Szorgalom és összefogás

Szövetkeznek a sertéstartó gazdák

Nincsenek könnyű helyzetben azok a sertéstartó gazdák, akik egyedül próbálnak a piacgazdaság kíméletlen versenyében a felszínen maradni. A dánoknál tett látogatáskor azt tapasztaltuk, hogy a termékpályás szövetkezetbe tömörült gazdálkodók - kicsik és nagyok egyaránt megtalálható közöttük - stabil gazdaságot irányítanak, köszönhetően a szövetkezet védernyőjének. Öröm hallani, hogy idehaza is szaporodnak a dánokéhoz hasonló szövetkezetek száma. A Hangya szövetkezeten belül már külön sertéstartó szekció működik, melynek vezetője Hőgyes Ferenc, aki a Békés megyei Okány községben maga is egy családi vállalkozást vezet.

Két ezer család

Az Okányi Sertésértékesítő Szövetkezet elnöke vagyok - kezdte mondandóját Hőgyes Ferenc. Elmondta, hogy a szövetkezet 1998. február 16.-án alakult 16 fővel, jelenleg már 48 taggal működik. Az idei a negyedik gazdálkodási év, amit megkezdtek. Gazdáik mindegyike egyéni gazdálkodó, őstermelő, közöttük vállalkozók nincsenek. A 48 család évente 2 ezer sertést állít elő, attól függően, milyen a gabonatermés. Ha jobb, akkor a sertésszám is nagyobb.

A szövetkezet alakulása után kelt újra életre a Hangya mozgalom. A Hangya együttműködésen belül 320 termékpályás szövetkezet működik, szakági csoportokra osztva, amelyek közül az egyik a sertés szakági szövetséget alkotja. A sertés szakágazatnak is Hőgyes Ferenc a választott elnöke, aki így 46 sertés értékesítési szövetkezet munkáját fogja össze.

A szakághoz tartozó 46 szövetkezet mintegy 2 ezer családi vállalkozást tömörít. Ezek a szövetkezetek sertéshízlalással és értékesítéssel foglalkoznak. Az előállított sertés mennyisége az okányi szövetkezetéhez hasonlóan, évről évre változik. Volt olyan év, amikor 70-80 ezer sertést adtak el, tavaly viszont már 200 ezret. Akad olyan szövetkezet is, amelynél nagyobb termelők is megtalálhatók, akik önálló sertéstelepet működtetnek. Ezeknél az üzemeknél lényegesen jobb minőségű sertést állítanak elő. A Hangya sertésértékesítő szövetkezetei összességében 50 százalékot meghaladó húskihozatallal állítják elő a sertést.

Bevált a számítás

Miért álltak össze a gazdák? Az volt az egyik felismerés, hogy a falvakból a kereskedők vitték el a sertéseket, így Okányból is. Azt tapasztalták, hogy az egyik termelőtől magasabb, a másiktól alacsonyabb áron vették meg a disznót, miután nagy alkudozás folyt. A gazdák úgy gondolták, ha összeállnak, s együtt kínálják a portékájukat, akkor magasabb árat tudnak elérni. Ez a számítás bevált, s már az első évben 800 sertést adtak el, közvetlenül a feldolgozónak. Az egyik kereskedői lánc kiiktatásával a haszon is nagyobb lett. Ez aztán a többi gazdát is arra ösztönözte, hogy összefogjon a másikkal. Hasonló módon jött létre a 46 Hangya szövetkezet. A másik oldalról az is motiváló tényezőként hatott, hogy a takarmány vásárlásakor jobb árpozíciót tudtak a nagy mennyiség vásárlása révén kialkudni.

Hőgyes Ferenc elmondta, hogy 1997-ben tanulmányúton vehetett részt Dániában, ahol közelről megismerkedhetett a világhírű dán mezőgazdasággal. Ott elmondták a dán gazdák, hogy minden termelő tagja egy szövetkezetnek, s minden szövetkezet tulajdonosa is egy vágóhídnak. Ezáltal minden termelő résztulajdonosa is a vágóhídnak, így a termékpálya köre bezáródott. Ha a hús világpiaci ára magasabb volt, akkor a termelők részesedtek a nagyobb haszonból, persze a rossz piaci hatások következményeit is együtt viselik. Ám a termelő a szövetkezet égisze alatt stabilabb gazdálkodást tud folytatni, mintha egyedül jelenne meg a piacon. A dánoknál persze ma már - igaz kétszáz éve ezt csinálják - nem beszélnek 10-20-30 kocás telepekről, ott már több száz, több ezer sertéskoca tartását megoldották egy-egy gazdaságban. A kezdet azonban minden bizonnyal ugyanolyan volt, mint idehaza manapság.

