Presztízst hozott a bértárgyalás

Szegeden a szakszervezet átlépte saját árnyékát

Legfeljebb a Pick évszázados történelmét feldolgozó művekben lehetett találni utalást arra, hogy a vállalatnál sztrájkot helyeztek volna kilátásba. Legalábbis eddig. Április második felében ugyanis komolyan felmerült: ha nem lesz bérmegállapodás, a dolgozók felfüggesztik a munkát. A szakszervezeti vezetők, bár felkészültek, nem bánják, hogy erre nem került sor. Ugyanakkor a kemény kiállás növelte az érdekképviselet presztízsét.

Golhovics Gábor kollégái körében

A Pick szakszervezeti tanácsa - a hagyományokhoz híven - még tavaly karácsony előtt nyújtotta be bérigényét a cég menedzsmentje számára. A dolgozóknak 9,5 százalékos alapbért, valamint év végi mozgóbért kértek. Úgy látták: a vállalat akkori helyzete lehetővé teszi a fejlesztést. Mivel a prognózisok akkoriban 7 százalékos inflációt jeleztek, úgy vélték: 2,5 százalékos reálbér növekedés nem eltúlzott akkor, amikor annyi szólam hangzik el az európai bérfelzárkózás szükségességéről.

Nem történt semmi

A "hagyományoknak" megfelelően teltek az év első hónapjai is: nem történt semmi. Évekkel ezelőtt az akkori cégvezetőknek ugyanis sikerült elérniük, hogy - részben az első negyedév húsipari pangására hivatkozva - a bérfejlesztés a szegedi vállalatnál ne az év elején történjen, hanem áprilisban. Ennek megfelelően ebben az évben is márciusban kezdődtek el a hivatalos egyeztetések.

A Pick-csoport vállalatainak munkáltatói és munkavállalói képviselői közösen kezdtek megbeszéléseket. A cégcsoportos kezdeményezést egyöntetűen úgy értékelték a szakszervezeti vezetők, hogy együtt tárgyalva nem jutottak gyakorlatilag semmire. Ezt nyilatkozta legutóbbi lapszámunkban Báló Zsuzsanna, a Szegedi Paprika Rt. szakszervezetise is, ugyanezt mondja most Golhovics Gábor, a Pick dolgozói érdekképviseletének vezetője. Indoklása szerint minden cég más és más adottságokkal bír, s a jelek szerint a munkaadói oldal úgy véli, hogy könnyebben érvényesítheti akaratát, ha külön-külön tárgyal a szakszervezetekkel.

A Picknél a menedzsment április 1-től 4 százalékos alapbérfejlesztést és kétheti mozgóbért ajánlott. Utóbbi juttatást ketté bontva, az üzemi eredményhez kötve. A szakszervezet az ajánlatot tárgyalási alapnak sem fogadta el. A tervezett bérfejlesztést nagyon alacsonynak tartotta, a feltételhez kötött mozgóbérrel pedig már megjárták a dolgozók: 2002-ben hasonló megállapodást kötöttek, ám a cég nem produkálta a rögzített eredményt, így a pluszjuttatás is elmaradt. Megfogadták: többet nem kötnek ilyen megállapodást.

Akkor sztrájk!

Miután az ajánlatot követő tárgyalásokon nem közeledtek az álláspontok, a szakszervezet a dolgozókhoz fordult: kérdőíves felmérést készített arról, hogy a munkavállalók miként ítélik meg a cég bérajánlatát. A vélemény-nyilvánító szavazás nem titkolt szándék volt az is, hogy legitimációt szerezzenek a további tárgyalásokhoz, s felmérjék a munkavállalók mozgósíthatóságának mértékét is. Golhovics Gábor elmondása szerint a megkérdezett emberek elsöprő többsége, 98 százaléka elutasította a javaslatot, s a válaszadók mintegy 80 százaléka úgy nyilatkozott: akár egy esetleges sztrájkban is részt venne. A felmérésben nem kérdeztek meg mindenkit. A szervezők ezt egyrészt az időhiánnyal, a kialakult szituációval, másrészt azzal indokolták, hogy egy munkabeszüntetésben a termelő üzemeké a főszerep, így az ott dolgozók véleménye a mérvadó.

