Mielőtt a tőke magához tér...

Ron Oswald, az élelmiszer-ipari és rokonszakmák szakszervezeteinek nemzetközi szövetsége (IUF) főtitkára a közelmúltban egy lapinterjúban fejtette ki véleményét a gazdasági válságról és a munkavállalói érdekvédelem feladatairól.

Milyen fenyegetéseket és esélyeket jelent a pénzügyi válság a szakszervezetek számára?

- A nemzetközi pénzügyi rendszer összeomlása és ennek a gazdaságot érintő következményei dolgozók sokaságát, köztük számos IUF tagot is, hoznak nagyon nehéz helyzetbe. Ilyen értelemben nagyon nehéz esélyekről beszélni. Azonban az is világos, hogy a válság következtében nagyobb a hajlandóság annak elfogadására, hogy a világgazdasági rendszer többé nem működhet úgy, ahogy ez idáig működött. A liberalizációt ért kritika erősebb, mint az elmúlt évtizedekben volt, míg a gazdaság működésének, következésképpen a világ működésének alapjaként tekintett szabad piac teljesen hitelét vesztette.

A mostani helyzet egy lehetőség a világot eddig uraló neoliberális rendszer megváltoztatására, amelyben a gazdaság szabta meg, hogy a politikusok mit tehetnek és mit nem. Jelenleg egy meglehetősen széleskörű hajlandóság mutatkozik annak elfogadására, hogy a politikának vissza kell szereznie gazdaságirányító képességét. Amikor tehát esélyről beszélünk, politikai esélyről van szó egy olyan világban, amelyben a mindent uraló, sokakat hátrányos helyzetbe kényszerítő kapitalizmus nyomán kialakult helyzetben a nemzetközi intézményeknek most már a tőke szabályozására, nem pedig a gazdaság liberalizációjára kell törekedniük.

- Történt már valami ebben az irányban?

- Amit eddig láthattunk, az a világ különböző országaiban tett nemzeti szintű erőfeszítések, amelyek politikai intézkedésekkel próbálják ellenőrzés alá vonni a szabadpiacot. Szükség van a beavatkozásra, azonban globális szinten; a nemzetközi intézményeknek piac szabályzóként kell fellépni egy fenntartható globális gazdaság megteremtése érdekében, amire égető szükség lenne, és ami hiányzik a jelen pillanatban.

- Mi tehet az IUF a jelenlegi helyzet kezelése érdekében?

- Véleményem szerint az IUF-nek két feladata van. Először is együtt kell működni a tagjainkkal, hogy a lehető legjobban megvédjük őket a pénzügyi válság hatásaitól. Sokszor halljuk, hogy létezik egy „pénzügyi gazdaság” és egy „reálgazdaság”. Ez illúzió. Egyetlen gazdaság létezik. A nagy vállalatok és cégek pénzügyi manipulációi teszik lehetővé, hogy különválasszuk a pénzügyeket a reálgazdasági ügyektől. De egyetlen gazdaság van, és ez globális, éppen ezért kell összefognunk annak érdekében, hogy megvédjük egymást. Olyan transznacionális vállalatokkal van dolgunk, amelyek a válság miatt feltételezhetően nyomás alatt vannak. Ezek a társaságok azonban a válság keltette pánikor arra próbálják meg felhasználni, hogy olyan változtatásokat kényszerítsenek ki, amelyeket már régóta meg szerettek volna tenni, mindenekelőtt a foglalkoztatás területén.

A másik feladatunk támogatni a gazdasági szabályozás alapjainak megváltoztatására tett megmozdulásokat és mozgalmakat. Erre korábban soha nem tapasztalt szükség van. Gyorsan kell cselekednünk, mert a változásra való igény nem tart sokáig, mivel a tőke nem marad egy helyben, hanem átszerveződik, magához tér és hamarosan visszajön azzal az állásponttal, hogy a szabad kereskedelem, a szabad piac jelent megoldást mindenre. Nekünk előtte vissza kell helyeznünk a politikát az őt megillető helyre: a gazdaság irányításához.

Szükség van egy kiterjedt mozgalomra, amelynek célja olyan radikális és alapvető változások kikényszerítése a nemzetközi intézményekben, hogy ezek alkalmazkodva a jelenlegi világgazdasági helyzethez, ellenőrző és szabályozó szerepet töltsenek be.