Kárpáti Sándor 75 éves

A szakszervezeti újságírás doyenjét, aki többször volt vendége a HDSZ rendezvényeinek és több írását közölte a Húsos is, 75. születésnapja alkalmából a MUOSZ Szociális párbeszéd szakosztálya köszöntötte február elején tartott ülésén.

Kárpáti Sándor újságírói pályája fél évszázaddal ezelőtt indult, első írása 1957. júliusában jelent meg a Dunántúli Naplóban. A hatvanas években az ifjúsági szövetségben, a hetvenes években pedig a művészek szakszervezetében irányította a sajtó- és kiadói munkát. A 80-as években a szakszervezetek központi folyóiratait, a Munkát, a Szakszervezeti Szemlét, a Jelzőt szerkesztette. Gyakran publikált a Nemzetközi Szakszervezeti Szemlében, a Mai Magazinban, az ágazati lapokban, a Népszavában. A kilencvenes években nagy aktivitással vett részt a szakszervezeti nyilvánosság megújításában, támogatta az érdekvédelmi lapok megjelenését és elősegítette színvonaluk emelését.

A közírói életmű különösen a nyugdíjba vonulás után teljesedett ki, amikor szabadfoglalkozású újságíróként minden energiáját az írásnak szentelhette. Remekül megírt cikkeivel sokszor találkozhattunk a lapokban, közéleti kiadványokban, de igazi működése területe mindvégig a munkavállalói érdekvédelem. Mint a szakszervezeti mozgalom elismert és mértékadó sajtómunkása, a munkavállalói érdekvédelmet felvállaló lapok szerzője, rovatvezetője és szerkesztőbizottsági tagja, sok hívet szerzett magának. A termékeny alkotó munka eredményeként az elmúlt évtizedben szinte minden évben kötettel jelentkezett, amelyekben publikált cikkeit gyűjtötte össze, illetve önálló riportokat, írásokat jelentetett meg. Könyvei népszerű szerzővé tették baloldali civil szervezetekben és a nyugdíjas olvasók körében is.

A jó egészségnek és szellemi frissességnek örvendő kolléga lapunknak elmondta, hogy nem rég adta nyomdába tizenharmadik kötetének kéziratát és hozzáfogott a tizennegyedik kötet megírásához. Szakszervezeti vezetőként több mint félszáz országban fordult meg élete során, sokat tanulmányozta a munkásemberek életét, mostanában ezeket a tapasztalatait örökíti meg az utókornak.