Munkáltatói jogosítványokkal

Új pályán a Hússzövetség

A Magyar Húsiparosok Szövetsége a legutóbbi közgyűlése óta nem csak érdekvédelmi, szakmai feladatokat lát el, hanem felvette a munkáltatói jogok gyakorlását is a tevékenységi körébe. Menczel Lászlóné, a szövetség titkára arról is tájékoztatott, hogy miképpen alakult a húspiac a május elsejei csatlakozás óta. A hazai húsipar még jelentôs átalakulás előtt áll, hiszen az iparág struktúrája nem felel meg a kor kihívásainak.

Külhoni példák

Az elmúlt év végén a szövetség elnöksége megfogalmazta azt a célt, hogy jobban meg kell ismerni az Európai Unióban működô szövetségek munkáját. A Magyar Húsiparosok Szövetsége évek óta tagja az UECBV-nek és a CLITRAVI-nak (az előbbi a felvásárló és vágó cégeket fogja össze, míg a másik a feldolgozókat tömörítő uniós érdekképviseleti szervezet). A szövetség tagja az IMS-nek is, azaz a Nemzetközi Hús Titkárságnak, amely világszervezetnek is mondható. E két uniós szervezet segítségével Jankó Ferencnek, a Hússzövetség elnökének, Réthy Attila elnök- helyettesnek és Menczel Lászlónénak is adódott lehetôség arra, hogy megismerkedjenek más uniós országok hasonló szövetségeivel. Így jutottak el az osztrákokhoz, a németekhez és a franciákhoz. Azt tapasztalták, hogy a szakmai érdekképviseleten túlmenően a munkáltatói érdekképviseleteket is ellátják a szövetségek.

Szakszervezeti kezdeményezés

A felvételen az is segített, hogy az ÉDOSZ elnöke, Kapuvári József ismételten megkereste a Hússzövetség vezetőségét - a kapcsolatfelvétel nem mostani keletű, hiszen korábban is voltak ilyen kísérletek, sőt együttműködések is, de a munkáltatói kérdésben nem született megállapodás - az ágazati párbeszéd bizottság munkája révén. Ez a bizottság az ÉFOSZ és az ÉDOSZ együttműködése okán alakult. Ahhoz, hogy a szakágazati bizottságok is létrjöjjenek, a szövetség akkor tudja a munkáltatói oldalt képviselni, ha ezzel a jogosítvánnyal is rendelkezik. A közgyűlés ezt a vezetői kezdeményezést jóváhagyta.

A két szervezet - mármint a HDSZ és a Hússzövetség - kapcsolata ezen túl gyakoribb lesz, hangsúlyozta a titkár. De még gyerekcipôben jár az ilyen jellegű munka, az sem túlzás, ha azt mondjuk, hogy az országban is. Éppen ezért az ágazati párbeszéd bizottság a jövőben fontos szerepet tölthet be a húságazat életében, hiszen gondoljunk csak az ágazati kollektív szerződés megkötésére, az évenkénti bértárgyalásokra. A Hússzövetségnél tehát adott a lehetőség ahhoz, hogy ebben a munkában teljes jogúan részt vegyenek. A szövetség annak megfelelően vesz részt ebben a munkában, ahogy ezt a tagjainak érdekei megkívánják. A szövetségnek jelenleg 55 tagvállalata van.

Piaci információk

A tagok a csatlakozás előtt is rendszeresen kaptak piaci információkat a szövetségtől. Így a csatlakozás óta csak annyi ezen a téren a változás, hogy nem havonta, hanem kéthetente kapnak teljes körű piaci tájékoztatást. A szövetség már évek óta készült az uniós tagság elnyerése utáni időszakra, bár Menczel Lászlóné úgy fogalmaz, hogy eddig is ott voltak Európában a különbözô tagszervezeteken keresztül. Annyi a változás, hogy a megfigyelôi státusz teljes jogúvá változott. Az uniós bizottságokkal ezek a nemzetközi szervezetek tartják a kapcsolatot, véleményezési jogkörrel rendelkeznek, s a szervezeteken keresztül folytatódhat az érdekérvényesítési munka. Minden EU-tagállam szakmai szövetsége elsôsorban az információ áramlásban tud fejlôdni és lépni. Fontos persze, hogy a nemzeti minisztériumokkal is szoros legyen az együttműködés. Erôsíteni kell a jövőben az infirmáció áramlást, hangsúlyozta a titkát. Ennek érdekében ez év elején változtatták a munkastílust.

