Küldöttek hozzászólásai

Közös a munka és a felelősség

Seprényi Lajosné (Debrecen)

Egy jó kollektív szerződés megkötése most az aktuális feladat - mondta a debreceniek szakszervezeti vezetője, aki elsőként vállalkozott hozzászólásra. Jelenleg a normarendezés foglalkoztatja leginkább a tagságot. Rendszeresek a vezetőkkel folytatott viták, az álláspontjuk kialakításához több segítséget kérnek az elnökségtől. Az új dolgozókat a szakszervezeti irodára irányítják, felkínálják a belépés lehetőségét, sajnos kevés a cégnél az új belépő.

Harkai Attila (Pápa)

Elmondta, hogy az év végi hajrá miatt nehéz a munkából kivenni a tisztségviselőket, ezért a jövőben célszerű volna az év elején tartani a nagyobb szakszervezeti rendezvényeket. Hiányolta, hogy a beszámoló nem foglakozott a korkedvezményes nyugdíjazás kérdésével, amit a pápai alapszervezet kezdeményezett, de az elkészült tervezetet nagy örömmel fogadták.

Ismertette a szakszervezeti munkával kapcsolatos elégedettség felmérésére kidolgozott kérdőíves felmérés első eredményeit. Az ügyfél-elégedettség mintájára kialakított szondázás érdekes tapasztalatokat hozott, sokat megtudtak arról, hogy a megkérdezetteknek mi a véleménye a szakszervezet által kínált szolgáltatásokról, az ügyek intézéséről, az érdekvédők problémák iránti érzékenységéről. A megkérdezettek javaslatai pedig jó támpontot adnak a munka tervezéséhez.

Golhovics Gábor (Szeged)

Az elnöki beszámolót jónak, rövidnek, tömörnek ítélte. Úgy ítélte meg a szaktárca képviselője részéről elhangzottakat, hogy ágazat irányító tudják mit kellene csinálni, de nem teszik. Egyetértését fejezte ki az MSZOSZ elnökének az összefogásra buzdító hozzászólásával, aminek a fényében érthetetlennek nevezte, hogy a MEDOSZ képviselője nem jelent meg a kongresszuson, miközben a Csányi Sándor nagybefektető által jegyzett cégcsoportban alapszervezeti szinten létfontosságúvá vált az együttműködés.

Vida Kálmán (Kaposvár)

Hasznosnak tekintette volna, ha a beszámoló kitér ara, hogy a szakszervezet létszáma ugyan a beszámoló időszakában csökkent, az erőforrásai azonban gyarapodtak. Az országos megmozdulásokon a HDSZ rendre megjelenik, a tiltakozó akciókból kiveszi a részét. A húsosokat a közvélemény ismeri, mindenhol hallatják a hangjukat. Tovább kell folytatni a munkát ezen a téren.

Dávid Róbert (Kaposvár)

A munkaügyi kapcsolatok fontosságára hívta fel a figyelmet, különös tekintettel arra, hogy a munkaügyi kapcsolatok rendezettsége feltétele különféle állami támogatásoknak is.

Hordósné Zsótér Ilona (Kaposvár)

Úgy ítélte meg, hogy a beszámoló részletesen bemutatta az elmúlt négy év érdekvédelmi tevékenységét, az ágazat helyzetét, a bérek alakulását. A létszámleépítések sajnos nem kerülték el az ágazatot. Reményét fejezte ki, hogy az előttünk álló választási ciklusban fordulat következik be a húsiparban, a szakma újra virágzó ágazat lesz.

Tóth Ferenc (Pécs)

Felemlegette, hogy tíz éve dolgozik szakszervezeti vezetőként, sok dolgot megélt. Többekkel együtt elmondhatja, hogy vezérigazgatók jöttek és mentek, de ő maradt, mert amit csinál, azt a tagság többsége elfogadja, támogatja. Az eredményekért mindenkit köszönet illet. Elmondta, hogy az alsómocsoládi üzemükben nőtt a taglétszám és a pécsi húsüzemben is tapasztalnak kedvező jeleket. Úgy ítélte meg, hogy kemény lesz a 2010. évi béralku.

Répási Istvánné (Kaposvár)

Jól hangzik a „A te munkád a mi felelősségünk” jelmondat - mondta -, csak nehezen tud hinni benne, mivel a húsipar helyzete nem sok optimizmusra ad okot. Az Európai Unióba történt belépés óta a magyar termékek visszaszorultak, silány termékek szorítják le a hungarikumokat a polcokról. Hangsúlyozta: tudunk jó minőségű termékeket gyártani, de a fogyasztók nem tartanak rá igényt. Csökkent a munkahelyek biztonsága, amit az is jelez, hogy a jó szakemberek külföldre mennek dolgozni. Sajnos a hazai keresetekből nem tudnak megélni.

Pászli Tibor (Kapuvár)

Optimizmusra szükség van - utalt a Húsos újságban megjelent kapuvári riportra -, hiszen voltunk rosszabb, de jobb helyzetben is. A húsipar ezer sebből vérzik, de vannak biztató jelek is. Megemlítette, hogy korábban a győri Ringa húsüzemnek nem azért kellett elbukni, mert a legrosszabb volt. Kapuváron viszont a húsüzemnek meg kell maradni! Ezért dolgoznak. Örömét fejezte ki, hogy a kongresszuson megjelent szakmai vezetőkkel passzol a véleménye az ágazat helyzetéről, de jobban kellene védeni a magyar érdekeket. A kereskedelmi láncok viszik el a hasznot, Győrben már a termelőnek kell a polcra felrakni az árut, mégis polcpénzt kell fizetni. Fontos azonban, hogy higgyünk a magyar húsiparban.

Jeney Tamás (Szeged)

„A gyűrű engem is sokkolt” - mondta Jeney kolléga, aki a kitüntetésére utalva emlékeztette a küldötteket: keményen kell dolgozni azért, hogy hitelesek legyünk és elfogadjanak bennünket. Fontosnak nevezte a szakszervezeti munka megújítását, különösen az információ-áramlás megszervezését és a képzést.

Molnár Károlyné (Szolnok) és Nagy János (Szeged) rövid hozzászólásban köszönték meg a kitüntetést. - Arra számítottam- mondta Molnárné derültséget keltve -, hogy majd talán a nyugdíjazáskor kiérdemlem az aranygyűrűt, és most megkaptam, örülök.