Szolidarítás

Szolidaritás! Ez a jelszó hangzik el majdnem minden jelentősebb érdekképviseleti fórumon. Hétköznapjaink rohanó világában hajlamosak vagyunk megfeledkezni a szó valódi tartalmáról, jelentőségéről. A munkavállaló, az érdekképviselő, és mindenki aki a közösségvállalást hangoztatja, annak tisztában kell lennie azzal, hogy egyszer számot is kell adnia erről. Tetteivel, munkájával, megnyilatkozásaival mérettetik meg a kollégák, a környezete, a választói és önmaga elött.

A Munka törvénykönyvének módosítása, a bértárgyalások, a kollektív szerződés kötések, a folyamatos taglétszám csökkenés, és még ezernyi napi probléma mutathat rá az összefogás szükségességére.

Bizalmatlanság, kételyek, gyanakvás árnyékában kell a mindennapi munkát végezni. A valódi gondok szőnyeg alá söprése mindennapos gyakorlattá válhat, amennyiben beletörődünk abba, hogy megfelelő kontroll nélkül döntenek helyettünk. Elfelejtettünk kérdezni, egymással őszintén, érdek nélkül megbeszélni napjaink gondjait, bajait.

Mi a megoldás? Jogosan tehetjük fel a kérdést. Talán egyedül vagyunk arra hivatva, hogy felvegyük a harcot a negatív hatások ellen, amelyek a családok életét döntően meghatározzák. Ez nem az Én, ez nem a Te gondod, ez a Mi együttes gondunk! Közös gondolkodással együtt megtalálhatjuk a megoldáshoz vezető helyes utat, és akkor a szolidaritás is több lehet pusztába kiáltott szónál!