HÚSOS 2010. XVIII. évfolyam 3.szám
IPARÁGI
TÜKÖR

A gyulai kolbász

Kevés város dicsekedhet egyszerre több jellegzetes „termékkel” is, amelyről szerte az országban, egész Európában és a világban is sok helyen azonosítani tudják. Gyulán ilyen a középkori téglavár, a Várszínház, a Várfürdő, s talán legfontosabb ismertetője a városnak a gyulai kolbász. A híres kolbász megalkotója Stéberl András, aki ezzel a minden tekintetben minőségi termékével az 1935-ös brüsszeli világkiállításon aranyérmet nyert. S hogy miről van szó? A sertés vékonybélbe töltött, erősen fűszeres, paprikás kolbászféleségről. A gyulai kolbász 32-36 mm átmérőjű, henger alakú, vöröses-barnás színű készítmény. Metszéslapján pirosas, nagy szemcsés hús és szalonna látható. A füstölt kolbász állománya kemény, tapintása rugalmas, íze és illata jellegzetes. Sertéshúsból és szalonnából, esetenként 10-15 százalékban marhahúsból készül, fekete őrölt bors, édes és csípős paprika, kevés őrölt kömény és fokhagyma felhasználásával. A gyulai páros kolbász és a gyulai vastagkolbász összetétele azonos a gyulai kolbászéval, de a páros kolbász esetében 30-32 mm átmérőjű belekbe töltik és 7-8 cm-enként a bél elcsavarásával pározzák, a vastagkolbászt pedig 40-50 mm átmérőjű, 35-40 cm hosszú bélbe töltik. Az egykori Stéberl-kolbász néven elhíresült terméket hosszú évtizedek óta gyulai kolbász néven ismerik a fogyasztók, s ami ennél több: szereti és eszi az egész világ.

B. T.