Pápán erős az összefogás

Beszélgetés Politzer József cégvezetővel

Tulajdonosváltás történt a 96 évvel ezelőtt alapított pápai húsüzemben, amely a kormányzati szerepvállalás miatt figyelmet keltett a város határain túl is. Hogyan fogadták a munkavállalók, hogy a cég néhány középvezetője sertéstenyésztőkkel és a várossal összefogva megszerezte a nagy múltú húsüzemet - kérdeztük Politzer Józsefet, a Pápai Hús 1913 Kft. ügyvezető igazgatóját az irodájában, közvetlenül az után, hogy az ország minden részéből érkezett érdekvédőknek megmutatta a cégnél folyó termelést.

Megmenekült a húsüzem

Mindjárt az első hírek megjelenésekor óriási tábor állt mellettem. Megjegyzem: ez adott erőt, amikor nehéz pillanatokban meginogtam, hiszen el kellett számolni a lelkiismeretemmel, mikor láttam, hogy mennyire bíznak bennem az emberek. Tudták a kollégák, hogy ha mi meg tudjuk venni ezt a céget, lesz munkahelyük. Nehéz az előttünk álló út, de biztos vagyok abban, hogy a munkavállalók döntő többsége örömmel fogadta a cég megmenekülését, de kérdezzék meg erről őket is.

Megkérdeztük, sokan örülnek, hiszen megmaradt 1120 munkahely. De hogyan fogadták a hírt a szakmában, miként vélekedik a konkurencia?

Igazából kaptunk jó híreket is, hogy örültek. Biztos, hogy hiányoztunk volna a szakmai palettáról. Persze mondták azt is, kár, hogy megmaradtunk. Vegyesen reagáltak a szakmában, de nekünk nem szabad arra figyelni, hogy ki miként kommentálta a nálunk történteket, nekünk most dolgozni kell keményen. A döntéshozóknak bizonyítanunk kell, hogy megfelelünk a bizalomnak.

A munkavállalók és a szakmai partnerek mellett nyilvánvalóan sokat nyomott a latba a beszállítóik és a fogyasztók reagálása. Voltak fennakadások?

A beszállítók egyfelől bizakodva figyelték a változást, másfelől bizonytalanok voltak. Tudni kell, hogy 2009. január 1-vel indultunk meg birtokba vétellel, majd február 13-án tudtuk megvásárolni az üzemet a Pápai Hús 1913 Kft. számára. Ez a 44 nap nagyon kemény időszak volt, gyakorlatilag csak azt a pénzt tudtuk forgatni, amit megkerestünk. Segítségünkre sietett, hogy meghirdettünk egy olyan programot, miszerint visszatérünk a régi ízekhez, emiatt is a januári belföldi fogyasztás nagyon jól alakult. Végig bizonytalanságban voltunk, hogy ki tudjuk-e fizetni a béreket a járulékokkal együtt. Végül ez sikerült, február 8-án minden dolgozónk hozzájutott a pénzéhez, megkapta a teljes fizetését.

Fontos a bizalom

Visszatérve a beszállítókra, voltak bizonytalanságok - állapította meg a cégvezető. - A felszámoló a december hónapot csak úgy tudta fizetni, ahogy mi fizettünk neki. A tervezett januári 20-i fizetés bő két hetet csúszott. De amikor látták, hogy rendben fizetünk, egyre több beszállító tért vissza hozzánk. Kiemelem, hogy január 2-án hajnalban már belistázott Pápai Hús 1913 Kft. termékek voltak a Tesco, a Spar és a többi nagy áruházlánc polcain. Nagyon gyorsan megtörtént az átállás, bár féltünk tőle. Mindenki láthatta, hogy tartjuk az ígéreteinket, ezzel megszereztük az előzetes bizalmat.

Életrevaló kezdeményezésnek tűnik, hogy szeretnék visszahozni a régi ízeket. Jut-e pénzük, erejük marketingre, hirdetésre, régi fogyasztóik megtartására, újak megnyerésére?

A pápai üzem esetleges bezárása a dolgozók révén négy ezer, a beszállítókat is számolva mintegy 12 ezer embert érintett volna. Ez a kör számunkra egy erősen érintett fogyasztói réteg. A tulajdonosokon keresztül komoly társadalmi bázissal rendelkezünk, ami lehetővé teszi számunkra, hogy bizonyos üzeneteket könnyen el tudunk juttatni a helyben és a régióban működő médián keresztül. Jó kapcsolatot tartunk a polgármester úrral, az országgyűlési képviselőkkel, mondhatni mindenkivel, akinek fontos az üzem fennmaradása. Közösen kérjük a lakosságot, hogy fogyasszák a termékeinket, aminek látjuk is az eredményét. Jó a sajtónk a szomszédos megyékben is.

