A közösség szerény élharcosa

Ritkán adódik, hogy a nagyfokú tenni akarás, a közösségi érdekek érvényesüléséért való lelkesedés szerénységgel párosuljon. Márpedig aki Seprényi Lajosnét, a Debreceni Hús Zrt.-ben mindenki által Ibolyának szólított üzemitanács-elnököt, december óta pedig megbízott szakszervezeti elnököt ismeri, az tanúsíthatja, hogy benne együtt van ez a két tulajdonság.

Remek szervező

Vannak, akik eleve arra születtek, hogy közösségi munkát végezzenek, hogy kiálljanak másokért, s örökké jobbítani, javítani akarjanak a környezetükben élők helyzetén. Ehhez készek kirándulást, színházlátogatást, családtagokat is mozgósító társas összejöveteleket, üdüléseket szervezni, de ha kell, érdekképviseleti kérdésekben keményen kiállni a munkáltatóval szemben, érvelni és harcolni is. Ilyennek ismerik Ibolyát Debrecenben, de a szűk munkaköri határokon túl a szakmai érdekképviselet országos berkeiben is. A szerénységére jellemző, hogy amikor tavaly országos kitüntetést vehetett át Budapesten, a munkatársak nem is tudtak erről, a legtöbben csak utólag a helyi lapban megjelent tudósításból értesültek az eseményről. Igaz, ezúttal az elismerés más természetű tevékenységéért járt, hiszen - úgy mellesleg - évtizedek óta lelkes és eredményes szervezője a mások életét mentő véradásnak. Ezért vehette át decemberben a Parlamentben az egészségügyi minisztertől és Habsburg Györgytől a „Véradás szervezéséért” ezüst plakettet.

Természeténél fogva, mindig szerényen, kitartással végezte feladatát. Már 36 éve, 1973-tól, az akkori közigazgatási szakközépiskolában megszerzett érettségi óta dolgozik a debreceni gyárban. Előbb a jogi osztályon kötbér-előadói, majd igazgatási előadói munkakörben tevékenykedett. A szakszervezeti munkával szinte magától értetődően került kapcsolatba, hiszen nem állt távol tőle a termelésben foglalkoztatottak problémaköre sem. Kevéssel később aztán az ugyancsak ott dolgozó, csontozó művezető, majd meós férje révén, akivel 1977-ben kötöttek házasságot, még közelebb került a munkásélet valós problémáihoz. Az emberek szívesen jöttek hozzá kérdéseikkel, a munkásasszonyok pedig különösen nagy bizalommal osztották meg vele gondjaikat. Különben is olyan a természete, hogy nem áll félre, ha valamit a közösségért tenni lehet. Már az 1982-es, illetve 1984-es születésű fiainak óvodai, majd iskolai szülői munkaközösségi tevékenységébe is bekapcsolódott, és a gyárban is egyre fontosabb szerep jutott neki. Nagyon sokan hálásak azokért a remek kirándulásokért, amiket a határainkon belül, s azokon túl is szervezett és szervez még ma is, valamint azokért a családokat is baráti közösségé formáló összejövetelekért, amelyekbe a saját családtagjait is mindig bevonta. Férje viccelődött is vele, hogy idegenvezető sofőrnek fogadta fel, amikor az üdülési lehetőségek megcsappanása miatt együtt indultak útnak, hogy új, olcsó és megfelelő helyet keressenek, ahol a munkatársak elfogadható áron családostól kipihenhetik az egész évi fáradalmakat.

Változások sodrában

Egyáltalán nem volt meglepő, hogy a debreceni gyárban már negyedik alkalommal Seprényi Lajosnét választották meg az üzemi tanács elnökének. Így immár 10. éve látja el ezt a feladatot, miközben az üzemi szakszervezetben is műhely-bizottsági titkári, főbizalmi, bizalmi posztot töltött be, s december óta, Szarka Imre elnök nyugdíjba vonulását követően a megbízott elnöki feladatokat is ellátja.

Időközben a Debreceni Hús Zrt. életében nagyon fontos változások történtek. Tavaly nyár óta új tulajdonosuk van, aki a szolnoki és a békéscsabai üzemet is megvette. Így elkerülhetetlenné vált az összevonás. Ez pedig kihatással van az érdekképviseleti munkára is, annak átszervezését teszi szükségessé. Hogy ki lesz az összevont szakszervezet elnöke, az a jövő - a kongresszus miatt is esedékes tisztújítás - kérdése. De addig is számos más feladat igényli az összpontosítást, az elszánt érdekvédelmi hozzáállást, mert eközben az új nevén Debreceni Group cégcsoport a bejelentett létszámleépítés időszakát éli. Két fázison már túl vannak, most következik a harmadik fejezet. Ilyen helyzetben pedig igencsak szükség van a szociális beállítottságú emberekre, az érdekvédelem érvényesítésére.

Most jött el az az idő, amikor a mindig oly becsesnek számító szerénységet háttérbe kell szorítani, s a többi tulajdonságot, a harcosságot, a küzdeni tudást kell hagyni érvényesülni, sőt, serkenteni. Nem könnyű feladat, de sokak szerint Seprényi Lajosné, a debreceni húsosok Ibolyája képes erre.