Húsos bérekről alulnézetben

A húsipar a túlélésért küzd, a szakmán belül feszültséget keltenek a piaci környezetet, a foglalkoztatást és bérezést érintő jogszabályi változások. A szakszervezettel számolni kell, az érdekvédelem kénytelen a megélhetés mutatóihoz igazítani a követeléseit.

Kiszámíthatatlan hatások

A húsipar helyzetéről szóló beszámolók alapján megállapítható, hogy idén az ágazaton belül tovább csökkent a foglalkoztatás - kifoglalkoztatás - és romlottak a bérek is. Az egész szakmában nagy a bizonytalanság, nehezen tervezhető a jövő. Fokozódott az alapanyag hiánya, jelentősen nőttek a felvásárlási árak, miközben csökkent a belföldi fogyasztás. A gyenge forint, a magas energia- és üzemanyag árak „gyötrik” a szakmát, a megemelkedett költségeket jelenleg nem lehet érvényesíteni az eladási árakban.

Véleményünkben megerősített, hogy a választmánynak tartott előadásában Kovács László úr, a Pick Csoport igazgatóságának elnöke hasonlóan értékelte mindennapjainkat. A tapasztalt húsipari szakember sok válságot megélt és kezelt velünk együtt. Egyetértettünk abban, hogy főként a gyorsan változó jogszabályok teszik kiszámíthatatlanná és nehezen tervezhetővé a gazdálkodást. A válság kezelése messze meghaladja a szakma lehetőségeit. A multik és az unió diktálta versenyben nem összehasonlíthatóak a pénzügyi és adózási feltételek, a műszaki felkészültség. Ilyen körülmények között nehezen értelmezhető a szaktárca által bejelentett „1 porta 1 koca” program. A tanyavilág ellátására és foglalkoztatására talán jelenthet némi megoldást, de a nagy és középvállalatok piaci versenyében, kereskedelmi kapcsolataiban minősíthetetlen a meghirdetett akció.

Több évtizedes húsipari munkám során nem emlékszem november, december táján ilyen alacsony vágásszámra, feldolgozásra, miközben egyre terjed a kifoglalkoztatás. Ezek a körülmények nem csak a munkáltatókat tartják bizonytalanságban, hanem a munkavállalók számára is szinte kezelhetetlen gondokat okoznak. A növekvő megélhetési költségek mellett egyre csökkennek a keresetek.

Elszabott intézkedések

Túlélésre játszik az iparág, miközben továbbra is veszíti el a kiképzett, jó szakembereit. Olyan munkaerőt, amely tőlünk 40 kilométerre kiválóan megállja a helyét, a többszörös bérjövedelem mellett. Nálunk az elérhető bérekből egy szakmunkás egyre nehezebben tudja eltartani családját. A szakma és a foglalkoztatottak megmentése érdekében nem fogadható el a jelenlegi állapot, közös erővel minden szinten tenni kell azért, hogy a magyar húsipar ne jusson a cukoripar, a malomipar és más ágazatok sorsára.

Az adótörvények változásai további bizonytalanságot és a keresetek csökkenését jelzik a számunkra. Európában egyedülálló a magyar adórendszer abban a tekintetben, hogy az élelmiszereket is 27 százalékos ÁFA terheli. Ezzel szemben más országokban az alapanyag-termelésben és a tömegélelmezésnél 3-5 és 8 százalék körüli a forgalmi adó.

A keservesen alacsony - különösen a fizikai dolgozói - béreket hátrányosan érinti a korábbi kedvezmények kivezetése az adórendszerből. Igaz, hogy a kormány „elvárt bérként” ennek a kiegyenlítésére ösztönzi a munkaadókat. Jelenleg nagy a bizonytalanság, hogy a kormány elvárásait a munkaadók, különösen az évek óta veszteséggel küzdő cégeknél, milyen forrásból fedezik a magasabb bérköltségeket.

