Kitüntetések, elismerések a kongresszuson

A HDSZ kongresszusa alkalmából a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi miniszter által adományozott "Miniszteri Dicséret" kitüntetésben részesült BEZDÁN JÁNOS, a Gyulai Húskombinát Rt. vszt és üzemitanács elnöke, a HDSZ alelnöke. HDSZ "Aranygyűrű" kitüntetésben részesült: TŐKÉS GABRIELLA, a Pick Szeged Rt. üt volt tagja és OROSZ TIBOR, a Gyulai Húskombinát Rt. alapszervezeti munkavédelmi felelőse.

HDSZ "Emlékplakett" kitüntetésben részesült: ADAMOV LÁSZLÓNÉ, BOCZ LÁSZLÓNÉ, FARKAS GÉZA, NAGY LAJOSNÉ és NAGY SÁRA (mindannyian Délhús ZRt.), DOBRA ANDRÁS (Gyulai Húskombinát Rt.) HUSZÁR MARGIT és MIHÁLDINECZ ISTVÁN (Kometa 99. Kft.), valamint KÓRÓDI SÁNDOR (Debreceni Hús Rt.).

A Délhús ZRt. alapszervezete a kongresszus tiszteletére létrehozta a "Hűség obeliszkje" kitűntetést, amelyet minden évben egy nyugdíjba vonuló, s legrégibb szakszervezeti tagsággal rendelkező, az alapszervezetért legtöbbet tevő tag kaphat meg. Ebben az évben ezt a kitüntetést RUGÁSI KÁROLYNÉ (Délhús ZRt.) 38 éves tagsága és aktív alapszervezeti munkája alapján kapta.

Az elismerés mindig jókor jön

A rangidős henetes

Kellemes, barátságos ember Kóródi Sándor. Hentes, tehát munkás. A keménységet, az egyszerűséget, az emberséget érzem rajta. 58 éves. 43 esztendeje dolgozik a Debreceni Hús Rt.-nél. Ő a legidősebb rangidős dolgozó a vállalatnál. 1962-ben kezdte meg szakmunkás tanulóként, majd szakmunkásként és szakoktatóként folytatta, s végzi a munkáját napjainkban is.

Szeretek a fiatalokkal foglalkozni - vallja. A Szakma Kiváló Tanulója országos versenyt nálunk rendezték meg először 1959-ben. 2006 márciusában ugyancsak itt lesz a jövő szakmunkásainak vetélkedése. Az utóbbi években nagyon visszaesett a szakmunkásképzés, rosszul döntöttek az illetékesek, amikor elsorvasztották; aztán rájöttek, hogy milyen nagy szükség van rá itthon és külföldön egyaránt. A magyar szakmunkásnak jó híre, becsülete van; keresik is őket szerte a különböző országokban.

Másokkal együtt te is kaptál kitüntetést a kongresszuson: HDSZ plakettet, Dicsérő oklevéllel - terelem a beszélgetést az elismerésre.

Köszönöm ezúton is, nagyon jól esett. 1963 óta vagyok szakszervezeti tag. Mindig a közösség érdekében dolgoztam és dolgozom ma is. Jelenleg az üzemi tanács elnökhelyettese vagyok. Szívesen vállalom a társadalmi munkát, fontosak számomra az emberi kapcsolatok. Szeretem a beszélgetéseket, a törődést, az emberek problémáinak a meghallgatását. És segítek is, a lehetőségek szerint. A szakszervezeti választási bizottság elnökeként négyévenként tevékenykedem. Szívesen csinálom ezt is, pedig ez komoly és kemény munka, mert 300-400 emberrel kell véleményt cserélni, tudomásul venni jelzéseiket és feldolgozni ezeket. A legfőbb törekvésem azonban az, hogy jó szakmunkásai legyenek a Debreceni Hús Rt-nek.

Érzem és látom, hogy nagyon szereted a szakmádat és hűséges vagy a jelenlegi munkahelyedhez, a debreceni húsipari munkásközösséghez.

- Igen, ez így van. A húsipari szakma szép szakma. Ha a hentes levágja a sertést, szép termékeket lehet csinálni és ez gyönyörű munka. Nem lehet, nem szabad kínozni az állatot, de meg kell ölni a disznót, a marhát ahhoz, hogy feldolgozhassák és hurkák, kolbászok, sonkák, szalonnák, felvágottak, csemege karajok legyenek belőlük.

Távozás emelt fővel

Csupa ragyogás volt az arca Tőkés Gabriellának, amikor leültünk beszélgetni a Pátria Szálloda kávézójában, ám elszomorodott és felháborodott az első mondatok után, miután elkezdte mesélni a történetét.

- Sírva fakadtam örömömben, amikor megtudtam, hogy HDSZ aranygyűrűt kapok a pécsi kongresszuson - mondta a csinos asszony, aki a Pick Szeged Rt.-nél a gondnokság és irattár vezetője volt, amíg fel nem mondtak neki. - Az elismerés mindig jókor jön, de hozzám a jó hír akkor jutott el, amikor októberben utolsó munkavállalói napjaimat töltöttem, minthogy elküldtek a vállalattól a csoportos létszámleépítés kapcsán. Ez volt ugyanis az indok. Négy napig a családomnak sem árultam el a rossz hírt. Nem tudtam ellene semmit sem tenni, letaglózva tudomásul kellett vennem, hogy engem is utolért a létszámleépítés. Ilyen világot élünk. Ötvennégy évesként a legrosszabb korban vagyok, mert újra elhelyezkedni teljesen kilátástalan. A lelombozott esemény annyira megviselt, hogy ideg-összeroppanással kórházba kerültem. A gyógyszerek segítségével megpróbáltam talpra állni. Külön élek, egyedül vagyok. Egy 32 éves lányom van és két unokám. Lányom is, vejem is mozgássérültek. Most a család ad nekem erőt, meg a munkatársaim, barátaim. Nekem, aki főbizalmi, ÜT és VSZT tag voltam. Egyik napról a másikra küldtek el, kb. 70 emberrel együtt. Nagyon fájt. Ebben a kegyetlen állapotban a kitüntetés azt jelentette, hogy a szakszervezet mellettem áll, minden támogatást megkaptam volna, de nem vállaltam a további megaláztatást. Emelt fővel, büszkén távoztam, mert teljes megelégedéssel végeztem munkámat, közel 30 évig. Mi segítettük az embereket, ahol és ahogy tudtuk, magam is, nem így a tulajdonos. Hóhér emberek! Mindig kiálltam a Pick Rt.-ért, mégis így elbántak velünk, s ebben a szituációban kaptam meg az aranygyűrűt. Boldog vagyok, ez csodálatos érzés. Az a legfontosabb, hogy ilyen lehangoló élethelyzetben se veszítsem el emberi méltóságomat.