A jövő esztendő sem lesz könnyű

A munkaügyi és szakszervezeti vezetők a hozzászólásaikban sem titkolták, hogy erősen foglalkoztatja őket az országos bértárgyalás, amelyen a kongresszus ideje alatt zajlottak a háttér-egyeztetések. A küldöttek érezhették a megállapodás körül kialakult feszültséget.

Szociális párbeszéd

Dr. Gulyás Kálmán, a Szociális- és Munkaügyi Minisztérium szakállamtitkára méltatta a szakszervezetek eredményeit. Ám mint mondta: a szociális párbeszédet irányítani most nem egyszerű. A Parlament a tavaszi ülésszak végén elfogadta az érdekegyeztető tanácsról szóló törvényt. A testület törvényes keretek közt működhet immár. Résztvevőinek pedig naponta meg kell mérettetniük magukat, hogy az egyeztetések, sokszor valóban végeláthatatlan viták végén elégedetten állhassanak fel a tárgyalóasztaltól.

- Kormányzati szemszögből nézve is elmondható, hogy nem lesz egyszerű eljutni a bérmegállapodásig. De én optimista vagyok - hangsúlyozta Gulyás Kálmán. - Az optimizmusra pedig az ad okot, amit például a mostani rendezvényen is tapasztaltam. Hogy van mosoly az arcokon. Hogy nem a csüggedtséget látom, hanem a bizakodást. Beszélni kell egymással, nagyon őszintén és nyíltan beszélni a gondokról, az elképzelésekről.

Dr. Gulyás Kálmán a kongresszusról Pataki kollégával együtt a bértárgyalások helyszínére sietett. Mint mondta: abban bízik, hogy a minimálbérről hamarosan megszülethet a megállapodás. A legnehezebb a bérajánlás. A tárgyalásoknak ebben a szakaszában számokat kell mondani, s ez a jelenlegi helyzetben nagyon nehéz. A munkavállalói oldal ugyanis nullával kezdődő számot nem fogad el. A kormányzat szerint az adótörvény változása miatt ott is reálbér-növekedésre lehet számítani, ahol amúgy nem számolnak a bérek emelésével. A kormányzat célja a reálkeresetek megőrzése, illetve, hogy elsősorban a 160 ezer forint alatti jövedelemmel rendelkezők jussanak tényleges emeléshez. A kormányzati oldal megítélése szerint a szakszervezetek látják és elfogadják a reálbér növekedését, de úgy vélik: ez mindössze az adótörvényből adódik, aminél többre volna szükség. S lehetne is emelni a munkáltatóknál maradó, a jogszabályi változásokból eredő járulékcsökkenést figyelembe véve. A munkaadói oldal ugyanakkor azt hangsúlyozza: a törvénymódosításokból adódóan náluk maradó plusz összeget nem fordíthatják teljes egészében bérre, hiszen a mostani helyzetben a fejlesztésekre, a munkahelyteremtésre, a termelés növelésére is gondolni kell. Úgyhogy nem egyszerű a közös nevező megtalálása.

Erőt kell mutatni!

Pataky Péter, az MSZOSZ elnöke úgy ítélte meg, hogy 2010-re jelentősen megváltoznak a feltételek. Átszabták az adótörvényt, új helyzetbe kerültek a munkavállalók. A juttatások adókötelesek lesznek. Ez még sürgetőbbé teszi, hogy érdemben lehessen tárgyalni helyi szinten.

- A bérekkel kapcsolatban biztatót nem tudok mondani - tette hozzá Pataky Péter. - Nem egyszerű a helyzet. A munkáltatói oldal azt hangoztatja: válság van. És ez most valóban így van, érezzük valamennyien. De ennek ellenére igenis lehet korrekt megállapodást kötni a munkavállalók érdekében.

Az MSZOSZ elnöke arról is szólt: ebben a helyzetben minden eddiginél fontosabb az, hogy a szakszervezetek egységes erőt képviseljenek.

- Eljönnek olyan helyzetek, amikor nem elég, hogy itt van mögöttünk több százezer tag. Akcióképesnek kell lennünk, és fontos, hogy meg tudjuk jeleníteni: egységesek vagyunk. Az elnök példaként említette a tavaszi Parlament előtti demonstrációt, ahol mindössze néhány ezren vettek részt. Ez pedig, mint mondta, nagyon kevés. Ez is az egyik oka volt, hogy nem sikerült nyomást gyakorolni a kormányzatra. Ha eredményt akarunk elérni - hangsúlyozta - akkor erőt kell mutatnunk.

