Érdekegyeztetés az élelmiszeriparban

Új válaszokat vár Európa

Az ÉFOSZ - a tagok döntése értelmében - nem foglalkozik összágazati szintű érdekegyeztetéssel, főleg nem kollektív szerződés tető alá hozásával. Arra viszont felhatalmazta a tagsága, hogy a létrehozás előtt álló ágazati párbeszéd bizottságokban résztvegyen, s ott akár szakágazati szintű egyeztetéseket folytasson - mondta el lapunknak Piros László, az Élelmiszer-feldolgozók Országos Szövetségének (ÉFOSZ) főtitkára.

Szerepváltás

Az ÉFOSZ-t a tagjai "szövetségek szövetségeként" hozta létre az elmúlt évtized elején. Főkét gazdasági érdekképviseletet lát el, igaz, 1992-ig még mint munkaadói szervezet is egyeztetett a szakszervezetekkel, de akkor tagjai úgy döntöttek, hogy ez a feladat - melynek része lett volna ágazati kollektív szerződés kialakítása - ne tartozzon a szövetség kötelezettségei közé. Ez 1992-ben történt, s a tagok azt mondták: tartós elkötelezettséget nem lehet vállalni ilyen bizonytalan helyzetben. Emlékezhetünk, akkoriban 36 százalékos volt az infláció, teljes átalakuláson esett át a mezőgazdaság, az élelmiszeripar, tartott a privatizáció, elveszett a piacok harmada. Sem a régi, tehát még állami tulajdonban lévő cégek, sem a privatizáltak vezetői nem vállalták be a kollektív szerződéseket - emlékezik vissza Piros László.

Három dolgot viszont bármikor kész volt az ÉFOSZ tenni: a szakszervezettel kölcsönös tájékoztatást kialakítani, a szakmai szövetségeknek jelezni a munkavállalói kéréseket és tripartid, három oldalú - harmadik félként az államot tekintve - érdekegyeztetésre.

Ezekben a döntésekben az ÉFOSZ tagságát az uniós tapasztalatok is megerősítették. Ott ugyanis - a főtitkár szerint - ma sincs munkaadói feladat- és kötelezettségköre a helyi élelmiszeriparos érdekképviseleteknek. Az egyeztetések a szakágazatokig - például a konzeripari, a söripari szövetségekig - terjednek.

Az ÉFOSZ úgy döntött, hogy munkaadói feladatait az Országos Érekegyeztető Tanácson belül az Magyar Gyáriparosok Országos Szövetségére (MGYOSZ) bízza, amelynek tagja. Így minimálbérről, társadalombiztosítási és egyéb ügyekről az MGYOSZ tárgyal az ÉFOSZ nevében. Ugyanakkor a szervezet nyitott a mostanság még megalakításra váró kétoldalú ágazati párbeszéd bizottságokban való aktív részvételre. Ezek kialakítását, megszervezését viszont a szakszervezetekre bízza, de arról, hogy e bizottságok mely témákkal foglalkozzanak, már tárgyalni szeretne. Ugyanakkor Piros leszögezte, hogy olyan érzékeny témával, mint például a kollektív szerződések, nem szeretnék a bizottságok munkáját kezdeni. Előbb kezdjük el, nézzük meg, mire megyünk a kölcsönös tájékoztatással, építsük ki e szervezetek struktúráját - szögezte le Piros.

Osztódás után

A szakember felvetett egy igen érzékeny kérdést, méghozzá a munkavállalói oldal szervezettségével kapcsolatban. A legendás múltú élelmiszeripai szakszervezetek ugyanis az elmúlt évtizedben veszített szervezettségéből a reprezentáltságát illetően. Ennek oka egyrészt a vállalkozások számának megháromszorozódása, a decentralizált privatizáció. A cégek foglalkoztatotti állománya legtöbbször túl kicsi ahhoz, hogy szervezett munkavállalói érdekképviselet alakuljon. Osztódásnak indult a szakszervezeti mozgalom is.

Nagy kérdés a jövő! Minden jel arra utal, hogy az ágazati, de még szakágazati szakszervezetek sem lesznek képesek elégséges erőt képviselni a multicégekkel szemben. Valószínűsíthető, hogy inkább egy-egy multi különböző országokban található gyárainak, üzemeinek szakszervezetei összefogva, együtt erőteljesebb nyomást tudnak gyakorolni anyacégükre, mint egy-egy nemzeti szakágazati szakszervezet. A multik ott ülnek nemcsak élelmiszeripari szövetségek tagjaiként, hanem alanyi jogon is az uniós érdekegyeztető fórumokon. Befolyásuk így kettős, vagyis igen erős. De mindez még nem kristályosodott ki, sok szakember még észre sem vette, mekkorát fordult ez a világ, s mit jelent a munka világában a globalizáció. Egy-egy multinál dolgozók érdeke inkább az, hogy az anyavállalatnál mi történik. Az emberi szolidaritáson kívül valószínűleg nem köti más össze még az ugyanabban az iparágban - például cukoripar, tejipar stb. - dolgozókat sem. Az egész unió kínlódik e kérdés megválaszolásával - szögezte le a főtitkár, a szociális államrendszer, a "bratyizós" érdekegyeztetés úgy néz ki, hogy a múlté. Erről szólnak igazából a francia, német, vagy az osztrák tüntetések az utóbbi hetekben.