Nyárvégi fesztivál

Húsfesztivált rendezett a Vágóállat- és Hús Terméktanács, a "húsvertikum érdekképviseleti szerveivel" közösen a kőbányai vásárvárosban. Az utolsó augusztusi hétvégén megtartott, nyárbúcsúztatónak hirdetett rendezvény feltehetően nem nagyon öregbítette a szakma hírnevét, nem sokkal gyarapította a húsipar híveinek és fogyasztóinak számát. Őszinte sajnálatunkra, mivel a tavaly indult kezdeményezést csak pártolni lehet.

Lufi a fesztiválon

A rendezők gondolkodását jelzi, hogy a fesztivál megrendezésébe nem vonták be a munkavállalói érdekképviseletet és nem hívták meg a Húsos újságot sem, az iparág egyik legnagyobb nyilvános fórumát. Mindez persze szót sem érdemelne, ha egyébként sikeres fesztiválról adhatnánk számot. Sikeresnek azonban a legjobb szándékkal sem minősíthető a nyárvégi húsfesztivál, amelynek a legfőbb hiányossága az volt, hogy nem nevezhető fesztiválnak. Lehet, hogy a Terméktanács, a Hússzövetség, a Húscéh, az Agrármarketing Centrum és a többi rendező komolyan gondolta, hogy fesztivált szervez, de ez most nem sikerült.

Összehoztak egy elfogadható színvonalú cég- és termékbemutatót száznál is több résztvevővel, tartottak néhány konferenciát és fórumot a megjelent szakembereknek és sokféle prospektust nyomattak erre az alkalomra. Mindez azonban egy fesztiválhoz kevés. Dr. Dul Udó Endre főkordinátornak és csapatának nem sikerült a közönséget, a fogyasztókat kicsábítani Kőbányára, a három nap alatt hosszú órák teltek el, amikor alig lézengett látogató a 6000 négyzetméternyi fedett- és 14 000 négyzetméternyi szabad területen. Ki látott olyan fesztivált, ahol a sörsátor kong az ürességtől, a színpadokon fellépő művészek pedig egymást szórakoztatják?

Feltehetően nem volt szerencsés a fesztivál időpontjának és helyszínének megválasztása, bizonyára többet kellett volna költeni az esemény reklámozására és persze a fogyasztó körül kellett volna forogni a fesztivál minden programjának. Azokat a húsfogyasztókat kellett volna elsősorban megszólítani, akiket eléggé megviseltek a BSE, a száj- és körömfájás veszélyeiről a nagyvilágban terjengő hírek. A megnyugtatásukat szolgálhatta volna a fesztivál, hogy nyugodtan fogyaszthatják a hazai termékeket, mert azokat biztonságos körülmények között, tisztességes iparosok állítják elő, s a hatóságok szigorú ellenőrzésével kerülnek a fogyasztók asztalára. Mire való a fesztivál, ha nem a fogyasztók megnyerésére és bizalmának megerősítésére? Máskülönben kidobott pénz a költséges bemutatkozás, a drága brossura, az egész kivonulás.

A közönségnek, a fogyasztónak nem sok szerepet osztottak ezen a fesztiválon, ennek a mentalitásnak a jellemző megnyilvánulása volt, hogy a békéscsabaiak a kolbászfesztivál logója alatt, feltehetően a fesztiválfőnökség áldásával kilós árban 4900 forintért kínálták a sültkolbászt. Elgondolható annak a budapesti családnak az öröme, amelyik kiautózott Kőbányára, ahol 600 forintos jeggyel bement egy olyan rendezvényre, amely látványban alig nyújtott többet bármelyik bevásárló központnál és ott dupla áron sültkolbásszal csillapíthatta az éhségét. (Amikor szóvá tettük a tisztességtelenül magas árat, a derék csabai fesztiválosok elgondolkodhattak a dolgon, mert aztán egy ezressel "olcsóbban" kínálták a portékájukat.)

Végezetül csak azt tanácsolhatjuk a rendezőknek, hogy ne veszítsék el a kedvüket, jövőre rendezzenek egy valódi húsfesztivált, de máshol, másként és ne feledkezzenek meg a fogyasztókról, mert csak a fogyasztás növekedéséből lesz több haszon, bér, munkahely, biztosabb jövő.