Optimizmus felé billen a mérleg

Kongresszus előtti gondolatváltás Kapuváron

A mérlegkészítés időszakát élik Kapuváron is. Erre késztet az esztendő végét előrevetítő ősz mellett a közelgő húsos szakszervezeti kongresszus is. Ilyenkor nem csupán a következő hónapok kérdései kerülnek előtérbe, hanem a nagy kérdőjelekkel hangsúlyozott távolabbi kilátások is, erről rögzítettünk egy körbeszélgetést a Kapuvári Hús Zrt. szakszervezeti irodájában.

A szakmának van jövője

A kapuváriak jövőképről osztotta meg velünk gondolatait Simon Istvánné, a daraboló dolgozója, szakszervezeti választmányi tag, Németh Lajos, a vágóhíd dolgozója, szakszervezeti bizalmi, valamint Pászli Tibor szakszervezeti és egyben üzemi tanácsi elnök. Minthogy ez a beszélgetés kötetlen, szabadon folyó eszmecsere formájában zajlott, nem jelezzük külön-külön, ki mit mondott, hiszen az elhangzottakkal végső soron mindhárman egyetértettek. Például abban, hogy a húsos szakmának – sok vészharangot kongató vélemény ellenére – igenis van jövője hazánkban és a szűkebb régióban, Kapuváron is. Ez a bizakodó előrelátás nem csak abból az egyszerű és népszerű mondásból fakad, hogy „enni mindig kell”, tehát a húsra és a húskészítményekre állandóan szükség lesz. Ugyanis az új, nyitott határral berendezkedő Európában már a szomszédból, de még távolabbról is meg lehet oldani az ellátást. Erre bőven látunk próbálkozásokat. Sokkal inkább ott van a szakma jövőjében vetett hit forrása, hogy a válságnak mégiscsak vége lesz egyszer, s a gazdasági megerősödéssel a fogyasztó vásárlásai során egyre inkább levetkőzi kizáró ragaszkodását az olcsóbb áru iránt. Ha pedig megengedheti magának, hogy a jobbat, az ízletesebbet, a hazai hagyományoknak inkább megfelelőt válassza, akkor szemléletében előtérbe kerül a minőség, jelentőségét megillető hangsúlyt kap az árut előállítók szakmai hozzáértése. Az sem mindegy, hogy a magyar sertés gabonán nő fel és hízik vágósúlyra, nem pedig szóján és halliszten. Kell legyen a piacnak olyan szegmense, amely az ebből adódó pluszköltséget a fogyasztó egészsége érdekében meg tudja fizetni.

Utánpótlás jött a szakiskolába

A pozitív példák kézenfekvőek, mindjárt itt van a Kapuváron ötszázmillió forintos beruházással létrehozott bacon gyártó üzem szeptemberi beindítása. Ezzel újraindult a valaha messze földön híres kapuvári szeletelt, füstölt császárszalonna, a bacon előállítása, amelynél a hetvenes években alkalmazott és a gyár hírnevét megalapozó gyártástechnológiát alkalmazzák. Az átadáson Máhr András, a Földművelési és Vidékfejlesztési Minisztérium államtitkára üdítő színfoltként jellemezte, hogy a gazdasági válság idején a magyar élelmiszeriparban beruházásról lehet beszámolni.

S ha már a beruházásoknál tartunk, ugyancsak kapuvári példa az új kazán- és energiarendszer kiépítése, ami a húsüzemben kétszázmillió forintból valósult meg. Ez zöldenergia hasznosításával biztosítja a gyár teljes melegvíz-szükségletét. Igaz, hogy az ilyen korszerűsítések közvetlenül nem érintik a dolgozókat, tehát vannak, akik csak legyintenek rá, de volt olyan eset, amikor egymásnak magyarázták az emberek, hogy a gazdaságosabban előállított energia a gyár termékeinek gazdaságosságát is javítják, ez pedig előbb-utóbb kihat a jövedelmezőségre. Arról is egyre többen szereznek tudomást a gyárban, hogy ezekhez a beruházásokhoz jelentős mértékben járultak hozzá a pályázaton elnyert összegek. Az új energiarendszer megvalósításához például 79 milliót európai uniós pályázaton nyert a cég, a bacon üzem 500 millió forintjából mintegy 170 millió volt az állami támogatás, 179 millió a hitel és 150 millió a saját rész. Ezek az összegek nagy segítséget jelentenek az állandó megújuláshoz, a munkahelyteremtéshez, ezzel megélhetést biztosítanak az embereknek és hitet adnak a jövőre nézve.

