Kaposváron hosszú távra terveznek

Beszélgetés Giacomo Pedranzinivel, a Kométa 99 Zrt. ügyvezető igazgatójával

- A Kométa 99 elnevezés arról árulkodik, hogy a Pedranzini család a múlt század utolsó évében szerzett többségi tulajdont a kaposvári húsüzemben és vette át az irányítást. Igazgató úr, engedje meg, hogy felelevenítsem egy akkori kijelentését, amelyet a tulajdonszerzés után, 2000. év tavaszán tett Budapesten, egy sajtótájékoztatón, ahol a tulajdonos terveiről, az üzleti törekvéseikről tájékoztatta a közvéleményt. Azt mondta akkor, hogy a családja hosszú távra tervez, nem pénzügyi befektetésnek tekintik a cég megvételét. Hét év eltelt azóta, változatlanul hosszú távra terveznek?

- Örömmel erősítem meg a hét évvel ezelőtt tett kijelentésemet. Az akkori előrejelzés persze más volt, mint a mostani, hiszen az akkori versenytársak közül sokan már eltűntek. Az egész szektor nagyon komoly problémákon és nehézségeken ment keresztül. A Kométa sem volt ebben az értelemben kivétel. Mi is megkaptuk a magunk részét a nehézségekből, talán még egy kicsit többet is, mint mások, de még mindig itt vagyunk és megerősíthetem azt a szándékunkat, hogy változatlanul hosszú távra tervezünk. Az elmúlt években bebizonyítottuk elkötelezettségünket, hogy fontos és sikeres szereplői kívánunk lenni a húsiparnak Magyarországon.

- Hét évvel ezelőtt Ön arról is beszélt - a cég megszerzésének fontos motívumaként említette -, hogy a magyar termékeket értékelik külföldön. Hogy ítéli meg most a hazai húsipari termékek külhoni értékesíthetőségét, az export lehetőségét?

- Különbséget kell tennünk a darabolt húsok és a készítmények exportja között. A darabolt húsok még mindig magas színvonalat képviselnek, a külföldi vásárlók keresik a jó minőséget, tudunk exportálni, de természetesen mindig figyelembe kell venni a külföldi árszínvonalat. A vevők egy része hajlandó arra, hogy a minőségért felárat fizessen. Nagyon fontos, hogy a magasabb igényeknek megfeleljünk. Valódi gondot okoz, hogy a magyar húsipar egyre inkább beszűkül, egyre kevesebb cég versenyez a piacon, csökken az export, kevesebb a feldolgozható alapanyag. Sajnálatosan a magyar húsipar súlya, jelentősége egyre kisebb és kisebb. Ez ellen a trend ellen harcolni kell! Szükség van a magyar kormány támogatására is, az állattenyésztés fejlesztésére. Magyar húst akkor tudunk exportálni, ha magyar sertést tudunk vásárolni.

- És mi a helyzet a készítmények exportja terén?

- A készítmények exportját tekintve mindig adódnak lehetőségek, de nem könnyű a helyzet. Mindenki tudja, hogy a téliszalámi tényleg híres külföldön, de még ez a termékünk is folyamatosan veszít a piacából. Spanyol, olasz és más termékek szereznek egyre nagyobb piaci részesedést, talán azért, mert árban versenyképesebbek. Tehát ebben az irányban is a minőség és az árverseny-képesség mellett kell letenni a voksot. Csak ezen az úton tudunk magunknak megfelelő helyet biztosítani a külföldi piacokon.

- Pedranzini úr, beszélgessünk egy kicsit közvetlenül a magyar húspiacról! Mi a véleménye a hazai húspiac szereplőiről: a termelőkről, a feldolgozókról, a kereskedőkről és a fogyasztókról? A húspiaci szereplők egymást szokták okolni a bajokért, a válságért...

- Igen, ez egy teljesen helytálló megállapítás. Ez a szokásos stílus, a termelők a feldolgozókat hibáztatják, a feldolgozók a viszonteladókat, a kereskedők pedig a fogyasztókat kárhoztatják azért, hogy az alacsony árú termékek felé orientálódnak. Én azt gondolom, hogy mindnyájunknak a saját felelősségünkkel kellene törődni. Egyértelmű, hogy egy versenyhelyzetben lévő piacon élünk, tehát mindnyájunknak a magunk területén kell a lehető legkisebb költséggel megoldani a feladatát.

- Kezdjük a feldolgozókkal!

