Pár lépésre az Uniótól

Megdöbbentő csend fogadja a győri Ringa húsipari vállalat Vágóhíd utcai épületébe belépőt. Egy-két éve itt a munka zaja volt az uralkodó, gépek üzemeltek, emberek szorgoskodtak. Volt úgy, hogy ezernél is többen keresték mindennapi kenyerüket ebben az üzemben, s most alig néhányszáz embert foglalkoztatnak. Viszont azokat, akik még itt dolgoznak - csakúgy, mint a többi győri üzem bármelyikében - a napi gondok és elfoglaltságok mellett egyre sűrűbben foglalkoztatja a nem is olyan távoli jövővel kapcsolatos kérdéscsoport, hogy vajon miként lesz, ha belépünk az Európai Unióba. Jó lesz az nekünk, avagy rossz?

Karászek Sándorné szakszervezeti elnökhelyettesnek számtalanszor teszik fel ezt a kérdést, hozzátéve, hogy hallotta-e Mártika az újabb hihetetlen híreket? Persze, hogy hallotta, s próbálja megmagyarázni ilyenkor a dolgokat, bár saját bevallása szerint sokkal jobb lenne, ha valakik gondoskodnának a rendszeres tájékoztatásról, mert ezzel számtalan félremagyarázásnak lehetne elejét venni.

Ferenczi József VSZT-tag, az élő állatok felvásárlásával foglalkozó osztályról elmondja, hogy érthető a sokféle értelmezése a dolgoknak, hiszen az EU-csatlakozásunk egyik sarkalatos kérdéscsoportja a mezőgazdaság területén mutatkozik, a húsipar pedig elválaszthatatlan a mezőgazdasági problémáktól. Ezekről pedig szinte naponta hallani. Itt van ez a moslék vagy nem moslék kérdése, viccek keringenek arról, hogy gyermekjátékokkal kell ellátni a sertéseket, s a többi furcsaságokról. Mert mi lesz, ha a magyar gazdák jó része egyszerűen kénytelen lesz lemondani az új feltételek között a sertéshízlalásról, s nem lesz elég nyersanyaga a húsiparnak?

Ezzel kapcsolatban néhány évvel ezelőtt, amikor szakszervezeti küldöttséggel Ausztriában jártak, láttak olyan húsfeldolgozó kisüzemet, amelynél nem volt vágás, megrendelésre, napi szállítással kapták a féldisznókat, s csak a feldolgozásra összpontosítottak. Lehet, ilyesmire kell majd berendezkedni. De vajon hány emberre lesz szükség, mennyien maradhatnak meg a mai létszámból? Ezekre a kérdésekre ki-ki vérmérséklete szerint választja ki a legkézenfekvőbbnek tűnő választ. Ráadásul igen rontja a hangulatot, hogy a gyárban amúgy is naponta tapasztalható a létbizonytalanság. De a gyáron kívül, a városban is sok olyan gond akad, ami egyáltalán nem biztató a jövőre nézve. A tanügyben például, ahol Ferenczi József felesége dolgozik, most az iskolabezárási tendenciák hatnak riasztóan. Csizmadia Károlyné statisztikus VSZT-tag is érzékeli ezeket a gondokat, hiszen a férje szakoktató.

Érdekes volt, amit az egyik Győrben járt németországi ismerős mondott az EU-val kapcsolatban. Állítólag a németországi családokban alapvető tétel, hogy férj és feleség ne dolgozzon ugyanazon a munkahelyen, sőt még ugyanabban a szakmában sem. Így kerülhető el, hogy egyszerre váljanak munkanélkülivé.

A beszélgetések során többször szóba kerül az a svájci példa, amiről ott járt ismerősök beszéltek. Svájcban a munkanélküliség nem azt jelenti, hogy nincs munka, hanem csak azt, hogy esetleg a saját szakmájában feleslegessé válik valaki. Más területen viszont minden bizonnyal el tud helyezkedni. Erre a mai fiatalok fel tudnak készülni, ha egyszerre több képzésben vesznek részt. Számukra egyszerűbb lesz az esetleges átállás. De a Ringánál dolgozó 45-50 év felettiek kevésbé optimisták.

Annyi mindenképpen leszűrhető, hogy ebben a szakmában a nagy többség strukturális átalakításokra, koncentrációra számít az EU-csatlakozás kapcsán. Átélték az egykori szovjet piac összeomlásával járó visszaesést. Annak is tanúi voltak, amikor mintegy tíz évvel ezelőtt még az volt a cél, hogy kis vágóhidakkal letörjék a monopóliumok előretörését, s annak is, amikor rá kellett jönni, hogy a költségek csökkentésében ezek a kisüzemek nem tudják tartani a lépést. Az Unió még nagyobb koncentrációt jelenthet, úgy, ahogy Dániában kialakult a nagy állathizlalási rendszer. Vajon ez a magyarországi helyzetre milyen hatással lesz?

Ezekre kíváncsiak ma Győrben is, s ezért szeretnék, ha több információ érkezne, amelyek alapján rendszeresebben tájékozódhatnának a várható fejleményekről. Azzal ugyanis Ausztria közelében, pár lépésre az Európai Unió határától a megkérdezettek mindegyike egyetértett, hogy a várható változások ellenére is nagy hiba lenne a kimaradást választani, de hogy ezt meggyőződéssel vállalják, ehhez kellene mindenkinek tájékozottabbnak lennie.