Húsos küldöttek a kongressusról

A HDSZ küldötteit két nappal az esemény után arról kérdeztük, hogy milyen benyomásokkal, tapasztalatokkal tértek haza a kongresszusról. Az alábbi válaszokat jegyeztük fel:

Balról: Golhovics Gábor, Pászli Tibor,
Harkai Attila és Kapuvári József
az MSZOSZ kongresszusán

Kapuvári József elnök

Az MSZOSZ kongresszusa a maga elé tűzött feladatot elvégezte, de a programban és az alapszabályban kevés változás történt. A változatlanság jellemezte a tanácskozást, mi húsos küldöttek ezért is tartózkodtunk a szavazásnál. Pozitívumnak tartom, hogy egységet mutatott az MSZOSZ, fontos kérdésekben azonos nézeteket vallunk. Negatívumként értékelem, hogy semmiféle új cselekvési programot, új kezdeményezést nem vetettek fel a küldöttek, nem történtek érdemi szervezeti változások. Jó célokat tűztünk ki, de nem látom a végrehajtás szervezeti garanciáit. A kongresszus nem adott választ arra a kérdésre, hogy mitől fogunk hatékonyabban, harcosabban, átgondoltabban fellépni a munkavállalók érdekében. Nem volt igazi vita, ami bennem hiányérzetet keltett. Nem vontuk le a szükséges konzekvenciákat az eddigi tevékenységről, szerényen hallgattunk az elmúlt nyolc évről. Bár a platformokat felszámoltuk, de ez önmagában kevés. Kitartottunk a vesztes politikai oldalon az utolsó töltényig, az érintettek nem mondták fel a szocialistákkal kötött szerződést. Nehéz lesz így hitelesen képviselni, hogy mi egy pártsemleges szakszervezeti szövetség vagyunk.

Harkai Attila választmányi elnök

Ha össze kellene foglalnom a kongresszus munkáját, azt mondanám, hogy nem történt semmi új. Olyan érzésem volt, hogy egy helyben totyogunk, ami önmagában nem volna baj, de ahol totyogunk, az nagyon rossz helyen van. Változtatni kellene, ki kellene mozdulni a mostani helyzetünkből. Vártam, hogy mozdulunk valamerre, de semmi jelét nem éreztem, hogy kilépünk a mostani helyzetünkből. Kedvezően értékelem, hogy a fiatalabb korosztályhoz tartozó küldöttekkel beszélgetve azt éreztem, nekik van véleményük és egy hullámhosszon is vagyunk. Igazából van már egy kör, amely kész lenne változtatni a dolgokon. De a fiatalabb korosztály szerény arányt képviselt a küldöttek között, mindössze hat kolléga volt 35 év alatt. Többen voltak a 35-45 év közöttiek, akik készek a stafétabot átvételére. Összefoglalva azt tudnám mondani, hogy az idő meg fogja hozni a változást az MSZOSZ-ben.

Golhovics Gábor alelnök

Úgy éreztem, hogy ezen a kongresszuson mindenki szeretett volna minél hamarabb túlesni. Többen úgy gondolhatták, hogy ne legyenek kényes kérdések, válasszuk újra a vezetőket, és történik majd, ami történik. A HDSZ javaslatainak a sorsa a bizottságságban már előre látható volt. Az MSZOSZ akcióképességének előmozdítására tett négy javaslatunkból másfél kapott támogatást. Elfogadták a politikai platformok megszüntetésére tett javaslatunkat, ez a megyéknek is kívánsága volt. A szűkebb körű, gyors reagálásra képes választott elnökségre tett javaslatunkat eredeti formájában elvetették, de a szövetségi tanács majd létrehoz hasonló funkcióval egy elnöki tanácsadó testületet. Valami megmozdult, ezt félsikernek értékelhetjük talán. Feleslegesnek ítéltük a rész-szövetségek rendszerét, mert a delegáláson kívül érdemi munkát nem végeztek. De mások nem így gondolják. A negyedik javaslatunk a konföderáció akcióképességének fokozása érdekében az volt, hogy elégtelen mozgósítás esetén szankcionáljuk az adott szervezetet. Többször előfordult ugyanis, hogy a szép ígéretek ellenére a demonstráció helyszínén derült ki, hogy kevesen vagyunk. Ezt a felvetésünket sem támogatták. Mindebből azt szűröm le, hogy a jövőben is szavakban nagyobbak leszünk, mint tettekben.

Pászli Tibor alelnök

A múltat és a jövőt illetően nekem két gondom van. Messze nem tükrözte számomra a kongresszus azt az elvárást, amit a mi szakszervezetünk is képvisel. Egyfelől úgy gondolom, hogy az igazi szakszervezet a végeken van, a munkahelyeken. Az igazi napi problémákkal mi találkozunk, és mi minden fórumot megragadunk, hogy a gondok eljussanak országos szintre. Az országos szövetségnek tenni kellene azért, hogy a mi munkánkat segítse, tudatosítsa a munkavállalókban, hogy miért érdemes szakszervezeti tagnak lenni. Évtizedek óta nem tudjuk felszámolni a „potyautas” jelenséget. Az emberek szegények, alacsonyak a bérek, azt látják, ha mi kikaparjuk a gesztenyét, annak előnyét mindenki élvezi. Országosan meg kellene teremteni a lehetőségét, hogy a szervezett dolgozók előnyt élvezzenek a szakszervezeti tagságot nem vállalókkal szemben. Mi közösen lépünk fel, közösen tárgyalunk a bérekről, és vannak munkáltatók, akik ennek az előnyét látják és értékelik. Akik közelebb vannak a törvényhozáshoz, azoknak el kellene gondolkodni, hogy erre megoldást találjanak.

A másik kérdés a jövőt illetően, hogy történt egy kormányváltás, jelentős adóváltozásnak nézünk elébe és semmi jelét nem látom, hogy ezt a helyzetet naprakészen kezelni tudnánk. Sokkal határozottabban, sokkal tárgyszerűbben kellene foglalkozni a választ váró kérdésekkel, a munkavállalók észrevételeivel. Nagyobb erőt kellene mutatni, hogy a törvények meghozatala előtt az egyeztetések megtörténjenek. Hogy az a dolgozói réteg, amely alacsony bérért hatékony munkát végez, megfelelően érvényesüljön.