A tagság érezze magáénak a sikert és a kudarcot is

Ma bátrabbak az emberek, ha ki kell menni az utcára tüntetni, mintha a közvetlen környezetükben kell a konfliktust felvállalni - mondta lapunknak Kapuvári József. Szakszervezetünk elnökét egyebek mellett arról faggattuk, tapasztalatai szerint is felértékelődtek-e a szakszervezetek a közvélemény előtt, valamint arról is kérdeztük, hogy jogos-e a vészharang kongatása a hazai húsipari ágazatban.

Az Európai Szakszervezeti Szövetség április 9-i, 40-50 ezer embert megmozgató budapesti tüntetése óta különösen érzékelhető, hogy a közvélemény egyre nagyobb figyelmet fordít a szakszervezetekre, a visszajelzések szerint mintha az értelmiségi körök részéről is enyhülne az a fanyalgás, ami korábban az érdekvédelmi szervezetekkel szemben tapasztalható volt - mondta Kapuvári József. A szakszervezeti elnök szerint ugyanakkor a szakszervezeti tagság lelkesedése nem kíséri ezt a folyamatot, akkor sem, ha az európai szövetség hívására a húsipari dolgozók is szép számmal vettek részt az áprilisi demonstráción.

Felértékelődik az érdekvédelem

Az elnöknek vidéki útjain korábban gyakran nekiszegezték a kérdést, hogy van-e még szakszervezet, tavasz óta azonban a beszélgetéseken ilyen kérdés nem hangzik el. „Valóban, mintha a társadalomban lenne egyfajta pozitív irányváltozás, várakozás a szakszervezetekkel szemben, és ha a szakszervezetek ügyesek, okosak, az össztársadalmi megítélésüket meg tudják változtatni” - fogalmazott Kapuvári József, aki azt szeretné, ha ez a változás üzemi szinten is megjelenne, ha egy béremelésért is megmozdulnának az emberek. Ma azonban kettősség van: az emberek bátrabbak, ha ki kell menni az utcára, mint amikor a követlen környezetükben kellene a konfliktust felvállalni. Jobban elrejtve, védettnek érzik magukat egy tüntetésen, mint amikor a munkahelyen szembe kell nézni a munkáltatóval, akitől ki akarnak valamit kényszeríteni. A tavaszi bértárgyalások tapasztalatai legalább is ezt mutatták - tette hozzá az elnök, aki szerint van várakozás, van bizalom a szakszervezet iránt, de ez kevés, ha az érintettek nem jelentkeznek, hogy belépnének a szakszervezetbe.

A HDSZ most arra készül, hogy tagtoborzó szemináriumot tart június közepén, ősszel pedig programsorozatot indít, amelyen új módszerekkel próbálják gyarapítani a szervezett dolgozók számát. Kapuvári József úgy látja, itt az ideje a fordulatnak a mozgalomban, az új módszerrel képviseletiből részvételi szakszervezetekké kell alakulni, amelyben a tagság magáénak érzi a sikert és a kudarcot is. Ilyen lehet, ha a munka világát hátrányosan érintő intézkedések elleni tiltakozásul százezren megyünk demonstrálni.

Arra a felvetésre, hogy - Tamás Gáspár Miklós filozófus szavai szerint - egy békés, vidám forradalomban a legnagyobb szervezett erőé, a szakszervezeteké lehet a főszerep, az elnök azt mondta: sikerült úgy megfélemlíteni az embereket, hogy nem mernek lépni, de ha már azt érzik, hogy nincs hova visszaszorulniuk, félő, hogy nem demokratikus eszközökkel nyilvánítják ki a nemtetszésüket. Ez is benne van a pakliban, de ma nincs még ilyen helyzet Magyarországon.