Korai kijelenteni, de lehetséges, hogy a húsüzemi működtetés új modellje formálódik Pápán?

Valahol azt érzem, így van. Visszatérve az induláshoz, mikor a kollégáimmal elkezdtük a kivásárlást, egy széles körű társadalmi összefogás jött létre, ahol nem számított, hogy ki melyik pártnak a szimpatizánsa, mindenki a megoldáson dolgozott. Először egy termelői csoportban gondolkodtam, a sertéstartók bevonására törekedtem. Azután kiderült, hogy mi vagyunk a város legnagyobb vízfogyasztói, ezért a vízmű bejött a tulajdonosi körbe. Plusz az önkormányzat is, amelynek adófizetői vagyunk. Így alakult ki az a négyes-fogat, amely átível egy teljes vertikumot. Elmondhatom azt is, hogy az 1120 munkavállaló után ebben az évben két milliárd forintot fogunk befizetni a költségvetésbe, ami óriási különbség ahhoz képest, ha megszűntek volna ezek a munkahelyek, és nekik munkanélküli ellátást kellene adni.

Milyen terveik vannak? Meddig látnak előre?

A Magyar Fejlesztési Banknál 2023. évig szóló üzleti tervet kellett leadni, hogy hitelt kaphassunk. Ezen a távon persze csak sarokszámokról van szó. A stratégiánk alapja az, hogy minél több saját vagy bérelt üzletet alakítsunk ki, hogy gyorsabb pénzmozgást érjünk el. A recesszió bennünket csak félig érint más ágazatokhoz képest, mivel „enni kel”, egy alapszükségletet elégítünk ki. Várható azonban a fogyasztás visszaesése, ezért olcsóbb árfekvésű árukat is kell gyártanunk. De a költségek faragása közben is ragaszkodunk a minőséghez.

Kialakult a stratégia

Ha jól értem, akkor adott volt a húsfeldolgozás, amelyhez egyfelől hozzákapcsoltak alapanyag-termelő kapacitásokat, másfelől pedig a késztermékeiket részben maguk szeretnék értékesíteni.

Így van. Ez a stratégiánk lényege. Száz kilométeres körzetben a nagyvárosokban mindenhol jelen szeretnénk lenni az üzleteinkkel. Tavaly a 22 milliárdos árbevételünknek több mint 10 százalékát már a saját boltjaink hozták. Az idén ezt az arányt tovább növeljük, hiszen az így szerzett bevételre nem kell 60 napot várni, legfeljebb egyet, kettőt. Mivel megfelelő logisztikával rendelkezünk, az élőállat beszállításától az eladásig egy kézben fut össze minden. A környéken túl a fővárosban és az ország keleti részén is erősítjük a pozícióinkat.

A stratégiájuk megvalósításakor hogyan számolnak az ágazati változásokkal, a főbb szereplők további átalakulásával?

Mi azt szeretnénk, ha az ágazat szereplői inkább egymás kezét fognák és nem egymás nyakát szorongatnák, mert együtt messzebbre jutnánk. Mindegyikünk nehéz keresztet cipel. A globalizáció folytatódik, lehet, hogy eljön a pillanat, hogy be kell látnunk, nincs tovább. De ha összefogunk, lehet esélyünk. Mindenek előtt a térségi, területi mozgásunk, működésünk egyeztetésére gondolok. Erre jó példák találhatók Dániában és Németországban is. Nagy veszteségek okozója, hogy sokat utaznak a disznók, a termékek, mindenképpen rövidebb szállítási utakra lenne szükség.

Sok sikert kívánunk, hiszen az eredményes folytatás a tulajdonosok és a munkavállalók közös az érdeke.

Zárszóként szeretném hangsúlyozni, hogy mi az embereink véleményére kíváncsiak vagyunk. Rendszeresen összehívom a kollégákat, munkásgyűléseken meghallgatom a véleményeket. A saját fülemmel szeretném hallani, hogy mit mondanak a munkakörülményekről, a gondjaikról, és szeretném hallani a javaslataikat. Az elsők között voltunk, akik a mostani nehéz körülmények között megállapodtunk az idei bérekről.

Köszönjük a beszélgetést.