Átalakulások a világ húsiparában

Szakszervezeti vezetők tanácskoztak Kanadában

Új síkra helyeződött a szakszervezeti munka színtere is az elmúlt évtizedben. A szakszervezeti mozgalom vezetőinek éppúgy lépést kell tartaniuk a fejlődéssel, mint teszik ezt a gazdaság szereplői. A világban zajló globalizációs folyamatokban az is látszik, hogy ha - már nem is országos szinten - nincs összefogás, akkor a szakszervezeti munka lényege, a szolidaritás vész el. Ezért is fontosak azok a nemzetközi konferenciák, amelyeket a világgazdasági szervezetek, kormányok, vagy civil szervezetek, szakszervezetek az összegzés, valamint a tanulságok igényének levonásával szerveznek. Kapuvári József, a Húsipari Dolgozók Szakszervezetének elnöke legutóbb Kanadában járt, ahol az élelmiszeripari szakszervezetek világszervezete, az IUF tartott konferenciát arról, hogy merre is tart a világ húsipari termelése.

Fejlődési tendenciák

A konferencia résztvevői szolidarítási tüntetést tartottak egy szállodalánc dolgozói mellett

A torontói konferenciára már tavaly sor került volna, ha nem történik szeptember 11.-én az ismert terrortámadás. Az amerikai és kanadai szakszervezeti vezetők kérésére halasztották el a rendezvényt, de az idén sikerült megvalósítani, amelyre 25 országból érkeztek szakszervezeti vezetők. A konferenciát az élelmiszeripari szakszervezetek világszervezete, az IUF hívta össze, miután döntés született arról, hogy az élelmiszeripar egy-egy ágazatában 4-5 évente kerüljön sor a helyzet áttekintésére mind a szakma fejlődése, mind pedig a szakmában dolgozók helyzetének értékelése szempontjából. Hasonló konferenciára néhány éve Új- Zélandban került sor, amelyen a tejipar képviselői találkoztak. A húsipari világkonferencia szeptember 9-11.-e között Torontóban került megrendezésre. Ez a kezdeményezés hasznosnak bizonyult, hiszen egy-egy ilyen konferencián át lehet tekinteni a fejlődési trendeket, a munkakörülmények világméretű változásait.

A szervező kanadai és amerikai élelmiszeripari szakszervezetek együtt dolgoznak. Ennek az is az oka, hogy a cégek tulajdonviszonyai következtében jelentős a nagytőke összefonódása, egy-egy multinacionális cég több kontinensen is jelen van. A világ afelé halad, hogy a húsiparban is egyre több a multinacionális, óriás cég, amelyek kontinensnyi piacokon uralnak 20-30 százalékot. Világszerte úgy jellemezték a húsipar helyzetét, hogy nagyon erős az átalakulás. Gazdaságilag a legerősebb a húsipar Észak-Amerikában, azután az Európai Unióban, s a fejlődő országokban pedig jelentős a lemaradás. Dél-Kelet- Ázsiában is fontos szerepet tölt be a húsipar a gazdaságban, nem véletlenül vettek részt a konferencián új-zélandiak, japánok. És ne feledjük Kínát, ahol a legtöbb sertést vágják le a világon, de az iparszerű feldolgozás más szinten folyik.

Világméretű koncentráció

Kanada és az Egyesült Államok határán (Buffalo)

Az észak-amerikai kontinensen lévő húsipari cégek koncentrációja jellemző, annak erőssége, például a Tyson multicég elnyelte az IBP nevű másik multicéget, s ezzel ez az egy vállalat az amerikai piac egynegyedét uralja. Hasonló nagy cég a Smithfield, amely a piac 30 százalékát birtokolja. Ez a cég ráadásul a baromfi üzletágban is hasonló nagysággal érintett. Ami figyelmeztetés az európai vállalatoknak, hogy a Smithfield megjelent az európai kontinensen is, megvette a legnagyobb lengyel húsipari céget. A vétel után azonnal bezárt három feldolgozóüzemet, ebből konfliktus keletkezett. A konferencián - ahol a magyar delegáció mellett lengyelek is részt vettek, miután ebben a két országban jelentős a húsipar a csatlakozásra váró országok között - a lengyelek elmondták, hogy a Smithfield nem éppen szakszervezet barát. Azt a stílust próbálja Európában is meghonosítani, ami itt nem dívat. Vagyis nincs szociális párbeszéd, ha lehet, nem köt kollektív szerződést, stb. A lengyel Szolidaritás szakszervezetnek sok gondja akad az amerikai céggel. A konferencián egyébként fél napot ülésezett külön a Smithfield szekció, s ebben a munkában a lengyelek is részt vettek. Európában nagy cégnek számít a holland Dumeco, a dán Danish Crown, az észak-német Nordfleisch. A szakszervezeti mozgalomnak tehát arra kell számítania, hogy az amerikai tendencia - a koncentráció - Európában is bekövetkezik.

