Egyre nehezebb védeni a dolgozók érdekeit

- mondják az öreg harcosok

A szakszervezeti munka soha nem tartozott a hálás feladatok közé, hiszen aki arra vállalkozik, hogy az emberek érdekeiért kiáll, bizton számíthat arra, az élete konfliktusokkal lesz tele. Ennek tudatában mégis többen erre teszik fel az életüket.

Erre tettem fel az életemet

A Borsi Húsnál több mint húsz évvel ezelőtt jegyezte el magát a szakszervezeti munkával Sajgó Barna. Állítja, az elmúlt évtizedekben ugyan voltak hullámvölgyek, de szép időszakok is, amikor a dolgozók csaknem 90 százaléka szakszervezeti tag volt. Ma azoknak a száma is kevés, akik már hosszú ideje a cégnél dolgoznak, a több mint félezer ember alig három százaléka törzsgárdatag.

- Amikor szakszervezeti vezető lettem a cégnél, csaknem mindenki tagja volt a szervezetnek - mondja -, ma a dolgozók kisebb része az. A kezünkben is egyre kevesebb az eszköz, a sztrájk az egyedüli, amellyel igazán nyomatékot tudunk adni a követeléseinknek. A dolgozók egy része próbaidőn belül van, egy másik részének rövidesen lejár a munkaszerződése, leépítéskor legtöbbször ők kerülnek az elbocsátottak körébe. A törzsgárdatagokat, a szakmunkásokat, a kvalifikált szakembereket a tulajdonosok igyekeznek megtartani, az alacsony bér miatt közülük többen önként mennek el, legtöbbször külföldön vállalnak munkát. A maga részéről úgy látja, hogy a szakszervezeti vezetők is egyre nehezebb helyzetben vannak, mert míg korábban függetlenítettek voltak, ma már társadalmi munkában látják el ezt a feladatot.

- Én is egy évtizede a munkám mellett vagyok szakszervezeti vezető, ami eléggé kényes helyzet, de én erre tettem fel az életemet - folytatja beszélgetésünket a kongresszus szünetében. - A szakszervezeti vezetők, akiknek ez az élete, ma sem akarnak megfutamodni, de egyre nehezebb a dolgozók érdekeit érvényesíteni, ezt a saját bőrömön is tapasztalom. Az utóbbi másfél évtizedben azonban megedződtem, nagyon sok nehéz helyzetből kellett megtalálni a kiutat, sok konfliktus helyzetet kellett feloldani, miközben számos kudarc érte az embert, de a sok apró eredmény kárpótolt mindenért, az emberek öröme láttán minden rosszat elfelejtek.

Jó kudarctűrő képesség kell

A HDSZ alelnöke volt eddig Németh György, akit a kongresszus a szervezet társadalmi elnökévé választott meg, több mint négy évtizedes szakszervezeti múltra tekinthet vissza.

- A HDSZ egyidős a rendszerváltással, 2004-ben ünnepeltük megalapításának tizenötödik évfordulóját - kezdi beszélgetésünket a néhány hónapja nyugdíjba vonult szakszervezeti vezető. - Volt olyan időszak, amikor minden megyében volt húsipari cég, amelyeknél összesen 36.000 ember dolgozott, s közülük 30.000 tagja volt a szakszervezetnek. Az első nagyon pofon az volt, amikor a kaposvári húskombinát külföldi tulajdonba került. Ez volt az első privatizált élelmiszeripari cég. A dolgozók élete gyökeresen megváltozott. Nekem különösen nagy megrázkódtatást jelentett, hiszen, ennél a cégnél voltam tanuló, a végzést követően itt helyezkedtem el, s mentem nyugdíjba 47 éve után. Ami 1994-ben Kaposváron elkezdődött, az a többi húsipari céget is elérte mára. Egyre több kerül külföldi tulajdonba, néhányat hazai befektető, vagy befektetői csoport vásárol meg. Egyik sem biztosíték arra, hogy eredményes lesz a működésük, mind több jelent csődöt, jobb esetben olvad egy másikba bele. Ezeket a változásokat egy szakszervezeti vezető ugyan kénytelen tudomásul venni, de elfogadni nem tudja soha.

Mint mondja, a kollektíva jóvoltából lett szakszervezeti vezető, éppen ezért vallja, ez egy olyan megbízatás, amelyet csak alázattal lehet csinálni, s jó kudarctűrő képességgel kell rendelkezni. Ő már akkor úgy érzi megérte, ha az emberek szemében azt látja, sikerült tenni értük valamit.

- Nagyon boldoggá tett, hogy a HDSZ társadalmi elnökévé választottak - fejezi be beszélgetésünket. - Nagyon nehezen tudtam elképzelni magamról, hogy máról holnapra kiszálljak, s hátat fordítsak a szakszervezeti munkának, ezért is vállaltam el örömmel, meg azért, hogy a több évtized alatt szerzett tapasztalatomat átadjam az utánunk következő nemzedéknek, evvel is segítve az egyáltalán nem könnyű munkájukat.