Kell egy kis nyomás?!

Az idei tavasz is megmutatta, hogy a bérforintokat a munkáltatók nem adják jószántukból. Ha a munkavállalók hajlandók kevesebbért is dolgozni, akkor kevesebbet fizetnek. Még azt sem lehet mondani, hogy a cégek eredményessége döntően befolyásolja a cégvezetők viszonyát a szakszervezet bérköveteléséhez. Aligha vethető össze a Pick és a Gyulai Húskombinát, a Délhús és a Zalahús, vagy a Pápa és a Kométa eredményessége, ennek ellenére mindenhol hasonló munkáltatói magatartás volt megfigyelhető az idei tavaszon: húzták, halogatták a bértárgyalásokat. Talán a mai napig sem történt volna semmi, ha több cégnél nem telik be a pohár, ha továbbra is hisznek az ígéretekben. Ezt az elégedetlenséget látva azután a HDSZ vezetése megtette a szükséges lépéseket. Pontosan időzítve, ahogy kell. Megszólítva az országos közvéleményt, ami elkerülhetetlen. Alkura kényszerítve cégvezetőket, ami a dolgok menetéhez tartozik. Persze csak akkor és ott, ahol a kollégák, a szakszervezeti tagság a vezetés mögé állt. Ahol volt elegendő bátorság kimondani, hogy ha kell letesszük a szerszámot... Legyen sztrájk! Az idei tavasz megmutatta, hogy a munkáltatók kényelmesen bevárják, amíg megmozdul a szakszervezet. Próbálgatják, hogy képes-e az érdekvédelem erőt mutatni. Ha nem, akkor béremelés helyett legfeljebb bérrendezésre hajlandók.

Tanulság az is, hogy a mostani szakszervezeti struktúra mellett csak ott lehet eredményesen fellépni, ahol helyben is megérik az elhatározás a bátrabb kiálláshoz. Néhány cégnél azonban még át kell esni a tűzkeresztségen. Győzni kell a felismerésnek, hogy nem a főnökök kegyelmétől és jóindulatától, atyai gondoskodásától és lelki jóságától függ a béremelés. A jó alkuhoz és egyezséghez elengedhetetlen a közös fellépés, a szervezett erő.

Persze annál a cégnél, ahol évekkel ezelőtt a főnöki agressziótól megijedve sokan kiléptek a szakszervezetből, vagy ahol még midig komolyan hiszik, hogy övék a gyár, ott nehezen lépik át a saját árnyékukat. Egyelőre. Tanulni azonban sohasem késő. Előbb-utóbb minden munkavállaló felismeri, hogy mire való a szakszervezet. Amelyre szükség van, mert ha nem volna, - mondta egykori szb-titkárom - a dolgozó emberek kitalálnák maguknak.