Számunkra külön kérdés, hogy a veszteséges húsipar -, amely a vágás, darabolás mellett már a termékgyártás terén sem nyerséges - milyen forrásból egyenlíti ki az „elszabott” adószabályok változásából bekövetkező bércsökkenéseket. Ha ez tisztázódik, azután foglalkozni kell a tervezett 4,5-5 százalékos infláció kedvezőtlen hatásával is. Nem hallgathatom el mindközben, hogy az idei 5 százalék körüli béremelések sem fedezték a kormány által bejelentett inflációt, idén is romlott a húsipari dolgozó keresete. A munkavállalók is meghozták a maguk áldozatát az ágazat talpon maradásáért.

A bruttó minimálbért jövőre is kötelező megemelni a munkaadóknak. Erre nagy szükség lesz, de látszik, hogy összecsúszik a bérskála, a megemelt minimálbér környékén nagy lesz a torlódás. A keletkező feszültségek mérséklésére fordítandó költségek kigazdálkodása további létszámcsökkenést eredményezhet. Véleményem szerint a húságazat csak akkor tud létszámot növelni, ha olyan körülmények és megrendelés állomány lesz, amit a jelenlegi foglalkoztatottak nem tudnak elvégezni. Ehhez azonban forgótőke, beruházások és műszaki fejlesztések kellenek.

A HDSZ választmánya által elfogadott irányelvekből látszik, hogy a szakszervezet az eddigi gyakorlattól eltérő szempontok szerint készül a 2012. évi bértárgyalásokra. Napjainkban az is tapasztalható, hogy a még megmaradt munkaadók, különösen a magyar tulajdonban lévő cégeknél, kénytelenek keresni a válságkezelés lehetőségeit. Tovább darabolódnak - osztódnak - kis- és közepes vállalatokra, ilyen módon is a túlélésre játszanak. Napi küzdelmet folytatnak az alapanyagért, a forgótőke előteremtéséért, miközben elmaradnak a versenyképességhez elengedhetetlen fejlesztések.

Egyre elviselhetetlenebb

Mindenki egyre elviselhetetlenebbnek érzi a jelenlegi helyzetet. Szinte naponta emelkednek a költségek, az alapanyagárak, az energiaár, elszabadultak a valuta árfolyamok. A költségek rendezése után egyre kevesebb jut annak a munkásnak a zsebébe, aki a munkájával értéket állít elő, aki a jövedelméből egyre kevésbé képes önmagát és családját fenntartani a szerény körülményei között. Nyaralásra, pihenésre már régen nem jut, egyre távolabb kerül attól, hogy kocsit, bútort, lakást cseréljen. Aki nagyobb vásárlásokba korábban hitelből belevágott, most a részleteket nem bírja fizetni, még az sem, akinek lehetősége van napi 10-12 óra kemény munkára. Ha elveszti a munkáját, feladhatja a reményt is. Sürgősen változtatni kell ezen a helyzeten!

A bankok számára az átlagos húsipari jövedelem és foglalkoztatás hitelképtelen. A munkám során naponta találkozom nehéz sorsokkal, amit közös összefogással kezelni kellene, de miből? A rossz irányba változó világban a szakszervezet, mint intézmény, kap hideget, meleget is. Hiszek abban, hogy rossz úton jár, aki ennek a szervezetnek - ami az egyházak után ma az ország egyik legrégebbi intézménye - a létét megkérdőjelezi. Számolnia kell mindenkinek az érdekvédelemmel, hogy a követeléseinket mi is kénytelenek vagyunk a megélhetés mutatóihoz igazítani. Minden munkás el fogja kérni azt a bért, amiből családját és önmagát el tudja tartani. Ha ezt szervezetten nem tehetjük, vagy ahol ezt nem teszik, ott megszerveződik a munkásvédelem önmagától, aminek a koordinálása, kezelése a jelenleginél bonyolultabb és nehezebb lesz.

A magyar élelmiszeripar még megmaradt „sejtjei” és a munkavállalók érdekében törvényes keretek között minden érintett féllel tárgyalni és egyeztetni akarunk a fennmaradás érdekében.

Pászli Tibor HDSZ-alelnök