Két évvel a paktum után

A négy éves kormányzati ciklus félidejéhez érkezett a kormányzó szocialista párt, amely 2002. tavaszán választási megállapodást kötött ágazati szakszervezetekkel, köztük a HDSZ- szel is. Két év után úgy tűnik, hogy nincs szégyenkezni valója egyik félnek sem, a paktum működik. A kormány sikerrel igyekszik a vállalásokat teljesíteni, a HDSZ pedig teszi a dolgát, rosszul értelmezett lojalitásból nem vett vissza semmit követelései megfogalmazásánál.

Burány Sándor mostani - és Kiss Péter korábbi - munkaügyi miniszter szakszervezeti vezetők körében

Ismeretes: a megállapodásnak megfelelően a Kormány programjában vállalta, hogy a béreket közelíti az európai színvonalhoz, a négy év alatt 25 százalékkal emeli a reálbért. Ehhez képest már két év alatt összességében 24 százalékos reálkereset-növekedés valósult meg. Igaz, hogy elsősorban a közszférában dolgozók bére emelkedett, de ez maga után húzta a többi terület bérét is. A minimálbér adómentessé tételét, a személyi jövedelemadó kedvező változását pedig minden ágazatban érezni lehetett. Sajnos a húsiparban, a már évtizednyi stagnálás következtében a pozitív folyamatok csak áttételesen fejtették ki hatásukat, de a számok ismerői szerint az általános bérnövekedésből nem maradt ki az ágazat sem. Habár jövedelmi kategóriánként nagyon eltérően lehetett érezni a változásokat.

A 2002-es kormányváltást követő határozott intézkedések eredményeként egyébként a számok nyelvén - az alkalmazásban állók közel negyedét foglalkoztató - költségvetési szférában 38% volt a reálkereset-növekedés, a versenyszférában pedig 19%-kal javult a keresetek vásárlóereje az elmúlt két évben.

2004-re lassult a tempó, az országos bérmegállapodás az idei évre 7-8 százalék bruttó keresetnövekedést ajánlott a vállalkozásoknak, ami a reálkeresetek megőrzését, kismértékű emelését teszi csak lehetővé. A minimálbér bruttó összege 6%-kal, havi 53 ezer forintra nőtt az Országos Érdekegyeztető Tanácsban született megállapodás alapján. Sajnos a húsiparban az országos ajánlás alsó határának eléréséhez is nagyon meg kellett küzdeni a cégeknél.

A bérek emelése mellett a Medgyessy-kormány programjában vállalta, hogy bővülő foglalkoztatást, több munkalehetőséget teremt. Tudni kell, hogy a szocialisták romló foglalkoztatási helyzetben vették át a kormányzást. A romló trendet jóval kedvezőtlenebb gazdasági feltételek között kellett megfordítani, mint amelyek az előző négy évben rendelkezésre álltak. Éppen ezért jelentős eredménynek könyvelhető el, hogy 2002-ben - negyedévről negyedévre - már ismét emelkedett a foglalkoztatottság, és ez a tendencia azóta is folytatódik. 2003-ban a foglalkoztatás színvonala már 3,9 millió fölé emelkedett. 2003. IV. negyedévében a foglalkoztatottak száma 89 ezerrel növekedett a 2 évvel korábbi mélyponthoz képest. A foglalkoztatás javuló tendenciája ebben az évben is érzékelhető: az első három hónapban 32 ezerrel több volt a foglalkoztatott, mint az előző év azonos időszakában, miközben több mint 10 ezerrel csökkent a munkanélküliek és csaknem 50 ezerrel a gazdaságilag inaktívak száma.

Az eredmények értékét aláhúzza, hogy a javulás dinamikus szerkezetváltás (gyárbezárások, stb.) mellett következett be: csökken az alacsonyabb kvalifikációt igénylő munkahelyek száma, emelkedik a magasabb tudást, korszerűbb ismereteket igénylőké. A gazdaság élénkülésére, a pozitív tendenciák megerősödésére utal, hogy - míg eddig a létszámnövekedés forrása elsősorban a közintézményeknél bekövetkező emelkedés volt - ebben az évben a tendencia megfordult: nő a versenyszférában dolgozók száma. A húsiparban sajnos más szelek fújnak, egyelőre megállíthatatlannak tűnik az ágazatban dolgozók számának fogyása.

A fiatalabb generáció és a kényszerű szakmaváltás szempontjából volt fontos az a vállalás, hogy a Medgyessy-kormány kedvező jogszabályi keretekkel, programokkal és kedvezményekkel növeli az érdekeltséget a felnőttkori tanulás minden formája iránt. Az elmúlt két évben a Munkaerő-piaci Alap forrásaira támaszkodva speciális, támogatott felnőttképzési programokat indítottak a kormányzati szervek a munkaerőpiacon hátrányos helyzetű emberek számára.

• 2003-tól normatív támogatás vehető igénybe a szakképesítéssel nem rendelkezők szakmai, a fogyatékos emberek általános képzése után. Ezzel 2003-ben több mint 5 ezer, 2004-ben már több mint 30 ezer embernek javul a képzettsége, nő az elhelyezkedési esélye;
• a képzési költség 30%-áig, legfeljebb 60 ezer forint értékben személyi jövedelemadó kedvezmény vehető igénybe. Ez évente mintegy 50 ezer fő számára könnyíti meg a képzés igénybevételét;
• évente mintegy 5 milliárd forintos felnőttképzési keretet különítettek el a gazdasági szerkezetváltáshoz szükséges, a hátrányos helyzetűek munkaerő-piaci esélyeit javító képzésekre, az intézményrendszer fejlesztésére;
• a Munkaerő-piaci Alap támogatásával több mint 80 ezer munkanélküli részesült képzésben, vagy olyan munkavállalók, akiknek munkahelye veszélybe került.

Az Európai Szociális Alap is kiemelten támogatja az egész élen át tartó tanulást, a felnőttképzést. Összesen 22 milliárd forintos keret áll rendelkezésre a vállalati, elsősorban a munkahelyteremtéshez kapcsolódó képzések támogatására.

A munkavállalói érdekvédelem szempontjából az egyik legfontosabb vállalás volt a szocialisták részéről, hogy folyamatossá teszik az érdekegyeztetést a szakszervezetekkel és a munkáltatói érdekképviseletekkel. Ez a vállalás megvalósult, a kormány a szociális párbeszéd, aktív érdekegyeztetés alapvető feltételeként a szociális partnerekkel közösen helyreállította az országos érdekegyeztetés intézményrendszerét.

2002-ben létrejött az Országos Érdekegyeztető Tanács, amelynek keretében közel egy tucat megállapodás született a munkaügyi szabályozással, foglalkoztatással, adózással, a társadalombiztosítási és szociális ellátórendszer fejlesztésével és nem utolsó sorban a minimálbérrel, valamint az országos bérajánlással kapcsolatban. Ez év elejére 28 ágazati, alágazati, szakágazati párbeszéd bizottság jött létre. Ezzel kialakult az ágazati érdekegyeztetés fórumrendszere is.

A paktumban foglaltak megvalósítása nem csak a Kormányon múlik. Sok múlik a szakszervezeti vezetőkön is. Az elmúlt két évben többször előfordult, hogy új ötleteknek engedve nem kérték következetesen számon a megállapodásban rögzítettek teljesítését, nem vállaltak szerepet a programok kidolgozásában. Mindemellett már látszik, hogy a szakszervezetek nem kötöttek rossz üzletet 2002 tavaszán. Erre érdemes azokat is emlékeztetni, akik mostanában új "üzleteken" törik a fejüket.