A jelenlegi helyzettel kapcsolatban Pataky Péter nem volt túlságosan derűlátó. Mint mondta: a munkaügyi helyzet aggasztó, kevesen dolgoznak, s aki dolgozik, az sincs a teljesítményének megfelelően megfizetve. Ez pedig nem tartható.

- Közeledik a tavasz, amikor mindenki ígérgetni fog - hívta fel a figyelmet Pataky Péter. - Ez rendben is van így, hozzászoktunk már. Azonban most ezt nem szabad ennyiben hagyni. Azonnal fel kell tenni a kérdést: hogyan? Ígéret volt már elég. Most konkrétumokat szeretnénk hallani, hogy ki hogyan, pontosan milyen módon, milyen eszközökkel képzeli el a nagyszabású tervek megvalósítását.

Az elnök a szakszervezeti szövetség jövőjéről, terveiről is beszélt. Tavasszal lesz húsz éves az MSZOSZ, amelynek olyan „öreg” tagjai is vannak, mint a 102 éves húsos szakszervezet. A két évtizedes évforduló alkalmat ad a számvetésre és a feladatok átgondolására is. Pataki Péter úgy vélte: a piaci szférában a szakszervezetek képviselik a hagyományt, a folytonosságot, és erre mindenképpen büszkének kell lenni. Egy olyan országban, ahol úgy 30-35 évente „rendszert váltanak”, nagy eredmény, hogy a szakszervezetek változatlanul képviselik a munkavállalók érdekeit.

A mostani, kétségtelenül nehéz időszakban az összefogás, a hagyományok megtartása különösen fontos. Ám emellett alkalmazkodni kell az új körülményekhez is, össze kell hangolni az értékeket és az érdekeket.

Ez annál is hangsúlyosabb, mert van még valami, amire fel kell készülnie a szakszervezetnek: a generációváltásra. És nem mindegy, hívta fel a figyelmet az elnök, hogy milyen állapotban adjuk át a stafétabotot az új nemzedéknek.

Kemény harc az emberekért

Svajda József, az MSZOSZ megyei elnöke szerint jó lett volna, ha Hollósi Tibor szavait ki lehetett volna hangosítani az egész régióban, mert nem mindenütt van így. Pedig nagy szükség volna a párbeszédre, mert a Dél-Dunántúl az ország egyik leghátrányosabb helyzetű régiója a magas munkanélküliséggel, az alacsony GDP-képességgel. Ebben a helyzetben valóban jó hallani a pozitív példákat. A húsipar több mint egy évszázada meghatározó ágazat, szakszervezeteik pedig a legmegbízhatóbbak közé tartoznak. Az MSZOSZ megyei elnöke hangsúlyozta: jó látni azt a szaktársi mentalitást, ami közöttük van. Látszik: ez egy rendben tartott ágazat, ahol minden információt megkapnak a szakszervezetek. Kemény harcot folytatnak az emberekért. Nemcsak megőrzik, de gyarapítják is az öröklött kincset, őrzik a hagyományokat, és nem hagyják, hogy kihaljon ez a nagy múltú ágazat.

Több bátorság kell!

Roberto Treu, a több millió tagot számláló Olasz Általános Munkásszövetség (CGIL) nemzetközi koordinátora hozzászólásában kiemelte: a szakszervezeteknek össze kell fogni, mert a tőke már az egész világon összefogott. A gazdaság fejlesztése során modellváltást kell végrehajtani, magasabb arányú foglalkoztatásra és nagyobb bérekre van szükség. A bankok támogatása mellett munkahelyek teremtésére is pénzt kell fordítani, hogy a válság terhét ne csak a munkavállalók viseljék. Hozzátette: Európában komoly szociálpolitika érvényesült az elmúlt évtizedekben, de meg kell mondani, hogy a juttatások egy részét nem lehet megőrizni.

Hangsúlyozta az olasz kolléga, hogy soha nem volt annyira aktuális az európai szakszervezetek összefogása, mint napjainkban. Ez minden ágazatra igaz, mivel a válság mindenkit sújt. Az összefogás megteremtése érdekében a következő hónapokban szakszervezeti megmozdulásokra lehet számítani Európa több pontján, ezekre várják a magyar érdekvédőket is, mint legutóbb Ljubljanában. - A helyzet több bátorságot követel a szakszervezetektől - jelentette ki Roberto Treu a nagy tetszést aratott hozzászólása végén.