Végjáték a miskolci húsüzemben

A miskolci húsüzemben ebben az évben termelőmunka már nem folyt. A gépeket, berendezéseket leszerelték, elszállították. A szállító- és vezetékrendszerek télen elfagytak, a termelő részlegek „kiüresedése” lehangoló. Felmondási értesítést kapott 234 dolgozó.

Drasztikus létszámcsökkentés

A Borsi Húsipari Zrt. 2005.november 29-től csődvédelem alatt állt, amelyet a Carnex csoporthoz tartozó cég közgyűlése 2006. március 17-én visszavont és kérte a Heves megyei bíróságot a felszámolási eljárás megindítására. Május elején az üzemi munkavállalói érdekképviseletnek címzett levelében Purgel Attila vezérigazgató arról tájékoztatta Sajgó Barna szb-titkárt, hogy mivel nem sikerült a vállalat működését újraindítani, szükségessé vált a munkavállalók számának drasztikus csökkentése. A tervezett csoportos létszámcsökkentést június 19-ei dátummal jelentették a megyei munkaügyi központnak. A cégvezető arról is tájékoztatta az érdekképviseletet, hogy a társaság pénzügyi helyzete semmilyen kifizetést nem tesz lehetővé, a jogszabályokban, illetve a kollektív szerződésben meghatározottakon túl egyéb juttatást nem tudnak adni, ami csillapítaná a drasztikus létszámcsökkentés által kiváltott traumát. A dolgozókat megillető juttatások kifizetése várhatóan csak a felszámolás megindítását követően, a felszámoló-biztos által, a bérgarancia alapból lehetséges.

Veszteség évek óta

A társaság felügyelő bizottsága az elmúlt időszakban több alkalommal jelezte, hogy a cég folyamatosan veszteségesen működik, állandó likviditási hiánnyal küzd. Tavaly javasolták a csődeljárás kezdeményezését, sikertelenség esetén a felszámolási eljárás megindítását, de egyelőre teljes a bizonytalanság. Sajgó Barna szerint - aki a felügyelő bizottságnak is tagja - most a legsürgősebb, hogy június 19-ig döntés szülessen a csődeljárás lezárását illetően. Kapuvári József, a HDSZ elnöke is járt a vállalatnál, tárgyalt a menedzsmenttel, szót váltott a dolgozókkal. A bírósági procedúrára hatni azonban a szakszervezetnek nincs „jogosítványa” - mondotta, de minden más lehetőséget, kapcsolatot felhasználva segítik a jobb napokat megélt, százéves múltra visszatekintő cég életben tartását.

A társaságnál ebben az évben termelőmunka már nem folyt. A gépeket, berendezéseket leszerelték, elszállították. Az üzemi szállító- és vezetékrendszerek télen elfagytak, a termelő részlegek „kiüresedése” lehangoló. Az elmúlt hónapokban 39 dolgozó rendkívüli felmondással távozott és jelentkezett a városi munkaügyi központnál, mint munkanélküli, aki segélyre jogosult.

Több havi fizetéssel tartozik a társaság a munkavállalóknak; a családosok közül sokan keservesen élik meg ezt az időszakot. A szomszédos hűtőház - amely éppen felszámolási eljárás alatt áll - több szakképesített dolgozót átvett, miután a felszámoló biztos a bérgarancia alap megnyitásával újra biztosítani tudta a foglalkoztatást.

- Mi is ezt szeretnénk elérni, még pedig az igazgatóság által megjelölt június l9-ig - tájékoztat beszélgető partnerem, Tóth Mária, a munkaügyi osztály munkatársra. Elmondja, hogy május 18-án 234 dolgozónak postázta a társaság a 30 napos határidőre szóló, előzetes felmondási értesítőt. Amennyiben ez idő alatt nem történik érdemi változás, ki-ki a levél kézhez vételétől számított 30 nap elteltével megkapja a végleges felmondást jelentő értesítést. Azt ma még senki sem tudja megmondani, mikor juthatnak hozzá a több havi elmaradt bérükhöz, a felmondási időre járó pénzhez, s végképp nem tudható, hogy a végkielégítés összegére mikor számíthatnak. Tóth Mária egyébként a Digépnél töltött 28 év után, 1996-ban kezdte itt a munkát. Tíz év telt el azóta és másfél éve hiányzik az előrehozott öregségi nyugdíjig. Hogy most megszűnik a munkaviszonya, arra nem is akar gondolni.

Nosztalgia és valóság

Sajgó Barna, Tóth Mária és harmadik beszélgető társunk, Madácsiné Lajos Irén mérnök, a cég törzsgárdájának tagjai, bár ma már ennek semmi jelentősége nincs a Borsi Hús Zrt.-nél. Madácsiné az exportügyek intézésével foglalkozott, amikor még virágzott a távol-keleti, a japán, a koreai exportüzlet. Nem gondolta volna, hogy idáig juthat a vállalat és ilyen helyzetbe kerülhet ő is, amikor a szegedi egyetem elvégzése után a tíz hektáros területen fekvő, akkor még virágzó nagyüzemnél munkába állt. Most úgy tudják, hogy 5-6 fős adminisztrációs létszám marad meg, akik a napi könyvelési, munkaügyi tennivalókat látják el, a fizikaiak közül pedig néhányan a telephely őrző-védő feladataival, mások az udvari tennivalók ellátásával foglalkozhatnak. Ez utóbbiakat dicséri a színpompás, szemet gyönyörködtető látvány, ami a ma már az egyre ritkább látogatót fogadja a bejárati kapu mögötti virágágyások láttán. Szomorú kontrasztot jelent az elhagyatott, valamikor vibráló életű, hét emeletes irodaház, melynek földszintjén ma is ott látható az 1978-ban elhelyezett emléktábla, amely a húsipar régi hagyományaira emlékeztet.

- Nosztalgiából nem lehet megélni - ébreszt a jelen valóságára a 38. évét itt töltő szb-titkár, a HDSZ országos választmányának és ügyvivő testületének tagja, Sajgó Barna. Ő ma itt a legrégibb dolgozó, bár a 234 érintett munkavállaló zöme ugyancsak régi, hűséges munkaerő.1968 szeptemberében ipari tanulóként kezdte itt, majd a szakmunkás bizonyítvány mellé a technikusi oklevelet is megszerezte. 1980-ban az akkor 2400 főt foglalkoztató részvénytársaság 1600 szakszervezeti tagjának főállású szb-titkára lett. A későbbiekben évtizedeken át szakmunkás tanulókkal foglalkozott, és társadalmi munkában látta el az szb-titkári teendőket. A tanítványai közül többen részt vettek az országos húsipari szakmunkástanuló versenyeken, nem egyszer szép sikerrel. A kiüresedett üzemben a szakszervezeti munka „társtalan”maradt. Testületi üléseket tartani nincs miért és kivel. Az üzembe belépni csak engedéllyel lehet.

Sajgó Barnát is foglalkoztatják a várható történések. 53 éves. Jó néhány év hibádzik még a nyugdíjig. Ha itt megszűnik a munkaviszonya, Miskolcon nehezen talál magának megfelelő munkahelyet. Szerencsére a feleségének biztos állása van, és két lánya is megáll a saját lábán. A kisebbiknek divatékszer üzlete van, lehet, hogy nála folytatja.

Május végén ez volt a helyzet a Borsi Hús Zrt .-nél. Nem éppen biztató, de az ismert közhellyel szólva: a remény hal meg utoljára.