Hagyományos ízek, hazai fogyasztók

Húsos ünnep a Városligetben

A februári első hétvégén az idén is megtartották a Mangalica fesztivált a Vajdahunyad vár környékén, a Városligetben A hideg idő ellenére a hagyományos ízek fővárosi kedvelői közül sokan felkeresték a szép környezetben tartott bemutatót és vásárt, ahol a húskészítmények mellett kézműves portékákat is vásárolhattak, és zenei programokon szórakozhattak a látogatók. A Pick által is támogatott, hagyományteremtő rendezvény a mangalica termékeket kívánja megkedveltetni a fogyasztókkal.

A húsos szakma évek óta egyre nagyobb csatát vív a külföldről érkező konkurenciával szemben, a legjobb cégektől is nagy erőt és kitartást követel a nyitott határokon beömlő húsipari termékek által támasztott verseny. Közben mintha kevesebb figyelem irányulna a hazai fogyasztóra. A túlélésért küzdő húsipari cégek nagyon keveset költenek termékfejlesztésre és marketingre. Bíznak abban, hogy termékeikhez hű marad a hazai fogyasztó, a hagyományos, magyaros ízek rabul ejtik a felnövekvő nemzedékeket is, új vásárlóként nem fordulnak el a szülői házban megszokott ízektől. Sajnos az életben sok minden másként történik

Tavaly egy falusi disznótoros vacsorán figyeltem meg, hogy a társaság fiatalabb tagjai éppen csak „megpiszkálták” a finom falatokat. A chipsek, pizzák hirdetésein felnőtt generáció számára kevés vonzerőt jelentenek a családi asztalon megjelenő füstölt kolbászok, disznósajtok és szalonnák. Egyik szülő azt panaszolta, hogy a diák-szalámit még csak elfogyasztja a gyermeke, de más készítményeket úgy kell rátukmálni. Egyes finomságoktól, például a tepertőtől vagy a májastól pedig egyszerűen idegenkedik.

Szóval, akad tennivaló a hazai fogyasztók megtartása érdekében. Erre több helyen is rájöttek már. Február elején a fővárosi Városligetben ismét megrendezték a mangalica fesztivált, amelyen a nagyobb cégek közül részt vett a Pick is. A legnagyobb hazai húsfeldolgozó megjelenésével és a rendezvény támogatásával bizonyította elkötelezettségét a hagyományos termékek és a hazai fogyasztók mellett. A Pick nem érezte rangon alulinak, hogy a kisebb termelőkkel, családi vállalkozásokkal együtt jelenjen meg a fővárosiak és az eseményre látogató vidéki vásárlók előtt. Hozzáteszem, az eseményre kilátogatók ezúttal is vegyes tapasztalatokat szerezhetek a fesztivál törekvéseit és megvalósítását illetően, de mindenképpen előremutató a kezdeményezés. Mint ahogy örömmel vettük hírét, hogy tavalyi tettüket az idén egy civil alapítvány támogatásával tudták megismételni a halogyi sportkör vezetői: január közepén disznótoros vacsorára látták vendégül a falu lakóit. Fogyasztói szempontból sokat mond egy ilyen hír, ha azt is tudjuk, hogy a Vas megyei faluban egy emberöltővel korábban még minden háznál vágtak disznót télidőben. Manapság azonban csak annyi sertés kerül kés alá, amennyit a böllér a két kezén meg tud számolni. Tehát már faluhelyen sem „terem” magától a hagyományos ízek ismerője, a hazai termékek fogyasztója.

Az idei télen a sajtóban mintha megszaporodtak volna a disznótoros vacsorákról, a vágás és feldolgozás élményét kínáló turisztikai programokról szóló tudósítások. Hidegből és hóból persze ezen a télen nem volt hiány, ami fontos kelléke az áldozatul eső jószágon kívül az ilyen alkalmaknak. A tél elmúltával remélhetőleg megjön a fogyasztók kedve, és talán több pénz is áll a rendelkezésükre, hogy vásárlásaikkal hozzájáruljanak a magyar húsipar talpon maradásához.