Merre lökik a munka világát?

Lapzártakor tárgyalja az Országgyűlés a Munka Törvénykönyve új szabályait. Eldőlt tehát a kérdés: nincs ugyan szükség rá, mégis megújul a munka világának legalapvetőbb törvénye. Nincs helye vitának, sőt egyeztetésnek sem, a hatalom malmai (ezúttal) gyorsan őrölnek, a nagy sebesességre kapcsolt „törvénygyár” várhatóan napokon belül elfogadja az új Mt-t. Hamarosan olyan törvényi keretek között kell dolgoznia a magyar munkavállalók döntő többségének, amely nélküle, sőt ellene született, s amely a rendszerváltás utáni bő két évtized legnagyobb tiltakozási hullámát váltotta ki.

A szűnni nem akaró tiltakozás újabb erőre kaphat, ha az érintettek megismerik a számukra hátrányos új szabályokat. A törvényhozók „üzenete” kiolvasható az érintettek kizárásával beterjesztett, elfogadás előtt álló tervezetből: a munkavállalók dolgozzanak, mások pedig nélkülük majd eldöntik hogyan, milyen körülmények között, s menyi díjazásért. Száz évet lépett vissza a történelem, visszahozva az értékteremtő, munkát végző emberek érdekeinek teljes mellőzését, alávetését, alattvalóvá tételét.

Furcsa világ jön

Milyen hátrányokkal számolhatnak a munkavállalók? A munkavállalók személyére, munkaszerződésére és munkakörülményeire irányuló hátrányos változások között elsőként kell említeni a munkaviszonnyal kapcsolatban a polgári jogi szabályok alkalmazásának előírását. Bár a Polgári Törvénykönyv munkajogi szabályozás hiányában eddig is a munkaügyi bíráskodás háttérszabályaként segítette az ítélkezést, de rendelkezéseinek direkt alkalmazására (s ezáltal ismeretére, jogalkalmazási gyakorlatának követésére) nem került sor a mindennapokban.

Az új törvény kifejezetten rendelkezik a polgári jogi előírások közvetlen alkalmazásáról a munkaszerződéseknél. A munkaadók és a munkavállalók olyan polgárjogi szabályokkal találkoznak majd, mint az „elállás” (pl. a szerződéstől), a „ráutaló magatartás” (pl. a munkaszerződés létrehozásánál vagy megszüntetésénél), a kötelező „kárenyhítési kötelezettség” (pl. a keletkezett kár mérsékléséért). Vagy például a nyilatkozattételkor fennálló „körülmények alapvető megváltozása”, amely a nyilatkozat, szerződés megszüntetéséhez vezethet, stb. Közismert, hogy a munkaügyi szabályok be nem tartásának is a leggyakoribb oka ezen szabályok nem ismerete. Újabb, a munkaadó vagy a munkavállaló által még kevésbé ismert, ráadásul a felek egyenrangúságán alapuló jogterület előírásainak alkalmazása sok éves jogbizonytalanságot okozhat önmagában is. E téren várhatóan a bírósági gyakorlat kialakulása is több évet igényel. Tudott ráadásul, hogy a munkaviszonyban nincs meg a munkáltató és a munkavállaló egyenrangúsága - a munkavállaló alávetett -, emiatt a polgári jogi előírások bevezetése a munkaviszony szabályai közé megnehezíti majd a munkavállaló helyzetét.

A munkavállaló személyének és munkavégzésének a munkáltató általi megfigyelhetősége a gyakorlatban terjed. Az adatvédelmi törvény mellett számos adatvédelmi biztosi állásfoglalás is keretek közé szorította ezt a munkáltató szándékot. Tiltott volt a munkavégzés folyamatos megfigyelése, továbbá az öltöző és pihenőhelyiségek ellenőrzése. Az új törvény a munkavállaló munkáltató általi megfigyelhetőségét törvényesíti - egyelőre nem ismert korlátozásokkal -, de ennél is továbbmegy. Előírja a munkavállalónak a munkaköréhez „megfelelő magatartást” a munkaidőn kívülre is, ami ennek ellenőrizhetőségével és számon kérhetőségével járhat. A munkaviszony részévé válik a felek közötti bizalom is, amely szubjektív kategória. A bizalom elvesztése alkalmat ad a munkaviszony megszüntetésére. Mindezek növelik a munkavállaló eddig is fennállt kiszolgáltatottságát.

