Bukás után egy évvel

Több mint egy éve, hogy ledőlt az olvasók előtt sem ismeretlen "húskirály" birodalmának egyik bástyája, a SOLAMI Rt. Egy év távlatából szeretnénk megismertetni a kedves olvasókat, kollégákat azzal a ténnyel, hogy élünk és újra sikerült talpra állnunk. Szolnokon nem szűnt meg a húsipari tevékenység, és a szakszervezet sem.

Sajnos már csak emlékeinkben él az a komplex tevékenység, amely korábban nálunk folyt. Elmúltak azok az idők, amely miatt annyi munkavállaló kötődött a cégünkhöz, akik az utolsó napokig tisztességesen dolgoztak. A kollégák még az utolsó napon, pénteken, az utolsó percekben is minden rendbontás nélkül elvégezték a munkájukat. Mindnyájan annak ismeretében, hogy hétfőn már nem dolgozhatnak tovább a korábbi munkahelyükön. Hiába töltötte valaki itt a fél életét, áldozta az erejét, az egészségét...

Ugyanez vonatkozott a szakszervezeti munkára is, hiszen a sorsunk eldőlt 2000. április 14-én. Biztosan eldőlt már korábban, ennek nagyon sok jele mutatkozott, de azon a napon tapasztaltuk meg valójában a munkahelyünk elvesztését. Az utolsó nap nagyon keserű és szívfájdító volt. Nagyon sok kollégánk 15-40 éven keresztül megette azt az utat, ami otthonától az üzembe vezetett. Bekötött szemmel is idetaláltak volna sokan. Addig a hétfőig.

Az a bizonyos hétfő munkahelyi kollektívákat, barátságokat szakított ketté. A kiválasztottak és azok, akik az új munkáltatónál vállalták az újrakezdést, mintegy kétszázan, felvehették a munkát, a többiek kirekesztődtek. Nagyon nehéz azokat az érzéseket és indulatokat még egy év távlatából is leírni, amit akkor éreztünk. Egy nagy játszmának a túszai voltunk.

Nagyon sokan nem értettük, hogy miért nem mondott fel a munkáltatónk, Zöld úr mindenkinek, ezzel megkímélt volna mindannyiunkat a keserű érzésektől. A városunkban akkor, és az óta is folyamatosan szűnnek meg munkahelyek. Nagy múltú üzemek zárják be kapuikat. Nagyon nagy a munkanélküliség, túlkínálat van a piacon munkavállalóból. Sokan már holt városnak tekintik Szolnokot. A városunkban bizony ez a túlkínálat nagyon visszatükröződik a kialakult béreken is. Ilyen külső és belső körülmények között kezdtük meg a munkát az új tulajdonosnál, sajnos nem jogfolytonosan. Többen úgy ítéltük meg, hogy a kialakult helyzetben nem adjuk fel a szakszervezeti tagságunkat, újraszervezzük az érdekvédelmet az új munkáltatónknál. Ez az elképzelésünk szerencsére több kollégánk elképzelésével is találkozott. Sajnos a munkáltatónk nem fogadta kitörő lelkesedéssel a szándékunkat. Hosszas egyeztetés és a HDSZ elnökének közbenjárásával azonban sikerült elérnünk, hogy a munkabérekből most már levonják a tagdíjakat, és biztosítva vannak a működéshez szükséges minimális feltételek.

Az első időszakban lekötötte erőnket a korábbi munkáltatónkkal szembeni harcunk és a tagdíjak beszedése. Sajnos a tagdíjfizetési fegyelemmel gondjaink voltak. Így csak a tavalyi év decemberében tudtuk megtartani a szakszervezeti választásokat, együtt az üzemi tanácsi választásokkal.

A választások után egyik fő célunk, hogy a cégünk gazdasági erejének függvényében, illetve a munkavállalók egyre nagyobb tömegeinek a magunk mellé állításával fokozatosan izmosítjuk, gyarapítjuk a kollektív szerződésünket. Az előző munkaviszonyunkból származó jogos követelésünk behajtásáért folytatott tevékenységünket sem adtuk fel. Szeretnénk, ha minden egyes volt solamis dolgozó hozzájutna a jogos követeléséhez. Ez irányban kezdenek jobbra fordulni a kilátásaink. A felszámoló tájékoztatása alapján várhatóan a nyár derekán hozzájuthatunk a követelésünkhöz.

Mára elmondhatjuk azt, hogy rendelkezünk érvényes kollektív szerződéssel, üzemi megállapodással és munkavédelmi szabályzattal. Most készülünk egy családi hétvége lebonyolítására a cégcsoporton belül, a többi üzemmel közösen. A kezdeti nehézségek után lassan normalizálódik és megszilárdul a szakszervezet helyzete. Az idő lassan begyógyítja azokat a sebeket is, amelyet az előző munkáltatónk okozott nekünk. A sebeinkre gyógyír, hogy a tavalyi év végétől mind a mai napig előzetes letartóztatásban van a húskirály, sok bajunk okozója.