Magyarországnak alapvetô érdeke, hogy a húspiacon a nettó exportôri pozícióját megôrizze, jelentette ki Menczel Lászlóné. A csatlakozott tíz ország közül kettô - hazánk és Lengyelország - monhatja magáénak ezt a státuszt a sertéshús piacon, s ezt mindenképpen meg kell ôrizni. Az ugyanis nem lehet cél, hogy a hazai sertésállomány tovább csökkenjen. A meglévő állatokat fel kell dolgozni, s a nehezen megszerzett piacokra el kell juttatni a termékeket. S nem csupán az egységes piacra, hanem Dél-Koreába, Japánba is. Azért is fontos az export, mert a hazai fogyasztás lényegesen alacsonyabb, mint amennyit az ágazat megtermel. Meg kell tudni teremteni azt az összhangot is, hogy kellő jövedelem termelôdjön a termékeknél. Az élô állattartóknak ugyanolyan jövedelemre van szükségük, mint a feldolgozó iparnak.

Az elmúlt idôszakban a piaci mozgás rányomta bélyegét az átvételi árakra. A feldolgozók csak azon az áron tudták átvenni az élôállatot, amelyet a piaci is elsimert. Minden törekvés arra irányul, hogy a hazai piacon a begy?r?zô költségek érvényesüljenek a piaci árakban is. Menczel Lászlóné üdvözölné, ha megsz?nne a fekete gazdaság. Ennek visszaszorítása lassan halad, bár már megkezdődött, de a minimalizálására, teljes felszámolására nagyon nagy szükség van, mert igen nagy károkat okoz a működése.

Ami a vertikum struktúrális változásait illeti, jelenleg két vágóhidi kategória létezik. Az egyik: az EU-s színvonal, a másik a megfelelt kategória. Ez utóbbi vágóhidak behatároltan csak belföldi piacra értékesíthetnek, s uniós elismeréssel rendelkező vágóhidakra be sem szállíthatnak. Lesznek olyan termelô egységek, amelyek felhagynak a vágással, vagyis megindul egy koncentrálódás, és specializálódás. A magyar húsipar EU-konform, már ami a vállalati menedzsment felkészültségét jelenti. Bizonyítja ezt, hogy minden harmadik sertés az EU-piacon talál vevôre. Persze, vannak hullámhegyek, -völgyek, de ez a piac sajátossága. A nagy húsipari feldolgozó cégek menedzsmentjei pedig nevelik az utánpótlást, jó néhány fiatal munkatárs dolgozik, tanul az idősebb kollégák, vezetők mellett. A titkár úgy véli, hogy a generációváltás kellő időben megtörténik majd az iparágban is.

Támogatás kell

A külföldi látogatások során azt tapasztalták, hogy a szövetségi tagság szinte természetes a cégek számára. Az ugyanis nem kérdés, hogy valamelyik érdekképviseletnek tagja-e a cég, avagy sem. Az osztrákoknál például kamaraként m?ködik a szövetség, kvázi kötelező a tagság, de a többi országban is igen magas a szervezettség. Ennek egyszerű az oka, mondta a titkár: az EU-ban az egyes személy, cég nem tud a tárgyalóasztalhoz eljutni, csakis a szövetségek képesek erre, ugyanis az ő kapcsolatukon keresztül működik az érdekérvényesítés. Az információ áramoltatásán kívül azzal is segíti a Hússzövetség a tagjait, hogy a nemzeti jelleg? támogatások mértéke minél nagyobb legyen. Egy uniós belépés, felkészülés elôtt nem lett volna megengedhető, hogy a minisztérium az állati hulladékfeldolgozáshoz kapcsolt támogatást megvonja. Pedig ez történt, s így mintegy 2 milliárd forint támogatástól esett el az éves szinten 400 milliárd forintot termelő iparág. E támogatási forma megsz?nésével mindennem? szubvenció elveszett a húsipar számára. Ez azt is jelentette, hogy az igen szűkös eredmény - iparági szinten a 400 milliárd forint alig 1 milliárd forint eredményt hozott - elolvad az idén. Ezért várja a szövetség, hogy az FVM támogassa az állati hulladékfeldolgozást. S az sem jó megoldás, hogy a minisztérium áthárítja a felelősséget a támogatás hiányában a feldolgozókra, mondván, hogy a feldolgozók nem veszik át jó áron a sertést. A feldolgozóknak nincs pénzük arra, hogy a minisztérium támogató szerepét átvállalják.

S amit hiányol még a titkár az, hogy a magyar termékeknek nincs kellô reklámja. Hiányzik a közösségi marketing munka, amely a Magyarországon megtermelt mindenféle terméket népszerűsíti a magyar fogyasztók körében. A magyar ízvilágot a magyar termelők ismerik, s biztos, hogy ez felel meg a hazai közönségnek a leginkább. S ez nem egy-két cég érdeke, hanem az ország egészéé, ezért kellene az államnak is támogatnia ezt a munkát. A cél ugyanis az, hogy a magyar cégek hosszú távon talpon maradjanak, s megőrizzék a piaci pozíciójukat.