A hátrányokat fokozzák az olyan várható intézkedések is, mint a munkáltató által egyes munkakörökben előírható egy havi bér kaucióként való letétele, valamint a fennálló munkaviszony alatt egy havi fizetéssel felérő pénzbüntetés kiszabhatósága. Továbbá a munkaszerződés írásba foglalásának esetenkénti mellőzhetősége, a keresőképtelen munkavállaló elbocsáthatósága, a hosszabb idejű rendkívüli munkavégzés elrendelhetősége, a határozott idejű és más atipikus munkaszerződések tágabb körű alkalmazhatósága. A hátrányok sorát növeli a munkavégzés melletti tanulás munkáltatói támogatásának eltörlése, a szabadság vagy a munkaidő-beosztásból eredő pihenőidők tekintetében a törvénytől való eltérés engedélyezése a felek által, a munkáltató kárfelelősségének az enyhítése, kártérítés alóli mentesülésének megkönnyítése, a munkavállaló béréből történő munkáltatói levonás megkönnyítése stb.

Vékonyodik a pénz

Lévén, hogy a munkavállalók bérért, a megélhetésükért dolgoznak, az új Munka Törvénykönyve munkavállalókra talán leghátrányosabb rendelkezései a munkabér csökkentésére irányulóak. Kezdődött a korábbi helyzet rontása a minimálbér megállapításával. Ezt kivették az időközben megszüntetett Országos Érdekegyeztető Tanács kezéből - ahol korábban konszenzussal döntöttek arról húsz éven át a munkáltatók, szakszervezete és a Kormány -, és egyoldalúan a Kormányra bízza a törvény. Érdemi tárgyalás vagy egyeztetés nélkül dönt tehát a mindenkori hatalom erről a kérdésről, amelyben többszörösen is közvetlenül érintett, úgy mint a legnagyobb munkáltató, vagy mint a bérek után is adót szedő közhatalom. Mára tény, a munkavállalók szempontjai nélkül kerül sor az immár milliókat érintő, s a szociális juttatásokra is közvetlen kihatással levő minimálbér megállapítására.

Az új Munka Törvénykönyve megerősíti az idén augusztusban hatályba lépett azon rendelkezést, hogy a rendkívüli munkavégzés díjazását a munkáltató jogosult szabadidőben is kiadni. Ráadásul időben eltolva, a teljesítést követően akár hónapokkal később. Figyelemmel arra, hogy a versenyszférában a munkabér igen jelentős részét teszik ki az alapbér feletti bérelemek - amelyben legjelentősebb a rendkívüli munka díja -, már most nyilvánvaló, hogy a rendkívüli munkavégzés ellenértékének szabadidővel való megválthatósága a munkabérek csökkenését vonja magával. Ugyanilyen irányba hat a rendkívüli munkavégzés ügyelet típusának a törvényi kezelése is. Az ügyeletet is teljes mértékben munkaidőnek tekintő európai uniós bírósági gyakorlattal szemben ugyanis a törvény csak részben tekinti az ügyeletet rendkívüli munkaidőnek, s a díjazását is csak részleges mértékűnek állítja be. Bár a műszakpótlék részben szerepel a törvényben, megszakítás nélkül munkáltatóknál a több műszakban dolgozóknak délutánra öt, illetve éjszakára tíz százalékos pótlékcsökkenést el kell szenvedniük. A törvényből eredő bércsökkenés - az adórendszer módosulásából eredő egyéb tényezőkkel összeadódva - a munkavállalók többségénél érzékelhető lesz. Ilyen helyzetre a jogszabályi változásokat illetően legalább fél évszázada nem volt példa. Pedig tudható: a kevesebb keresetből kevesebb járulék folyik be, a visszaeső keresletből kevesebb áfa és egyéb adó befizetésére kerül sor, amely miatt szűkülő állami források megszorításokhoz, leépülő közszolgáltatásokhoz, romló szociális ellátásokhoz vezetnek. Ez a negatív, lefelé ívelő spirál sajnos nagyon rossz jövőképet vetít előre, s nemcsak a munkavállalók számára.