Som Lászlóné szabadsága

Mindig idegenkedett a béklyóktól, szerette a kötetlenséget. Most aztán kedvére élvezheti a szabadságot, hisz március utolsó munkanapjától kezdve senkinek sem tartozik beszámolni időbeosztásáról. Oda megy ahova akar, s azt teszi amihez kedve kerekedik. Som Lászlóné, a mindenki által csak Marikának, s az utóbbi időben egyre sűrűbben Marika néninek szólított szakszervezeti vezető április elsejétől nyugdíjba vonult. Március 30-án délután a győri Volán csónakházban a Ringa Húsipari Rt. vezetői, munkatársai bensőséges ünnepségen búcsúztatták ebből az alkalomból.

1961-ben kezdte a munkát, s ebből a negyven évből harminckettőt töltött el a Ringánál. Igaz, néhány éven át az ÉDOSZ megyebizottságánál is dolgozott, de mindvégig ringásnak érezte magát, s vissza is tért oda hamarosan. Szervezte, alakította, irányította a közösségi életet. A sportban, a kulturális akciókban, a szabadidő megszervezésében egyaránt ott volt, együtt nyertek a Ki Mit Tud-ban, s a munkavédelem terén is megyei vetélkedőt. 1994-ben tagja volt annak a küldöttségnek, amely Szabad Györgyhöz, az Országgyülés akkori elnökéhez vitte a nyugdíjkorhatár 62 évre emelésével kapcsolatos észrevételeket, javaslatokat. De egyéb, a foglalkoztatottak érdekvédelmével kapcsolatos megmozdulásban, mint a legutóbbi, a március végi Hősök terén rendezett, a munka törvénykönyv módosításával kapcsolatos tüntetésen is aktívan részt vett.

Kezdettől fogva tagja az MSZOSZ női választmányának, s amikor a megyei társadalombiztosítási tanácsok megalakultak, annak is tagja lett, a segélyezési bizottság elnöki tisztét töltötte be. Mindig különös érzékenységgel viszonyult az emberek gondja-baja iránt, s ezt mindenki jól tudta róla. Ezért kora reggeltől kezdve naponta sűrűn nyílt a szakszervezeti iroda ajtaja, s közben a telefon ugyancsak gyakran csengett. A saját fizetése emeléséért soha nem szólt volna egy szót sem, de mások érdekében mindig kész volt kiállni. Még olyanokért is, akik már régen nem dolgoztak a vállalatnál. Akadt nyugdíjas, aki nem tudott bejönni személyesen, annak a beküldött iratok alapján, ha kellett hivatalokat járva intézte a segélyezését. Egy-egy köszönöm, avagy olyan megjegyzés, hogy "Marika, ezt a segítséged nélkül nem értem volna el!" újabb lendületet adott a számára. Egyébként is a decemberi nyugdíjas találkozók mindig nagy élményt jelentettek neki. Évente 400-500 volt dolgozó vesz részt ezeken, de ettől ez évtől eggyel több lesz a résztvevők száma.

Sportos családból származik, ő maga is atletizált, majd az ETO-ban kosarazott, így a sport szeretete szinte magától értetődő nála. Szervezte, mozgatta a rendezvényeket, a Petőházán minden évben nagy sikerrel lebonyolított élelmiszeripariak családi sportnapjának egyik lelkes rendezője. Tavaly például a vezetésével 167 ringás résztvevője volt a sportnapnak.

Ha valamiért örül a nyugdíjba vonulásnak, az mindenekelőtt a lehetőség: most már több ideje lesz arra, hogy az eddigieknél is aktívabban részt vegyen az annyira kedvelt kirándulásokon, túrákon, na és hogy több ideje marad a könyvekre, az olvasásra, amelyből annyi új élményt, ismeretet meríthet az ember.