Lépéselőnyben a szakszervezetek

Alig másfél évvel uniós csatlakozásunk előtt, és bő két hónappal a csatlakozásról szóló népszavazást megelőzően rengeteg nyitott kérdés vethető fel az Európai Unióról. Sok más témakör mellett a szakszervezeti tennivalókról, a tagságot érintő feladatokról is keveset tudunk még, pedig az EU-ban komoly hagyományai és eredményei vannak a szervezett érdekvédelmi munkának.

Európai gyakorlat

Európában fontos az ágazati szintű párbeszéd

Kapuvári József, az Élelmezésipari Dolgozók Szakszervezeteinek Szövetsége (ÉDOSZ) elnöke szerint a szakszervezetek talán az egész társadalomhoz képest egy kicsit jobb helyzetben vannak az uniós csatlakozási felkészülésben. Ennek oka elsősorban az, hogy a magyar szakszervezeti képviselők már a rendszerváltás kezdete, sőt egyes szakmákban már azt megelőzően is tagjai lettek a különböző európai és világszervezeteknek. Az ÉDOSZ 1991-óta tagja az EFFAT (mezőgazdasági, élelmiszeripari, hotel, vendéglátás, turizmus és rokon szakmák szakszervezeteinek európai szövetsége) szövetségének, valamint azon keresztül a világszövetségnek is. Az elmúlt tizenkét év elegendő tapasztalatot adott ahhoz, hogy tisztában legyenek a magyar szakszervezeti képviselők az érdekegyeztetés európai gyakorlatával. Lehetőség nyílt arra, hogy pontosan megismerjék a munka világában zajló folyamatokat, az ágazati és vállalati szintű érdekegyeztetési mechanizmusokat, a nyugat európai vállalatok és az egyes szakmák kollektív szerződéseit, a tárgyalási technikákat. Szintén megismerték azoknak a multinacionális vállalatoknak a munkaadói és munkavállalói szervezeti felépítését, amelyek már évek óta jelen vannak a magyar gazdaságban, így az élelmiszeriparban is. Tehát tulajdonképpen a magyar szakszervezetek európai integrálódása már évekkel ezelőtt megtörtént.

Vezetői kapcsolatok

Kapuvári József jelentősnek nevezte azt is: az ágazati szakszervezetek integrálódása mellett nagyon fontos, hogy ezeknek az európai szövetségeknek a vezető testületeibe is beválasztották a magyar képviselőket, így még közvetlenebb és szorosabb a kapcsolat. Mindez azért is rendkívül fontos, mert az unióban nincs kötelező jellegű egységes munkavállalói érdekvédelmi gyakorlat, van viszont európai szociális modell, de az nem a szakszervezeti fellépésre, az egységes elvek szerinti érdekvédelemre vonatkozik. Viszont egész Európában az ágazati szintű párbeszéd a domináns. Ez azt jelenti, hogy néhány országban nincs is vállalati kollektív szerződés, hanem csak ágazati vagy területi (tartományi) szintű megállapodások léteznek. Mindezek mellett azért több országban megtalálhatóak a vállalati szintű együttműködések is, ennek egyik formája az európai üzemi tanács, amely például az élelmiszeripari nagyvállalatoknál eléggé elterjedt. Ez a gyakorlat főleg azokra a multinacionális vállalatokra vonatkozik, amelyek szinte Európa valamennyi országában, így hazánkban is jelen vannak. Ezekre a cégekre külön uniós jogszabály vonatkozik, meghatározva a munkaadók és munkavállalók együttműködését.

Lehetnek gondok

Az ÉDOSZ szempontjából mindez azért lényeges, mert nálunk is fel kell készülni a csatlakozás utáni tennivalókra. Itt elsősorban a foglalkoztatás szempontjaira kell figyelni, mert például Ausztriában a csatlakozásukat követő három évben 20 ezer állás szűnt meg az iparágban. Ezt a helyzetet egy, a kormány, a munkaadók és a munkavállalók közös pénzalapjából létrehozott átképzési, oktatási támogatásból oldották meg, melynek segítségével az érintett dolgozók újrakezdését tették lehetővé, és sikeresen kezelték a felmerült foglalkoztatási problémákat. Magyarországon szintén felmerülhetnek majd a csatlakozást követően foglalkoztatási gondok, de várhatóan ennél lényegesen kisebb mértékben, mert az ágazat felépítése elég sajátos. A hazai élelmiszeriparban 8300 vállalkozás működik, ám 95 százalékuk kevesebb, mint kilenc főt foglalkoztat. Mindössze 45 olyan vállalat működik az országban, amely ötszáz főnél többet alkalmaz, ám ők állítják elő a termelés mintegy 80 százalékát. Az ágazatban több mint 25 multinacionális vállalat dolgozik, akiknél már lezajlottak azok a lényeges struktúraváltások, amelyek a létszámleépítéseket eredményezték. Ezeknél a vállalatoknál már legfeljebb bizonyos technológiai változásokat fognak végrehajtani a tulajdonosok, de ezek annyira tőkeerős cégek és olyan biztos piacaik vannak, hogy ebből a szempontból nem fogja érinteni őket Magyarország uniós csatlakozása. Az ÉDOSZ tagságát is zömmel ezeknek a nagyobb létszámot foglalkoztató cégeknek a dolgozói teszik ki, így vélhetően nem fognak jelentős létszámot érintő változások bekövetkezni az ágazatban. Természetesen a kisebb cégeknél adódhatnak majd értékesítési problémák, amelyek a foglalkoztatást is érinthetik, de ez lényegesen kevesebb létszámot jelent, mint más ágazatoknál.

Kapuvári József szerint megoldást jelenthetne a csatlakozást követő esetleges foglalkoztatási gondokra - és erre már az ÉDOSZ is tett javaslatot -, ha például a Nemzeti Fejlesztési Tervben elkészítenének egy hatástanulmányt, amely az egyes ágazatok helyzetét mérné fel, egyben javaslatot tenne a megoldásra, sőt a szükséges anyagi forrásról is rendelkezne.