Érdekvédelem - szolidaritás - baloldal

Beszélgetés Sipos József egyetemi docenssel

- Mi jut hirtelen az eszedbe, mint az MSZP társadalompolitikai tagozata ügyvivőjének, ha meghallod ezeket a fogalmakat: érdekvédelem, szolidaritás, baloldal?

- Az érdekvédelemről például az alul lévő társadalmi rétegek érdekeinek a védelme. A szolidaritásról a társadalmi csoportok egymással való, közös szolidaritása jut először az eszembe. A baloldallal, a baloldalisággal kapcsolatban pedig az "kattan be", hogy az érdekvédelem és a szolidaritás szorosan összefügg a baloldalisággal.

- Azt gondolom, egyetértünk abban, hogy ezek a fogalmak ma is időszerűek, egyszersmind problematikusak, vitára ingerlőek. Beszéljünk erről a szakszervezetek és az MSZP nézőpontjából.

- Egyetértek a három fogalom időszerűségével, úgy is, mint történész. A rendszerváltás során kialakult újkapitalizmusban a három fogalom ellentmondásosan jelent meg a közvéleményben és a pártok politikájában is. Ez abban mutatkozott meg, hogy fő feladatnak az állami és a szövetkezeti tulajdonformák lebontását, azok privatizálását, magántulajdonná való átalakítását tartották. Mindezt lényegében a szakszervezetek is elfogadták, nem tudták megvédeni a közösségi tulajdont, az itt érintett dolgozók érdekeit. Ellentmondás keletkezett az érdekvédelem, a szolidaritás és a baloldaliság között.

- Miért éppen így alakultak a dolgok?

- A baloldali pártok és a szakszervezetek próbálták ugyan védeni a munkavállalók érdekeit, de erőfeszítéseik elégtelennek bizonyultak, mert a törvényi háttérrel és nemzetközi támogatással "nyomuló" újkapitalizmus gyors térnyerése elsöpörte ezeket a törekvéseket. A rendszerváltáskor a baloldali pártok kivonultak a munkahelyekről, a közvetlen érdekvédelemből, s ezért gyengült tovább a szakszervezetek érdekérvényesítő ereje is. Az erőteljes létszámleépítések következményeként pedig közel másfél millió munkahely megszűnt, s ezzel párhuzamosan a szakszervezeti tagság is számottevően csökkent, zsugorodott. A viharos gyorsaságú átalakulás ("sokkterápia") idején a szolidaritás érzése és gyakorlata meggyengült, elhalványult, megkopott, mind az emberek egymáshoz való viszonyában, kapcsolatában, mind pedig társadalmi méretekben.

- Ezek a tények társadalomlélektani szempontból is figyelmet érdemelnek.

- Így igaz, hiszen az említett események dezorganizálták, leértékelték a szolidaritás eszméjét és gyakorlatát. A munkavállalók, a szegények, a munkanélküliek negatív élményeket szereztek, csalódtak, fokozatosan elveszítették hitüket a maguk erejében és a közösség támogatásában is. Nem csoda, hogy előtérbe kerültek az egyéni érdekérvényesítés eszközei és formái. Mindez tükröződik a szakszervezetek akcióiban, az általuk szervezett demonstrációkban és sztrájkokban, illetve azok erőtlenségében. Továbbá kifejezésre jut a szakszervezeteken kívül álló közvélemény értékítéletében is.

- "Nyomozzunk" tovább az okok megtalálásában, próbáljunk meg elfogadható magyarázatot adni e jelenségekre.

- A magántulajdon megerősödésével párhuzamosan teret hódított a konzervatív és liberális társadalomszemlélet, amely erősen kritizálta, korszerűtlennek minősítette az érdekvédelem, a szolidaritás, a baloldaliság eszméit. El kell ismerni, hogy ezek az ideológiák széles körben elterjedtek a munkavállalók, a munkanélküliek, a nyugdíjasok köreiben is, ami visszahatott a szakszervezetek, a baloldali pártok politikájára, magatartására, törvényhozói szemléletére. Emlékezzünk csak a kilencvenes évtized közepére: nem sikerült az alkotmány módosítása, a munka törvénykönyvének a munkavállalókra nézve kedvező változtatása, a szakszervezetek helyének, szerepének tisztázása, az érdekérvényesítés erősítése. Ez ma is meglévő probléma: olyannyira, hogy mindez döntően befolyásolja a szakszervezeti mozgalom társadalmi megítélését, tekintélyének alakulását.

