Piac-meghatározás húspiaci versenyügyekben1

Termék és földrajz

A tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló többször módosított 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) 14. §-a szerint az érintett piacot a megállapodás tárgyát képező termék és a földrajzi terület figyelembevételével kell meghatározni. A megállapodás tárgyát képező terméken túlmenően figyelembe kell venni - a felhasználási célra, az árra, a minőségre és a teljesítés feltételeire tekintettel - a vizsgált terméket ésszerűen helyettesítő termékeket, vagyis a keresleti helyettesíthetőséget. Továbbá mérlegelni kell a kínálati helyettesíthetőség szempontjait is, vagyis, hogy a kérdéses árut vagy szolgáltatást nem nyújtó gyártók képesek lennének-e jelentős többletköltségek nélkül az adott áru, illetve szolgáltatás előállítására/nyújtására azonnal vagy rövid távon átállni.

A fenti piac-meghatározásnak ugyanakkor nem csak a fúziós, hanem értelemszerűen a kartell- és gazdasági erőfölénnyel való visszaéléses ügyeknél is kiemelkedő jelentősége van, annak függvényében kerül ugyanis a felek piaci részesedése meghatározásra egy verseny-felügyeleti eljárás során.

Fúziós ügyekben a piaci részesedések megállapítása egyszerűsített vagy teljes körű eljárásban kerülhet elbírálásra. A vizsgálat arra irányul, hogy az adott összefonódás mennyiben eredményezheti a verseny jelentős mértékű csökkenését az érintett piacon.

A piaci részesedéseknek egy kartell eljárásban a csekély jelentőség megállapításának (a Tpvt. 13. §-a alapján ez 10 % alatti piaci részesedést jelent), míg erőfölényes ügyeknél a vizsgált vállalat piaci helyzetének megállapítása mellett a piaci koncentráció meghatározásában van jelentősége. Ezzel kapcsolatban megjegyzendő, hogy a magyar verseny-felügyeleti gyakorlat a 25-30 %-ot el nem erő piaci részesedést tekinti olyannak, amely alatt egy vállalkozás-csoport egyedüli erőfölényes helyzete egyáltalán nem valószínűsíthető.

Hasonlóságok a magyar és az uniós piac-meghatározásban

A magyar és az uniós piac-meghatározásban hasonló és eltérő irányok mutathatók ki a húspiacot érintő ügyekben A magyar joggyakorlatban a piac-meghatározást illetően az egyes húskészítmények esetében leginkább a fogyasztói szokásokra, azok tárolására, eltarthatóságára és gyártástechnológiájára tekintettel történik a szegmentálás.

Az Európai Unió a feldolgozott húsok vonatkozásában egy hételemű kritériumrendszert állított fel, álláspontja szerint ugyanis ez a piac aszerint bontható tovább, hogy (1) az milyen húsból készül (sertés, marha, szárnyas); (2) milyen hozzávalót adtak hozzá (fűszerek); (3) milyen annak víztartalma; (4) milyen hőkezelésen esett át (füstölt vagy főtt); (5) milyen adagban; (6) csomagolásban vagy (7) hőfokon (hűtött vagy konzervált) kerül forgalomba (COMP/M.4257-Smithfield Oaktree/Sara Lee Foods Europe ügy). A Bizottság szerint minden egyes feldolgozott hús ezen hét paraméter valamelyikének a kombinációjába esik.

Az uniós megközelítés ugyanakkor abban is nagyban hasonlít a Gazdasági Versenyhivatal (a továbbiakban: GVH) által követetthez, hogy az is a keresleti és kínálati helyettesíthetőség fenti kritériumrendszerével operál a termékpiac meghatározásakor. Ez egybevág a Bizottság Steff Houlberg-ügyben (IV/M.2662-Danish Crown/Steff Houlberg) hozott határozatában kifejtett irányvonallal, mely szerint a fogyasztók nem kívánják a sertésből készült feldolgozott termékeket marha vagy szárnyas húsból készült termékekkel helyettesíteni. A fentieken túl a Bizottság szerint egyértelműen nincsen kínálati helyettesíthetőség sem a sertésből készült termékek, illetve a más húsból készült termékek között, melynek oka - többek között - az, hogy nehéz az eddigi beszállítókon túl újakat találni, az addig meglévő - sertés, marha vagy szárnyas tenyésztésére specializálódott - beszállítók pedig nem képesek tenyésztésüket rövidtávon átállítani egy másik jószág tenyésztésére.

Különbségek az uniós és a hazai gyakorlat között

Nagy különbség az uniós és a magyar joggyakorlat között, hogy a hazai eljárás mind nagyobb hangsúlyt fektet a gyártói márkás, illetve kiskereskedelmi saját márkás termékek közötti elkülönítésre az érintett piacok meghatározásánál. Utóbbi esetben a márkát jogilag a kereskedő birtokolja, ugyanakkor a kereskedő finanszírozza a termékkel kapcsolatos összes erőforrást, azokat legtöbbször csak saját áruházaiban értékesíti, de licence alapján a forgalmazási jogot akár tovább is adhatja más kereskedelmi láncoknak.

Ennek elsődleges oka, hogy a saját márkás termékek piaci részesedése Magyarországon értékben átlag 23 %, mennyiségben 28,6 % volt 2008-ban. Ugyanakkor egyes termékcsoportokra vonatkozóan vizsgálva a saját márkás termékek részesedése átlag feletti a feldolgozott húsok - mint alapvető szükségleteket kielégítő ún. utilitárius termékek - esetében, növekvő tendenciát mutatott az elmúlt években.

A feldolgozott húsok tekintetében az egyes alpiacokon belül a gyártói és kiskereskedelmi saját márkás termékek közötti elhatárolásra jó példa a GVH Versenytanácsának a Bonafarm Zrt. és a Herz Szalámigyár Zrt. (a továbbiakban: Herz) közötti összefonódást engedélyező 2010. március 2-én kelt, Vj-155-043/2009. számú határozata.

Ebben a GVH - többek között - azért nem látott okot káros horizontális versenyhatás létrejöttére az összefonódás eredményeképp, mert a Herz termelésének leállítását követően a Pick Szeged Zrt. (a továbbiakban: Pick) pozíciója megerősödött ugyan, azonban mind a saját márkás értékesítés, mind pedig a meglévő piaci szereplők megfelelően erős versenynyomást támasztottak a Pick-kel szemben, amit az árak időbeli alakulása is igazolt. Mindez éppen azért különösen érdekes, mert a fenti fúzióban elsődlegesen érintett szárazáruk vonatkozásában a többi húsipari szegmenshez képest igen erős a márkanév és márkahűség, mely elvileg gyengíti a kereskedelmi saját márkás termékek pozícióját.

A fentiekből következik, hogy amennyiben a Magyarországon tevékenykedő húsipari vállalatok biztosak akarnak lenni a - GVH által is elfogadott - valós piaci helyzetükben, akkor nem kerülhetik el, hogy meghatározzák helyzetüket a kiskereskedelmi saját márkás termékek alapját képező húsipari bérgyártás piacán is.

A cikkben foglalt állítások ugyanakkor nem tekinthetők a GVH hivatalos álláspontjának.