Merre tart a világ húsipara?

Beszámoló szakmai tanácskozásokról

Kapuvári József, a HDSZ elnöke a nyár elején Dániában egy húsipari konferencián, majd az európai húsipari társaságok (UECVB) Budapesten megrendezett közgyűlésen vett részt. Mindkét esemény jelentős szakmai és szakszervezeti, érdekképviseleti tanulságokkal szolgált, amelyeket beszámolója alapján olvasóink figyelmébe ajánlunk.

A dániai Skelskörben harmadik alkalommal rendezték meg az Európai Unióban működő szakszervezetek húsipari vezetőinek szakmai konferenciáját. Az elsőt 1991- ben tartották, amelyen a HDSZ is jelen volt, miként a további kettőn is. Közép-Kelet- Európából csak Magyarország képviseltette magát az uniós tagállamokon kívül. A konferencia nem csupán a húsipar témakörét ölelte fel, hanem kitekintést adott az élelmiszeripar várható alakulásáról Európában, s a világ más részén. A szakszervezeti szakembereken kívül előadást tartott többek között a dán munkaadók élelmiszeripari szövetségének igazgatója, a holland kutatóintézet vezetője, továbbá egy német húsipari szakember.

Tendenciák a világban

A konferencia egyik központi témája a globalizáció volt, s annak hatása az élelmiszeriparra. Érdekes számok és becslések hangzottak el szakmai intézetek, munkaadó szervezetek felmérései alapján. Ezek a szervezetek, de még a CIA is, amelynek a témáról szóló jelentése nem titkos, azzal foglalkoznak, hogy merre halad a termelés fejlesztése, mely országok, földrészek előretörése várható. Nem volt meglepő, de elgondolkodtató, hogy Kínának, az ázsiai térségnek jósolnak ugrásszerű fejlődést. A CIA becslés is alátámasztotta azt a feltevést, hogy a kínai növekedés kétszer gyorsabb lesz, mint a világ más részein. Kína várhatóan 10-15 év alatt megkétszerezi bruttó nemzeti össztermékét. Az elemzők szerint az ázsiai piac élre ugrik, őt követi az Egyesült Államok, majd az öreg földrész, Európa.

A konferencián arról is szó volt, hogy ebben a piaci versenyben tulajdonképpen hátrányt jelent az európai szigorúság. Hogy mit is értsünk ez alatt? Az Európai Unióban szigorodnak az előírások az állatvédelmi, állategészségügyi, környezetvédelmi, állattartási szabályozásban, nem különben az élelmiszer előállítás terén. Köztudott, hogy ez utóbbi szabályozása gyorsan változik, s a legújabb minőségbiztosítási rendszert dolgozzák ki a szakemberek. Az EU-ban élelmiszert termelni egyre drágábban lehet, ugyanakkor az is felvetődött, hogy a versenytársak - sem Amerikában, sem Ázsiában, sem a világ másik részein - nem tartják be ezeket a szigorú előírásokat. A WTO-tárgyalásokon ez a téma is napirendre került, pontosabban az európai szakemberek azt szeretnék, ha az amerikaiak is lépést tartanának például a szigorú állattartási előírások bevezetésével. Ám a kanadai és az amerikai felek ezt elutasították, ami azt is jelenti, hogy a versenyfeltételek nem azonosak.

Fő a termelékenység

Egy amerikai példán is jól látható, mennyire nem veszik figyelembe az európai folyamatokat, s csak a kapacitásbővítésre, a termelékenységre helyezik a hangsúlyt.

Nevezetesen arról van szó, hogy Amerikában már olyan baromfivágóhidakat működtetnek, amelyekben percenként 91 csirkét dolgoznak fel. S olyan körülmények között, hogy szinte még mozog az állat, amikor feldarabolják, hiszen az idegrendszer sem tud ilyen rövid idő alatt leállni. A gyilkos tempó miatt olyanok a feldolgozási körülmények, hogy a vonalon dolgozókat pszichikailag is jelentősen megviseli a munka. A technológia egyébként világszínvonalú, csak éppen az állatkímélés szabályait figyelmen kívül hagyják. Az európai iparágnak egyébként nem is célja, hogy a vágókapacitást ilyen méretekre fejlesszék. Pedig, úgy tűnik, hogy a gazdasági versenyben a humánusabb rendszer hátrányba kerül.