A párbeszéd kultúrája

Megkérdeztük az Európai Unió munkájában a magyar szakszervezeteket - mások mellett - képviselő Kapuvári Józsefet arról is, hogy az unió többi országában, ahol szintén megszorításokat kell elszenvedniük a munkavállalóknak, a kormányok egyeztetnek-e a szociális partnerekkel. Válasza szerint az itthoni gyakorlat nem felel meg az unióban kialakult érdekegyeztetési kultúrának, hiszen annak részét képezi a szociális párbeszéd, különösen a munkáltatók és a szakszervezetek országos képviseleteivel. Erre itthon is nagy szükség lenne, hiszen a munka világa törvényeinek tervezett változtatása közvetve és közvetlenül is milliókat érinthet hátrányosan, és súlyos érdeksérelmeket okozhat. Kapuvári József ugyanakkor személyes benyomásaira hivatkozva azt is kifejtette, hogy főleg azokban a nyugat-európai országokban, ahol folyamatosan kapitalizmus volt, ugyanúgy csökken a pártok támogatottsága, tagjaik létszáma, mint nálunk, és ez igaz a szakszervezetekre is. De az is érzékelhető, hogy nem veszett ki annyira belőlük a kurázsi, nincs megtörve a derekuk, jobb az emberi tartásuk. „A magyar munkást sikerült úgy padlóra küldeni az elmúlt húsz év alatt, hogy nagyon kevés kurázsija maradt, öntudata gyengült, a kiszolgáltatottság, az egzisztenciális megfontolások határozzák meg a magatartását. Nem a bátorság veszett ki a mi munkásainkból, de nincs tartalékuk, annyira keveset keresnek, hogy nem érnek rá mással foglalkozni, mert a főállású munkából csak éhen halni lehet. Nem tudom, hogy ez az egzisztenciális küszöb mikor törik át” - tette hozzá.

A hazai érdekegyeztetés mára kialakult helyzetével kapcsolatban Kapuvári József holland példát említett: bár Hollandiában nincs „kincstári szabály” a szociális párbeszédre, de az ottani kormány soha nem terjeszt be törvényt úgy, hogy előtte ne egyeztetne a partnerekkel. Azt, hogy ott kiépült a szociális párbeszéd, a második világháború utáni években százezres tüntetéssorozattal harcolták ki a szakszervezetek. A kurázsi meglétét mutatja, hogy nemrégen a nyugdíjkorhatár további emelését 300 ezres demonstrációval akadályozták meg. Franciaországban pedig hiába alacsony a szervezettség, a szakszervezetek hívószavára több millió ember hullámzik az utcákon egyszerre. Van tekintélyük a szakszervezeteknek, s ha valamiért vagy valami ellen fellépnek, a nép odaáll mögéjük. - sorolta a követésre méltó példákat.

A húságazat térvesztése

Felvetésünkre, hogy a munkásokkal együtt a húsipari ágazat is padlóra került, a HDSZ elnöke úgy reagált: a húsipar sorsa összekapcsolódott a mezőgazdaságéval. A rendszerváltozáskor az állattenyésztés meghatározó volt az agráriumban, ma csupán 36 százalékos az aránya, a mezőgazdaság bevételének 64 százalékát a növénytermesztés adja. Ráadásul az uniós csatlakozás az agrárium térvesztésével járt: húsz éve még az akkori mezőgazdaságban dolgozó 538 ezer ember a GDP közel 6 százalékát állította elő, ma már csak 175 ezren a 2,9 százalékát. A húsipart is ez a trend jellemzi: a rendszerváltozás hajnalán 36-37 ezren az állami nagyiparban és néhány ezren a szövetkezeti szektorban még 12 millió darab vágósertést neveltek és dolgoztak fel, ma a húsipari nagyvállalatok mindössze 5800 embernek adnak munkát, a mezőgazdasági felvásárlás idén várhatóan 2,7 millió darab vágósertés körül alakul, 1,2 millió darab élősertést külföldről hoznak be. „Álmomban nem gondoltam volna 40 éve, amikor a szakmát kezdtem, hogy ez az ország, amely potenciálisan húszmillió ember számára képes élelmiszert termelni, külföldről hoz be élősertést, hogy a húsiparnak legyen elég vágni valója” - fogalmazott elkeseredetten Kapuvári József. A rendszerváltásnál elvesztettük a keleti piacokat, a fogyasztói szokások átalakulásával jött a belföldi piacvesztés. Az uniós belépés pedig tovább rontotta az ágazat pozícióját: hat éve 10 százalék volt az import élelmiszer aránya, a legfrissebb adatok szerint pedig a hazai piac 32 százalékát már elvesztettük. Úgy tűnik, ez a folyamat megállíthatatlan, hiszen itthon sem tudjuk megvédeni a saját piacunkat - jelentette ki az elnök, aki az okok között említette, hogy az olcsóbb termékek a kelendőbbek, a kereskedelmi láncok arra ösztönzik a cégeket, hogy ne annyira a minőséget helyezzék előtérbe, hanem az árat. Nem sikerült visszaszorítani a feketeforgalmazást se a húspiacon, becslések szerint a tőkehús 30-40 százaléka a szürke szektorból kerül a feldolgozókhoz, és léteznek üzemek, ahol részben-egészben,, zsebből” fizetik a henteseket. Befektetés híján nem jöttek létre zöldmezős beruházások, ahol a legmodernebb technológiát alkalmaznák.

