Mangalica fesztivál

Pesti embert leginkább sültkolbásszal lehet lépre csalni. Bizonyság erre február második víkendje, mikor nagy népi tömegek özönlötték el a Vajdahunyad vára környékét. Feltehetően a váratlanul kellemesre fordult időjárás is közrejátszott abban, hogy éhes fővárosiak sokasága rohanta meg az első mangalica fesztivál helyszínét. Talán régi disznóölések emléke, sonkák és kolbászok gyermekkorból hozott illata, vagy egyszerűen csak egy jó zabálás vágya vitte ki a népeket a Városligetbe ezen a napsütötte téli hétvégén. Igaz, a szervezők szerencsés kézzel választották ki a helyszínt. A fesztiváltól egy kőhajításnyira minden évben igen jó kolbászokat sütnek a munka ünnepén. Akit pedig egyszer a ligeti majális sültkolbászának illata megcsapott, annak annyi. Könnyen bedől minden kósza hírnek.

Mentem hát én is, hívtam az ismerősöket is, erős biztatással, hogy milyen jó kis disznótorpótló lakomát csaphatunk a remek városi környezetben. Ha már a gazdák a mangalicát helybe hozzák, ne hagyjuk annyiban a dolgot.

Látogatásunkat szombat délután ejtettük meg, egy könnyű kis ebéd után. Hiába készítettük azonban elő a gyomrunkat, csalódni kellett. Szinte hihetetlen, de a mangalica fesztiválon csak egyetlen helyen sütöttek kolbászt. Miután beálltunk a hosszú sor végére, ott is közölték rövid időn belül, hogy elfogyott a termék. Persze vehettem volna helyette sajtot, lekvárt, mézet, miegymást, amit hoztak a termelők, ha már a szaktárca támogatásával a pesti mangalica fesztiválra jöttek.

Úgy tűnik, nem jutott még el a hír vidéki kisvállalkozókhoz, hogy a pesti üzletek, piaci csarnokok dugig vannak mangalica termékekkel. Az egész fesztivál arra jó, hogy bővíteni lehessen a fogyasztók körét, mivel a hazai felhasználás növelése szükségeltetik a mangalicából kivett sonka, lapocka és karaj gazdaságos exportjához. A biznisz csak akkor működik, ha az exportált húsféleségeken kívüli kevésbé nemes részeket megeszi a hazai fogyasztó.

További szószaporítás helyett a lényeg: a mangalica fesztivál második napján, mikor a díszvendégek már elhúztak, komoly erőfeszítéssel sem lehetett sültkolbászt enni. Kínáltak mangalica füstölt szalonnát, oldalast és száraz kolbászt, amit bármikor megvehetek, fesztiváli felár nélkül. Az áru eredetét firtató kérdéseket egyébként sértésnek vették. Az italosok nagyot kaszáltak, helyi termelők névtelen borait palackban 3-4 ezer forintért árulták. Kispénzű nyugdíjasokat a rosszullét környékezte, mikor kifizették a kisfröccsüket. De azok a kóstolók is mély levegőt vettek, akik egy ezresért négy „katonát” kaptak sonkából. Tapasztaltam már, hogy vidéki kistermelő szerint a pesti fogyasztónak a bőre alatt is pénz van. Évekkel ezelőtt csabai gazdák kínálták a kolbászukat az expón a szokásos ár duplájáért. A belvárosi karácsonyi vásárban évek óta egy főváros közeli vállalkozó sültkolbásza drágább, mint Bécsben vagy Hamburgban. A mangalica fesztiválon alkalmazott árakról sokat elárul egy házaspár elkapott beszélgetése: -Huszonötezer forintból megúszta a család az eszegetést és iszogatást - mondta a férj. - Hatvan ezerből egy egész disznót vehettünk volna - válaszolta az asszony. - Hát, az ember ne legyen kicsinyes, ha családilag vásárba megy - gondoltam én. Közben bóklásztunk a tömegben, megsimogattuk azt két kis mangalica malacot, amelyekkel a rendezők emelték a fesztivál fényét. Az ingyen volt.

Sebaj, vigasztaltam ismerőseimet hazafelé, hétfőn tisztességes áron és kényelmesen is vehetünk sütnivaló mangalica kolbászt a Pick üzletében, éppen a parasztminisztérium szomszédságában. Ahol a gazdák tüntetni szoktak a nagyobb támogatásért.