Ilyen előjelek mellett nem csoda, hogy Kapuváron ismét nagyobb hitele van a húsos szakmának. Ennek konkrét bizonyítéka, hogy két év kiesés után ismét többen jelentkeztek a helyi szakiskolában a hentes-képzésre. A gyár által aktívan támogatott húsipari termékgyártó szakmai képzés ezen az őszön 12 fiatallal indult, közöttük olyan is van, aki a megyeközpontból, Győrből jelentkezett. A gyakorlati szakoktatást a gyárban kapják meg, az elméleti képzés a helyi szakiskolában zajlik. Munka- és védőruhát, valamint utazási költséget a gyár biztosít számukra, s ami a legfontosabb, 34.500 forint havi ösztöndíjat kapnak. Nekik végzés után az elhelyezkedéssel nem lesz gondjuk. Kapuváron szívesen alkalmazzák a szakképzett munkaerőt és meg is becsülik az ott dolgozókat. Mi mást bizonyítana a tény, hogy a városban egyedül a húsipar fizetett beiskolázást az alkalmazottaknak. Iskoláskorú gyermekekként a munkáltató 10.000, a szakszervezet pedig tagjai számára 5000 forintot adott az idei iskolakezdéskor. A csomagolóban különösen nagy visszhangja volt ennek, a gyermekes asszonyok nem győzték kifejezni a kapott segítség miatti örömüket.

Magas a szervezettség

Érdekes ellentmondás, hogy a gyár felnőttképzést is indított volna, de az állami támogatást ehhez azért nem kapta meg, mert a régióban a munkanélküliek aránya kedvezőbb az országos átlagnál. Holott tudott dolog, hogy ebben a szakmában azért kevés a munkanélküli, mert a szomszédos Ausztriában foglalkoztatják a szakemberek jó részét. Ezért hangsúlyozzák a kapuváriak annyiszor, hogy a szakma biztos jövőjéhez a benne és belőle élők akarata, valamint a tulajdonosi jó hozzáállás mellett a kormány, az össztársadalmi segítség is kell. Ezek nélkül megtorpanhat a pozitív tendencia. Az élelmiszert előállító és forgalmazó láncban a mezőgazdasághoz és a kereskedelemhez viszonyítottan is a feldolgozó ipar van a legrosszabb helyzetben, s ezen feltétlenül változtatni kell. A létrejött etikai kódex a kereskedők felé kevésnek bizonyul. Még határozottabb formában kellene követelni a magyar termékek jelenlétét.

Persze amúgy is akadnak megtorpanások. Amikor hat évvel ezelőtt majdnem semmivé lett a kapuvári húsipar, nagyon sok család - főleg amelyből ketten is ugyanitt váltak munkanélkülivé – a kétségbeesés határáig jutott, de a 2003-as újrakezdés megerősítette elkötelezettségüket szakmájuk iránt. Hangsúlyosabb lett az összefogás. Ugyanez volt észlelhető a szakszervezeti tevékenység, az érdekvédelem irányában is. A visszavett dolgozók szinte mindegyike szakszervezeti tag lett, nem véletlen, hogy a gyárban 87 százalék körüli a szervezettségi arány. A vágóhídon gyakorlatilag mindenki tagja a szakszervezetnek, kivételt csupán a frissen alkalmazott, még újnak mondható egy-két munkatárs képez. Az is példa értékű, hogy a frissiben felavatott, két műszakos bacon üzemben azonnal megalakult a szakszervezet, bizalmit választottak és csatlakoztak a Kapuvári Hús Zrt. szakszervezetéhez.

Tárgyalnak még a bérről

Ezen a nyáron, amikor Kapuváron átmenetileg, pontosabban három hónapos időtartamra négynaposra csökkent a munkahét, ismét megtorpanás állt be, hiszen magától értetődően csökkent az emberek jövedelme. Sokan, főleg a különböző kölcsönök terhét viselők, igen nehéz helyzetbe kerültek. A legnehezebb helyzete az egyedül dolgozó szülőknek volt. Olyan eset is akadt, hogy az üzemi szakszervezet a családsegítőkhöz fordult segítségért. De ezen is túljutottak. És az emberek megértették, hogy ez az intézkedés egy adott, kikerülhetetlen helyzetből adódott, s még mindig jobb volt, mintha elbocsátásokhoz folyamodnak.

Az üzemi szakszervezetnek sincs könnyű dolga, hiszen az utóbbi időben megnövekedtek azok az ügyek, tennivalók, amelyek finanszírozására már nincs alap. Ám ez az állapot is átmenetinek tekinthető. A szakszervezet szerepe a szakmán belül érezhetően nő, s ezt egyre többen belátják.

Érthető okokból az idén a bérfejlesztésre nem kerülhetett sor, de év végéig még leülnek tárgyalni ez ügyben is. A jövedelem növeléséről ugyanis nem lehet lemondani, s ez érvényes más szakmákra, s az ország egész területére. Csak úgy érhetjük el a hazai termékek, s általuk a szakmák megbecsülését, s versenyképességét, ha a jövedelmek növekedésével a magyar ember is a szomszédos és távolabbi országok példájához mért nemzettudat alapján végzi vásárlásait.