- A mi felelősségünk, hogy megújítsuk az üzemeinket, új technológiákat alkalmazzunk, növeljük a termelékenységet és a lehető legalacsonyabb szinten tartsuk a költségeket. Ehhez szükség van az alkalmazottaink együttműködésére, de a kormány támogatását is igényeljük, hogy az európai alapokat el tudjuk érni a technológiánk megújítása érdekében. Ugyanez a logika érvényes a termelőkre is, nekik is meg kell tanulni, hogy egy kiló húst hogyan tudnak a legkedvezőbb áron megtermelni. Ők is igénylik az állam és a pénzintézetek támogatását, hogy a gazdaságukat felújíthassák. Nem szabad azonban megfeledkezni arról, hogy a hatékonyság alapvetően azok által valósul meg, akik ott dolgoznak, akik képesek a munkát másféle módon elvégezni. A viszonteladóktól leginkább azt várnánk, hogy a fogyasztókat ne legkisebb ár felé tereljék, hanem az ár és a minőség összhangjának a megtalálását segítsék. Szavakban persze mindenki ezt akarja, de a mindennapi életben azt tapasztaljuk, hogy annyira lenyomják az árakat, amennyire csak lehetséges.

- Hogyan lesz ebből összhang, együttműködés?

- Megítélésem szerint egyfelől versenyhelyzetben lévő piacon élünk, másfelől pedig a fogyasztók egyre inkább tisztában vannak az egészséges táplálkozás követelményeivel és egyre inkább szeretnék élvezni is azt, amit esznek. Jó, kellemes ízeket akarnak, azzal az érzéssel szeretnének élni, hogy egészségesek és erősek. Emiatt nem szabad megfeledkezni a minőségről, és arról, hogy a minőség nincs ingyen, minőséget csak megfelelő árszinten lehet garantálni.

- Örülök, hogy ezt mondja, mert német kollégákkal beszélgettünk és arra a következtetésre jutottunk, hogy Európában ma a húsipar egyre kevesebb emberrel egyre gyengébb minőségű termékeket állít elő.

- Igen, de mi elkötelezettek vagyunk a minőség iránt. Úgy látjuk, hogy ha jó minőségű termékeket megfelelő áron tudunk kínálni, akkor az emberek azokat akár naponta is örömmel vásárolják. Ha egy termék nem jó minőségű, akkor lehet, hogy egy akció keretében megveszik egyszer, de másnapra már el is felejtik.

- A húsos szakma vezetőitől évek óta azt hallani, hogy az ágazat válságban van, leszálló ágba került, de még nem érte el a gödör alját. Azt mondják, lesz még rosszabb is a helyzet. Mi a véleménye erről a válság-szituációról?

- Ez a jelenlegi állapot, de nem szabad elfeledkezni arról, hogy ha ténylegesen ez a helyzet, akkor azért mi is felelősek vagyunk. Lehetséges, hogy nem felel meg a követelményeknek, ahogy a cégünket vezetjük, ahogy reagálunk a versenyre. Általánosságban elmondható minden szektorról, hogy minden év nehezebb, de nincs más lehetőségünk, mint megtalálni a fejlődés útját. Még ebben a nehézségekkel küzdő szektorban is lehet sikeres cégeket találni. Megfelelő utat kell találni!

- Mi volna a megfelelő út? Abba kell hagyni ezt a válság-filozófiát?

- Lehet, hogy könnyen meg lehet találni a kivezető utat, de sokkal nehezebb megvalósítani az új feladatokat. Hatékonyság, minőség és innováció a kulcsszavak. No és a márka. Ez az út, de ennek a végrehajtása már nem olyan könnyű.

- Végezetül azt kérdezem, hogy a szakmában, illetve a Kométánál hogyan látja a munkáltatók és a munkavállalók kapcsolatát. Abból az aspektusból kérdezem, hogy a húsiparban - ellentétben az élelmiszeripar más szektoraival - nincsenek multinacionális társaságok.

- A hússzektorban a világon is nagyon kevés a multinacionális cég, többnyire még a nagyok is egy országban koncentrálódnak, mint például a Danish Crown. Úgy tűnik, hogy ez a szektor nem igazán vonzó a befektetők számára. Az adott körülmények között a nemzetközi színvonal eléréséhez minden országban együttműködésre van szükség a tulajdonosok, a menedzsment és az alkalmazottak között. Megítélésem szerint a Kométánál ez a kapcsolat nem rossz. Az alkalmazottaink tudása elég jó, de természetesen segítenünk kell őket, hogy fejlődhessenek és megértsék azt, hogy nekik is folyamatosan javulni kell. Az elmúlt években új vezetői csapatot hoztunk létre, amely szakmailag is elkötelezett. A tulajdonosok támogatják a céget, bizakodunk abban, hogy a megfelelő úton haladunk és szép jövő vár ránk.

- A jövőképről jut eszembe: hét évvel ezelőtt azt is mondta, hogy létszámcsökkentést nem terveznek, amit nagyságrendileg tartani tudtak. Mi várható most?

- Hét éve mintegy kilencszáz fő lehetett az alkalmazottaink száma, közben történtek átszervezések, most hétszáz fő körül járunk. Ugyanakkor húsz-harminc százalékkal magasabb az árbevételünk. Nem tervezünk további komoly létszámleépítést. A termelési tevékenységünket ugyanezzel az állománnyal szeretnénk javítani.

- Köszönöm a beszélgetést.