Az élelmiszerbiztonság az EU legfontosabb prioritása

A mezőgazdasági szektornak jelenleg a legnagyobb fejfájást a 10 csatlakozni kívánó kelet- európai ország jelenti. Miközben persze természetesen a jelenlegi 15 EU országnál is napirenden vannak az élelmiszerbiztonsági és minőségi kérdések, amelyekhez a leendő tagországoknak is csatlakozniuk kell.

A csatlakozási tárgyalások a 10 leendő kelet- és közép-európai országgal teljes gőzzel folynak. Ősz végére számol azzal az Európai Bizottság, hogy teljes képe lesz arról, milyen messzire jutottak az egyes pályázó országok, mennyire teljesítették az EU csatlakozási feltételeit. A következő félévben, 2002 tavaszára pedig meglesznek a tárgyalások eredményei. A tárgyalások bonyolultak, kompromisszumképesnek kell lenni, nem kevésbé azért, mert a keleti bővítés nagy pénzeket fog megmozgatni a mezőgazdasági támogatásból, a regionális fejlesztés hangsúlya el fog tolódni a keleti régiókba. Franz Fischler, az EU mezőgazdasági biztosa szerint ezen a területen az EU- nak bizonyos kompromisszumokba kell belemennie:

"A legfontosabb prioritás a csatlakozó országok felvételekor az élelmiszerbiztonság. Ezért a tárgyalások részét képezi, hogy amíg nem tagok, a mezőgazdaság területén segítjük őket az egyéni standardjaik javításában. Az EU 15-ök ülésén is fontos napirendi pont az élelmiszerbiztonság. Be kell vallanunk, hogy a kirobbant BSE, száj- és körömfájás és a dioxin botrány nagy részben azért volt, mert nem elég alapos az ellenőrzés a tagországokban. Sokkal szigorúbb szabályozásra van szükség. A probléma éppen csak az, hogy mire a javaslatból szabály lesz, 12-18 hónap telik el, míg az Európai Bizottság és az Európa Parlament dönt. De természetesen mindent megteszünk, hogy megoldjuk a problémákat. Mindenekelőtt az ipart kell nagyító alá venni. Hiszen a probléma nem egyedül a termelők termelési metódusában rejlik. A tápanyagiparnak óriási a felelőssége, és persze sok múlik azon, hogy milyen a lelkiismeretük. Persze a hatóságok oldaláról elmaradt kontroll is nagyban hozzájárult, hogy nem tudtuk idejében megfékezni a betegség továbbterjedését. A kontrollnak rendben kell lennie. Mi csak részt tudunk venni az EU oldalán a vitában, és késztetni tudjuk a csatlakozó országokat, hogy ők is kövessék példánkat, de az EU csak kívülről tudja felügyelni, hogy minden rendben történik-e, senkit sem kényszeríthet."

Franz Fischler megállapította ugyanakkor, hogy sosem volt még ilyen fontos a fogyasztók oldaláról az élelmiszerbiztonság és a minőség, mint ebben az évben. Ez viszont nem jellemző azokra az országokra, ahova az EU exportál. “Ez a háttere annak, hogy mi a Bizottságban azt szeretnénk elérni, hogy az EU termékeinek minősége minél jobb legyen, hogy termékeink külföldön a minőségükről legyenek híresek. Nagyon sok fogyasztó megfizeti a jobb minőséget, de számolnunk kell azzal, hogy nem mindenki engedheti ezt meg magának. Ezen kívül a minőség mindenkinek mást jelent. A európai mezőgazdaságnak ezért szabadságot kell adni a fogyasztónak, hogy ő dönthesse el, milyen minőség felel meg neki. Ezen a sokszínű skálán kell megállapítanunk egy középutat, amit minőségnek nevezünk. Ez egy egységes élelmiszerbiztonsági normát, egységes tápértéket, és megfelelő árat foglal magába. A minőségi fogalomnak ugyanakkor garantálnia kell, hogy minden egyes EU-polgárnak ugyanazt jelenti, sőt meg kell felelnie a csatlakozó országok fogyasztói igényeinek is."