Tulajdonképpen ez már a globalizációs kihívás kategóriájába tartozik. Három nagy rendszer versenyez, az ázsiai, az európai és az észak-amerikai. Mindhárom rendszerben a technikai fejlesztés a végletekig fokozódik, ugyanakkor a dolgozók terhelése egyre nő. Ahol humánusabb a terhelés, lásd az európai rendszert, ott az ember és a feldolgozandó állatok körülményeire is jobban odafigyelnek.

A globalizáció másik fontos jegye - s erről már többször írtunk a Húsos újságban is - a piac és a termelés további koncentrálódása. Olyan mértékű koncentrációs folyamatok zajlanak le a világban, ami számunkra szinte hihetetlennek tűnik. Egy-egy ország élelmiszerpiacát 3-4 cég uralja, s az élelmiszertermelésben egyre inkább kulcsszerepet tölt be a kereskedelem. Olyan lesz a világ élelmiszeripara, amilyenné a kereskedelem formálja.

Mindkét tanácskozáson sok szó esett arról, hogy húsipar folyamatos krízist él meg az utóbbi hat évben. A BSE, a dioxinmérgezés, a fel-felbukkanó száj és körömfájás a fogyasztók bizalmát megrendítette, s hogy a feldolgozók ezt visszanyerjék, nagyon fontos az állatokkal való bánásmódot szigorítani.

A konferencia résztvevőit egyébként meghívták a Danish Krown legújabb vágóhídjára, amely egyedülálló. A 150 millió dolláros zöldmezős beruházással teljesen automatizált vágóvonalat építettek fel. A feldolgozói vonalon a korábbi 120 fő helyett ma húszan dolgoznak. Ám az átszervezést úgy oldották meg, hogy senkit nem küldtek el, hanem máshol biztosítottak munkát. Talán ezért sem állnak ellen a dán szakszervezetek az ilyen mértékű fejlesztéseknek, ám arra igényt tartanak, hogy minden fejlesztést előre megbeszéljenek. A dán húsipari dolgozók bére is magasabb a fejlesztések után.

Köszönhető ez annak, hogy a dán húsipari szakszervezet erős, évről évre megkötik a béralkut a 27 ezer 700 főre. Ennyien dolgoznak a dán húsiparban, akik szinte valamennyien tagjai a szakszervezetnek. Ezt a szervezettséget azért is érték el, mert a dán húsipari cégek csakis szakszervezeti tagot alkalmaznak. A tervek szerint négy-öt év múlva a dán vágóhidak mindegyikét ilyen vágósorral kívánják működtetni.

Visszaszerezni a bizalmat

A budapesti UECVB (Európai Élőállat és Húskereskedelmi Szövetség) nyílt közgyűlését 2001. június 21-23 között tartották. A közgyűlést Vonza András miniszter nyitotta meg, s a holland mezőgazdasági miniszter asszony zárta. Jankó Ferenc, a Hússzövetség elnöke arról számolt be, hogy Magyarországon 15 nagy, s mintegy 50 középüzem működik, míg a kisüzemek száma folyamatosan csökken. Hogy milyen lesz a magyar húsipar szerkezete hosszabb távon, erről még sok vita folyik. Ám az európai tendenciát figyelembe véve az vetíthető előre, hogy a nagyüzemek mellett csak a speciális igényeket kielégítő kisebb vágóhidak maradnak életben.

A közgyűlés résztvevői sokat foglalkoztak a BSE és a marhahústermelés problémáival, s ennek kapcsán az állategészségüggyel. A marhahús piacát megrendítette a BSE, s arról tárgyaltak, hogyan lehet a fogyasztók bizalmát visszaszerezni. Ennek érdekében közösen kell fellépni, a reklámeszközök segítségével. Az Európai Unióban létrejött az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság, amely jelzi, hogy az élelmiszerbiztonság a legfontosabb kérdés az ipar számára. A hatóságban a piac valamennyi szereplője jelen van, köztük a szakszervezet, az EFFAT is delegálhat egy tagot. Az ÉDOSZ már régóta javasolja, hogy idehaza is szükség van egy független hatóságra, mert ha nem jön létre, akkor az exportőrök hátrányba kerülnek a piacon. A szakszervezet egyébként igényt tart arra, hogy a hatóság munkájában részt vegyen, ugyanis ők nem csupán a munkavállalók, hanem a fogyasztók érdekeit is képviselik.