Milyen problémákat vet fel ez a mérhetetlen koncentrálódási folyamat? Például a baromfifeldolgozó ágazatban, ahol már iparszerű a termelés, sok az állategészségügyi, élelmiszerbiztonsági probléma. Az utóbbi évek néhány nagyobb botránya: BSE, dioxin, stb. erősen visszavetette a fogyasztói bizalmat. Szembe kell nézni a megsokasodó környezeti problémákkal is. Szó esett a termékek új európai címkézési szabályozásáról 2003. január 1-től, miszerint az nevezhető csak húsipari terméknek, amelyben színhús található. Amelyben nincs - például a belső szervekből készült termékek - az nem minősül húsipari terméknek. A normák, a munkakörülmények országonként és kontinensenként jelentősen eltérnek. Ahol például nem olyan szigorúak az állattartási körülmények, mint Európában, ott lényegesen olcsóbban termelnek és versenyelőnyre tesznek szert.

Új problémák

Hogyan érinti mindez a dolgozókat? A legnagyobb probléma a kapacitások mérete. Olyan óriási kapacitásokat építenek ki az iparágakban, olyan szalagsebességgel dolgoznak, hogy az már szinte elviselhetetlen az ember számára. Ilyen például a 600-700 sertést feldolgozó vágósor, vagy a percenként (!) 110-120 darab csirkét mozgató sorok. (Csak zárójelben: Magyarországon a leggyorsabb szalagsor is elmarad ettől a tempótól, szerencsére.) Ezeken a vágóhidakon a dolgozóknak megnő a terhelésük, egy sajátos betegség, az RSI rövidítéssel jellemzett alakul ki. Az RSI a monoton, ismétlődő izom összehúzódás okozta terhelés következménye. A baromfivágóhidakon dolgozóknál olyan elváltozások keletkeznek a monotonikus izommozgásból, hogy lebénul a kézfej, vagy más drasztikus elváltozások teszik tönkre a munkások életét.

A szociális körülmények színvonala is napirendre került. Mindezek a kérdések szorosan kapcsolódnak az élelmiszerbiztonság témaköréhez is. A fogyasztók bizalma a különböző betegségek miatt megrendült, ezért tehát a biztonság igazolására még többet kell áldozniuk a cégeknek. Belgiumban például már egy vonalkódról megtudható, hogy a pulton lévő baromfi milyen körülmények között nevelődött, hogyan takarmányozták, honnan származik a takarmány. Az élelmiszerbiztonság kérdése a szakszervezetek számára is igen fontos, mert a szakszervezetek által képviselt munkavállalókon sok múlik, hogy mennyire biztonságos az általuk készített élelmiszer. Másrészt van fertőzési kockázat, aminek a dolgozó is ki van téve a munkája során.

Érdekvédelem

Az európai ágazati szakszervezetek megfogalmazták azokat a prioritásokat, amelyek az elkövetkezendő időszakban a szakszervezeti munkát meg kell hogy határozzák. Nagy kérdés, hogyan alakul a munkahelyek száma? Milyen munkafeltételek lesznek? Milyen továbbképzésben vesznek részt a munkavállalók? Hogyan alakulnak a keresetek? Dániában, ahol működött már a 700 sertést óránként levágó gépsor, ott a felére csökkentették a szalag sebességét az emberek kímélése érdekében. A cégek nem maguktól lépték meg ezt, sokkal inkább szakszervezeti nyomásra. Európai viták vannak az agrárpolitikáról, a multifunkcionális agrárgazdaságról. Ez utóbbi szerepe három pontban fogalmazható meg: egyrészt termék előállító, másrészt szociális funkciót is el kell látni, harmadrészt etikai kérdéseket is jelent. Szociális kérdések alatt a vidékfejlesztést, a vidék munkahelymegtartó képességét kell érteni, míg az etikai kérdéskörbe tartozik az állattartás, állatvédelem és környezetvédelem.

Az európai húsiparban jelentős a kapacitásfelesleg. Ebből következően komoly strukturális átalakulás fog végbemenni a közeljövőben, ám az átalakulásból adódó problémákat szociális érzékenységgel kellene megoldani. Nehéz témakör lesz az üzletláncokkal való kapcsolat alakulása, hiszen ezek az üzletláncok jelentős kihatással vannak az átalakulás folyamatára. Az is elhangzott, hogy ha a húsipar javítani szeretné a minőséget, nagyobb hangsúlyt kellene helyezni a munkavállalók képzésére. Egy minimális normát - élelmiszerbiztonságra, állatvédelemre, higiéniai körülményekre - kellene elfogadni Európán kívül a többi kontinensen is ahhoz, hogy ez a világ minden pontján egységesen érvényesüljön.

A jelenlévő szakszervezetek javasolták, hogy célszerű lenne a munkavállalókat érintő olyan egységes előírások elfogadása, amely kiterjedne a munkakörülményekre, a munkatempóra, a szociális védettségre, stb., s ezek egységes minimumát jelentené. Megjegyzendő, hogy a hazai húsiparban 12 év alatt nem sikerült kialakítani az ágazati szociális párbeszédet sem, nem beszélve egy ágazati kollektív szerződés létrehozásáról.

A 25 ország szakszervezetei megállapodtak abban, hogy az IUF honlapján létrehoznak egy húsipari információs rovatot, ahol a szakszervezetek havonta informálnák egymást, mi is történt az adott ország húsiparában, milyen megállapodások születtek, stb. Magyar-német eszmecsere is történt arról, hogy az osztrák kollégákat bevonva hogyan lehetne segíteni a magyar, lengyel, stb. vendégmunkások kiszolgáltatott helyzetén, hogyan lehetne őket bevonni a szakszervezeti életbe.