Tollbamondás

Torgyán

Az újpesti sztárügyvéd, a Fradi elnöke, a Kis Újság főszerkesztője, az első kisgazda, a közélet bohóca kibukott a bársonyszékből. Igazság szerint rövid értékelést kellene adni a "szakminiszter" ténykedéséről, s meg is tennénk, ha volna mit mondani. Igy utólag sem fogható rá azonban a Húsos újságra, hogy kéretlen krónikása lett volna Józsi bá'nak. Ha a régebbi számokat visszanézzük, Torgyán József az elmúlt években egyszer küzdötte be magát a lap hasábjaira, amikor egy interpellációra adott válaszát leszavazták a parlamentben. (A háztáji sertések jó minőségét dicsérte a nagyüzemiekkel szemben.) Vélhetően a lap ezzel a torgyánhiányos közlési móddal országos csúcsot állított fel, bizonyítván, hogy a derék úr hülyeségei nélkül is lehet újságot szerkeszteni. Érdekes, hogy az agrárminiszter mellőzése miatt nem kapott a szerkesztőség egyetlen olvasói reklamációt sem. Úgy tűnik, a mellőzöttsége neki sem tűnt fel, habár ki tudja.

Lehetséges, csupán azért mondott le a miniszterségről, hogy másodszor is írjon róla a Húsos.

Ezzel megtörtént.

Szieszta

Ebéd után jól esik néhány perces lazítás, netán egy könnyű kis szunyókálás. Déli pihenő alatt gyorsan regenerálódik a test és a lélek, a szieszta kétfelé osztja a napot, a délelötti robot után jöhet a délutáni. Hajdanában a parasztemberek, különösen nagy nyári munkák idején, ebéd után pihentek egy keveset.

Leheveredtek a szénaboglya vagy az eperfa árnyékába és bóbiskolva erőt gyüjtöttek az estig tartó munkához. Ez a szokás azonban a mezei munkák változásával kiment a divatból. Pesti szóbeszéd szerint Magyarországon az utolsó ember Kádár János volt, aki nem vett tudomást erről, s évtizedeken át pihenőt tartott délidőben. Neki persze könnyű volt. Utólag sem egyszerű azonban elképzelni, hogy mi lett volna ha az Öreg példája nyomán kötelezően elrendelik a szoc. brigádoknak az ebéd utáni szunyókálást...

De ami nem ment az átkos szocializmusban, lehet, hogy megvalósul a kapitalista építés magasabb fokán. Kaposváron legalábbis ebbe az irányba haladnak a dolgok. A húsüzem olasz tulajdonosa minden erővel arra törekszik, hogy a szellemi dolgozók számára 45 perces legyen az ebédidő az eddigi 20 perc helyett.

Meglepő talán, de a dél-dunántúli városban nem nagyon örűlnek az emberek a meditárrán szokások elterjesztésének. Rossz nyelvek szerint a tulaj nem tud meglenni déli alvás nélkűl, ezért akarja megváltoztatni az eddigi munkarandet. Kaposváron mostanáig hétfőtől-csütörtökig 7.45-től 16.30-ig, pénteken 14.25-ig dolgoztak 20 perc ebédidővel. A tulajdonos azt kivánja, hogy a jövőben minden munkanapon 7.45-től 16.30-ig tartson a munkaidő, 45 perces étkezési idővel.

A szakszervezet nem veti el a munkaidő rendjének megváltoztatását, de kompromisszumos megoldásnak a 7.30-tól 16.00-ig tartó munkaidőt javasolja, 30 perces ebédidővel. Ezt az alkalmazottak elfogadnák, mert különösen a vidékieknek, akik kertet művelnek , állatot tartanak, nem mindegy, hogy félórával elöbb vagy később érnek haza. Különben sem tudnak mit kezdeni háronnegyed órás ebédidővel, ami az étel bekapásához sok, egy városi sétához kevés.

Ezen a ponton élesen elvált egymástól az olasz és a magyar mentalitás. A derék talján tulajdonos úgy gondolja, eljött az ideje, hogy a magyarok is élvezzék a szieszta örömeit. (Nem szólva arról, hogy ezáltal az üzemben eltöltött idő tetemesen megnövekedne.) A szakszervezetet megfenyegette, hogy addig nem írja alá az idei bérmegállapodást, amíg az érdekvédők nem járulnak hozzá a munkarend megváltoztatásához.

A béregyezség ugyanis megszületett, ennek lényege, hogy március 1-től visszamenőleg üzemi szinten 10 százalékos béremelést hajtanak végre, szeptember 1-től pedig a megemelt béreket további 1 százalékkal növelik. Ezen felül a március 1 - december 31. közötti bértömeg 1 százalékát jövő év elején jutalomként kifizetik, az eredménytől függetlenül. A megállapodást már aláírhatták volna, ha a tulajdonos nem ragaszkodna a hosszabb ebédidőhöz.

Április elején (minden tréfa nélkül) így festett a munkarend megváltoztatása körüli vita Kaposváron. A megzsarolt szakszervezeti vezetők értetlenűl álltak az események ilyen fordulata elött. Sajnálkozással beszéltek arról, hogy a tulajdonos hajlíthatatlan álláspontja szembeállítja egymással a fizikai és a szellemi dolgozókat. Akkor, amikor a szakmában könnyű álomra senki sem számíthat.

Szieszta idején sem.

Tök ász

Egyszer egy cégről írtunk - név nélkül -, ahol a munkavállalók a "rettegés birodalmában" érezték magukat. Az írás megjelenése után az ország négy pontjáról kaptunk visszajelzést, hogy magukra ismertek. Hasonló helyzetben jutottunk az előző számunkban e hasábokon megjelent apró szösszenettel. Több olvasónk is a munkaadóját vélte felismerni monogramokkal említett vállalkozóban. Közülük F.B. levélben marasztalt el bennünket, mert szerinte kedvező színben tüntettük föl a rendőrségi eljárás alatt lévő urat.

Kedves olvasónknak azt kell válaszolnunk: sem megerősíteni, sem cáfolni nem kívánjuk a felismerését, hogy az írásunkban említett munkaadó azonos-e egykori főnökével. Rajta kívül ugyanis mindenki úgy olvasta cikkünket, ahogy megírtuk: nagy disznó - kártyás szóval: ász - volt az illető vállalkozó. Ha a monogramját föloldanánk - akár egy olvasói levél közlésével - a bíróság előtt aligha állnánk meg egy személyiségi jogi perben. Maradjon a mi titkunk, hogy kire gondoltunk írás közben. Azt persze eddig is tudtuk, hogy Zöld ász és Tök ász is van a pakliban.