A magyar munkaerő versenyképes

Arra a kérdésünkre, hogy a nyugat-európai termékek miért olcsóbbak, mint a magyar, azt mondta: tőlünk nyugatra sokkal termelékenyebbek a cégek, a fejlett technológiákkal hatékonyabb a munka, és ez javítja a versenyképességüket. A magyar munkás legalább olyan jól dolgozik, mint a külföldi, a szaktudása versenyképes, de nem szolgálja ki csúcstechnológia. Az alapanyagul szolgáló vágóállatoknak többek között a takarmányozás miatt jobb a színhústartalma, az ipari méretű sertéshízlalás pedig fajlagosan kevesebbe kerül, egy kisebb gazdaság nem tud versenyezni vele. Felvetésünkre, hogy egyre több magyar hentes dolgozik Nyugat-Európában, ez pedig azzal jár, hogy lerontjuk a nyugati kollégák béreit, a szakszervezeti elnök úgy reagált: elárasztottuk Európát az olcsó bérű hentesekkel - főleg Lengyelországból választották sokan a migrációt -, Németországban például sokszor majdnem újkori rabszolgaságnak nevezhető, ahogy foglalkoztatják a kelet-európai munkásokat. Dániában például más a helyzet, magasak a bérek, mert erős a szakszervezet. Hollandiában pedig olyan szabályozás született a munkáltatók, szakszervezetek, kormány együttműködésével hogy a vendégmunkás hentes minimálbéren áll be, majd három hónap múlva ő is azt a bért kapja, mint a helyi kollégái.

Százmillió többlet juttatás

A legfrissebb információk szerint itthon bezárásra ítélték a jó hírű, 395 főt közvetlenül és mintegy 100 főt kiszervezetten, alvállalkozón keresztül foglalkoztató Debreceni Csoport Húsipari Kft. Debreceni gyárát is. A dolgozók sorsáról a menedzsmenttel tárgyaló delegációt vezető szakszervezeti elnök elmondta: először a tárgyalásokat a törvény által előírt konzultációval kezdtük, és ennek keretében kérdeztük meg, hogy mi az üzembezárás oka. Nyilvánvalóvá vált, hogy csak jelentős befektetéssel lehetett volna nyereségessé tenni a gyárat, vagyis a szakszervezet véleménye szerint beruházással talán megtartható lett volna a munkahelyek nagyobbik része. Ezt a tulajdonos azonban nem vállalta. A szakszervezet úgy ítélte meg, hogy az adott helyzetben a sztrájk, demonstráció nem hozna változást, ezért arra törekedtünk, hogy a tárgyalóasztalnál érjünk el az elbocsátottak számára több juttatást, mint ami a törvény szerint járna, a még maradóknak pedig némileg többletbért. Végül hathetes tárgyalás eredményeként szociális intézkedési tervet írtunk alá a menedzsmenttel, amelynek a megállapodás szerint százmillió forint a költségkihatása - hangsúlyozta az elnök. Kapuvári József ma úgy látja: kemény vitában védte mindkét fél a pozícióját, de korrekt és konstruktív partnernek bizonyultak a menedzsment és a tulajdonos képviselői is. Ez a hozzáállás vezetett a megállapodáshoz Debrecenben - tette hozzá az elnök.