Győri fórum: igen!

Élénk eszmecserét eredményezett és a legkézzelfoghatóbb gondok, tennivalók megtárgyalására nyújtott lehetőséget az a fórum és konzultáció, amely a győri Szakszervezetek Házában az ÉDOSZ megyei szövetsége rendezésében zajlott le az EU-csatlakozás témakörében.

Turi József megyei titkár, házigazdai minőségében olyan témákat vetett fel ezen a rendezvényen, mint az élelmiszeripart érintő várható hatások, a szakszervezeti magatartás alakítása, a bérfelzárkóztatás esélyei, az érdekvédelem erősítésének lehetőségei. Márpedig ezek a kérdések a résztvevők mindegyikét közvetlenül érdekelte. A húsos szakma győri és kapuvári egységeinek képviselőit, a soproni sörgyáriakat, a petőházi cukorgyáriakat, a gabona- és sütőipariakat, s a többieket is naponta foglalkoztatják ezek a kérdések, s ezt a megbeszélésen feltett kérdéseik, konkrét felvetéseik is bizonyították.

Kapuvári József, valamint Steer Lajosné, az ÉDOSZ elnöke és alelnöke konkrét adatok alapján beszélt arról is, hogy nem vitás: minden józanul gondolkodó magyar ember, az élelmiszer-ipari és más szakmáknak a képviselői egyaránt a belépést választják, de a belépéshez kapcsolódó gondokról ugyancsak őszintén kell szólni. Az a tény, hogy az élelmiszeripar egyes ágazatait, ahol a külföldi tulajdon szinte a kétharmados részarányt is elérte, az EU-csatlakozás várhatóan nem érinti nagy mértékben. A húsiparban dolgozókra ez nem érvényes ilyen mértékben, ezért náluk nagyobb változásokra lehet számítani. Amint a Kapuvárról érkezett Pászli Tibor, a Ringa szakszervezeti elnöke megfogalmazta, a nyugtalanító számukra főleg az, hogy úgy tűnik, a nagytőke nem igazán munkaerőt, sokkal inkább piacot keres az Európai Unióban is. Ez pedig nyilvánvalóan azt jelenti, hogy elkerülhetetlenül megnövekszik azoknak a száma, akik munkanélkülivé válnak ebben az ágazatban. Nem marad más hátra, mint a váltás, az átképzés. Vannak, akik ennek az ódiumát is szívesen vállalnák, de azok, akik közülük az 50 év körüli korhatárt elérték, sajnos nem számíthatnak arra, hogy kapkodnának majd utánuk. Aggasztó, hogy azok, akik jobbára számíthatnak a kívül kerülésre, nem látnak olyan átfogó átképzési programot, amely bizton segíthetne helyzetükön, mert sajnos ilyen átfogó program még nem ismert. Ezzel együtt, amint Pászli Tibor is megfogalmazta, magától értetődő, hogy mindannyian a csatlakozást választjuk, hiszen magunk ellen cselekednénk, ha másként döntenénk.