A szakszervezet ezután felvette a kapcsolatot a HDSZ-szel, kérte az országos sztrájkbizottság összehívását, Kovács Károly vezérigazgató pedig munkásgyűlést hívott össze április 27-re. Az érdekképviselet még a gyűlés előtt létrehozta háromtagú sztrájkbizottságát. Ennek egyik tagja, Jeney Tamás, a bélraktár vezetője úgy nyilatkozik: miközben megalakították a bizottságot, számoltak azzal is, hogy nem lesz szükség sztrájkra. A szakszervezet ugyanis nem a munkabeszüntetésben vagy a károkozásban, hanem a vállalat teherbíró képességének megfelelő bérmegállapodásban érdekelt.

Alkú és egyezség

A munkásgyűlésen éles szóváltásokon kívül más nem történt. A vezérigazgató bejelentette: a bértárgyalások folytatódnak. Másnap Szegeden ülésezett az országos sztrájkbizottság. A tanácskozás híre immáron az országos és helyi sajtóhoz is eljutott, s nagy nyilvánosságot kaptak a dolgozók követelései, valamint a szakszervezet sztrájkfenyegetése.

Sorozatos tárgyalások során lassan közeledni kezdtek az álláspontok. Mindkét fél engedett, s így lehetővé vált, hogy május 10-én aláírják a bérmegállapodást.

Az alku során született megállapodás május 1-től 6 százalékos alapbérfejlesztésről, továbbá 20 ezer forint fix decemberi mozgóbérről szól. Igaz, utóbbit nem pénzben, hanem - a vállalat járulékterheinek csökkentése érdekében - béren felüli juttatásban, egészségbiztosítási hozzájárulásban vagy vásárlási utalványként kapják meg azok a dolgozók, akiknek az alapbére nem haladja meg a havi bruttó 200 ezer forintot.

Nagy János főbizalmi, a vállalat egyik villanyszerelője azt mondja: a dolgozók között vannak ugyan, akik továbbra is elégedetlenek, ám a többség elismerően szólt a tárgyalások menetéről. - A kritikus hetekben mindvégig kitartottunk a jogszerűség mellett, nehogy valamilyen törvénytelenség miatt támadási felületet adjunk - fogalmaz Nagy János, majd úgy folytatja: bár mi ültünk a tárgyalóasztalnál, de az eredmény közös a dolgozókkal. Fogatlan oroszlánok lettünk volna, ha a munkatársak - mindenek előtt a szakszervezeti tagok - nem állnak mögénk - mondja Nagy János. Hozzáteszi: reméli, hogy a taglétszám is növekedni fog, ám az biztos, hogy az érdekképviselet presztízse nőtt, sikerült olyan tőkét kovácsolni, amelynek meglesz a kamata a későbbiekben.

Az összefogás ereje

Jeney Tamás ezt azzal egészíti ki, hogy ennyire szakszervezetszerűen még nem működött a szakszervezet a Pickben. Úgy véli, hogy ez jelzésértékű a munkáltató felé, s jó muníció a kilátásba helyezett tulajdonosváltás előtt.

Golhovics Gábor azt állítja: a szakszervezet az elmúlt hetekben átlépte önmaga árnyékát, így az érdekképviselettel szemben korában szkeptikus dolgozók is megtapasztalhatták az összefogás erejét. Hozzátette: ezzel az erővel nem szabad visszaélni. - A cég menedzsmentje a tulajdonosokat hivatott képviselni, akiknek a minél olcsóbb munkaerő megszerzése és megtartása a természetes érdeke. Ez állandó konfliktushelyzetet predesztinál. Az érdekellentét viszont nem csaphat át ellenségeskedésbe. A munkaadónak figyelembe kell venni a dolgozók érdekeit, nekünk viszont a realitások mentén kell megfogalmazni a követeléseinket, mert nem áldozhatunk fel meglévő munkahelyeket a magasabb bérnövekedésért. A reális elvárásokért viszont ki kell állnunk. Most ebben szereztünk gyakorlatot.