- A fentiek fényében milyennek látod a húsosok helyzetét, a HDSZ tevékenységét?

- A Húsipari Dolgozók Szakszervezetének munkáját az elmúlt években figyelemmel kísértem. A húsipar magánosításával kialakult új és nehéz helyzetben a HDSZ erejéhez mérten jól képviselte a munkavállalók érdekeit. Ez a véleményem tovább erősödött 2004. november 19-én, amikor Gyulán részt vettem a HDSZ választmányának jubileumi ülésén, ahol egy jól szervezett, tehetséges és a munkások érdekeit markánsan képviselő szakszervezeti vezetőséget ismertem meg. Akkor konkrétan a Gyulai Húskombinát kollektív szerződéséért folyt a harc. A demonstráción én az MSZP társadalompolitikai tagozatát képviseltem. Nem volt hiábavaló az érdekvédelmi küzdelem, hiszen folytatódtak a tárgyalások, s végül sikerült az új kollektív szerződést kötni. Ugyanakkor napjaink problémája, hogy a Gyulai Húskombinát 346 dolgozójának felmondott a munkaadó.

- A jelenlegi helyzetben milyen prioritásokat látsz a szakszervezetek és a baloldali pártok együttműködésében, különösen a szolidaritásban?

- A baloldali pártoknak, különösen az MSZP-nek és a szakszervezeteknek újra kell gondolniuk kapcsolatrendszerüket, együttműködésük formáit, esetleges új szövetségi rendszerüket. Az alapprobléma az, hogy az újkapitalizmusban a magyar munkavállalók teljesítménye jó, a bérek viszont a vásárlóerőben nem érik el a cseh, a szlovák, a lengyel bérszintet sem. Egyszerűbben szólva ez azt jelenti, hogy a Magyarországon dolgoztató multik és a magyar vállalkozók jobban kizsákmányolják a munkavállalókat, mint ahogy ezt a szomszéd országokban teszik. Mégis a magyar vállalkozók a versenyképességre hivatkozva további extraprofitot kívánnak termelni maguknak. Valószínű, ez húzódik meg a húsiparban történő elbocsátások mögött is. Ha tovább növekszik a hazai munkavállalók kizsákmányolása, akkor ezt a tendenciát csak a szakszervezetek és a baloldali pártok összefogása csökkentheti, illetve állíthatja meg. Ennek a feltételezésnek a helyességét igazolja a francia és a holland népszavazás is az EU-alkotmányról, hiszen a "nem" a szociális Európát hiányolja, még konkrétabban: a munkavállalók érdekeinek a markáns képviseletét követeli.

- És mit szólsz a németországi fejleményekhez, a német baloldal irányváltásához?

- Az 1989-es fordulat óta ez az egyik legjelentősebb változás Németország politikai rendszerében. A Gerhard Schrőder liberális gazdasági- és társadalompolitikájából kiábrándult szervezett munkások, a szakszervezetek kiváltak az SPD-ből, és létrehozták - kezdetben a párton belül - a Szociális Igazságosság Választási Alternatívát, majd egyesültek a kelet-német posztkommunista PDS-el, s egy új pártot alapítottak. Ennek a pártnak a bázisát a német szakszervezetek adják. Az új párt főbb programpontjai között találjuk - többek között - a gazdagok megadóztatását, a javak felülről lefelé történő újraelosztását, és más, a munkavállalókat előnyösen érintő intézkedéseket. Az új baloldali párt a szakszervezetekkel együttműködve, a széles munkavállalói és munkanélküli tömegek helyzetén akar változtatni. Ezek a tervek már most nagy népszerűségnek örvendenek.

Úgy gondolom, hogy a német törekvések rendkívül értékesek és használhatók számunkra. A magyar baloldali pártok és a szakszervezetek vezetőinek - a magyar sajátosságok figyelembevételével - érdemes elgondolkodni a német példán. Nem csak azért, mert ezek a törekvések nálunk is társadalmi támogatottságát élveznének; de azért is, mert ebben a munkaharcban kikristályosodhatnának a XXI. század új érdekvédelmi elvei és módszerei, az új szolidaritás-felfogás és az új baloldal gyakorlata.