élén. Hogy milyen formában, egyelőre kérdéses. Az viszont nem, hogy óriási lendülettel és nagy tervekkel veti bele magát a munkába.

– 1983 óta, azaz csaknem harminc éve dolgozom a cégnél – mondja. – Úgy emlékszem, az itteni szakszervezetnek is azóta vagyok tagja. De korábban, a régebbi munkahelyemen is természetes volt számomra, hogy az érdekképviseleti szervezet tagja legyek. Úgyhogy a szakszervezethez való kapcsolatom több évtizedre tekint vissza. Itt a karbantartók képviseletében kaptam helyet a vezetésben, főbizalmi-helyettesként. Részt vettem minden rendezvényen, megmozduláson. Mindezek ellenére meglepett a jelölés. Egy ilyen felkérésre nem lehet felkészülni. De ha bizalmat szavaznak nekem, vállalom a kihívást. Tudom, hogy nem lesz könnyű feladat.

– Hogyan kezd neki? Mi lesz a legnagyobb kihívás?

– Meg kell újulni, fel kell erősíteni a szakszervezetet. Először is több információt kell eljuttatni az emberekhez. Érezniük kell, hogy részesei a döntéseknek. Fontos, hogy legyen jövőképük. Munkásgyűlést szervezünk, mert úgy látjuk: nemcsak szükség, de igény is van erre. A mostani helyzet a szakszervezeti életre is rányomja a bélyegét. Valamikor a munkavállalóink 70 százaléka szakszervezeti tag volt, mára alig a fele. Főként a fiatalokat volna fontos megnyerni magunknak. A fiatalok úgy értelmezik, hogy a szakszervezet a hagyatéka valaminek, a juttatások pedig egyszerűen járnak. Nem látják mögötte, hogy a juttatások, a bérfejlesztés, a kafetéria, a kollektív szerződés és az egyebek nem maguktól léteznek. Azt valakinek, valakiknek ki kell harcolni. Az szakszervezet nélkül nincs. Persze, újítani csak úgy szabad, hogy a régi értékeket is megtartjuk. Kaposváron büszkék lehetünk a tradícióinkra, amelyekre a jövőben is építkezhetünk.