Értékesítési gondok

Amióta az okányi gazdák összeálltak, annyi változott, hogy az ország több pontján is megindultak ilyen kezdeményezések. A piaci helyzet azonban jelenleg nem kedvez a szövetkezeteknek, mert a napi ára az élősertésnek ma olyan szinten van, hogy ha valaki közvetlenül a feldolgozónak adja el a sertést, akkor több pénzt kap érte, mintha a szövetkezeten keresztül értékesítene. A szövetkezeteknek minden tag ugyanis a leadott mennyiség után fenntartási jutalékot fizet. A szövetkezeteknek nincs saját vágóhídjuk, éppen ezért nem tudnak kiemelt árat adni a jobb minőségű húsért. A Gyulai Húskombinát, amely a térség legnagyobb húsfeldolgozója - évekig nem állt szóba a 10-15 hízót tartó gazdával - most mindenkitől elviszi a sertést, mert kevés van belőlük. A szegény gazdák pedig az apró fillérre is odafigyelnek, s akad olyan szövetkezeti tag is, aki fontosabbnak tartja a maga boldogulását, így nem a szövetkezetnek, hanem közvetlenül a feldolgozónak adja el termékét, néhány forintért drágábban. Szerencsére csak néhányan gondolkodnak így, mert a többség bízik a szövetkezet jövőjében. Egyébként a szövetkezet alapszabályában van olyan passzus, amelyik a tag kizárását teszi lehetővé, amennyiben a szövetkezeti érdekkel ellentétesen cselekszik az illető. Ezt azonban tágan lehet értelmezni, s egyelőre nem érvényesítik ezt a jogot. Hiszen volt olyan helyzet is, amikor a szövetkezet nem tudta a leadott sertést értékesíteni. Akkor viszont a termelő kényszerült rá arra, hogy értékesítse sertését úgy, ahogy tudja. S ekkor a tagok sem léptek fel ellenségesen a szövetkezeti vezetőkkel szemben. Ezek a példák azonban nem jellemzőek. Okányban egyébként az egyéni gazdálkodók 65-70 százaléka még egyedül próbál érvényesülni, nem álltak be a szövetkezeti tagok közé.

Saját vágóhidat terveznek

A feldolgozókkal kötött szerződéssel kapcsolatban az elnök hangsúlyozta: mindegyik térségben vannak nagy húsfeldolgozó vágóhidak, amelyekkel azonban hosszabb távú szerződést még nem sikerült kötni. Évről évre meg kell újítani a szerződéseket, de az a tapasztalat, hogy lassan-lassan kialakul az egymás iránti bizalom. A Pick Szeged Rt.- hez évekig nem tudtak a gazdák sertést szállítani, a kiskunfélegyházi vágóhíd pedig csődbe ment, s a termelők pénze bennragadt. Az igazán jó dolog az lenne, amit a szakági szövetség elnöksége is elhatározott, hogy a szövetkezetek egy önálló vágóhidat tudnának vásárolni, vagy építeni. Ez ügyben két éve folyik a munka, keresik a jó megoldást, de ez idáig mindig volt egy pont, ami miatt meghiúsult a tervük. A szakági szövetségnek persze nincs pénze. Állami kezességvállalás mellett egyedi elbírálás alapján tudnának kedvezményes kamatozású hitelhez jutni. A minisztérium ígéretet tett arra, hogy amennyiben a szakági szövetség által létrehozott gazdasági társaság ilyen pályázatot nyújt be, akkor egyedi elbírálással kedvező döntés születik. Ehhez azt a bankot is megtalálták, amelyik akár 1 milliárd forint hitelt is biztosítana a tranzakcióhoz. Már csak a megfelelő vágóhidat kell megtalálni, amelyet aztán a saját árualappal el tudnának a szövetkezetek látni.

Állami segítség kellene

Az alakulás óta eltelt idő viszonylag rövid volt, de ez alatt az idő alatt is szép eredményeket értek el. Ez is jelzi, hogy érdemes összefogni, még annak ellenére is, hogy az egyéni gazdák egyelőre csak a maguk erejéből tudják a gazdaságukat fejleszteni. A szövetkezetek alacsony alaptőkével alakultak, s egyelőre nincs annyi pénzük, hogy előre meghitelezzék a takarmány, vagy a tenyészkoca árát. A termelőnek csak akkor tudnak fizetni, ha a vágóhíd is fizet. Talán az állami segítség is elkelne a forgótőke növeléséhez. A szövetkezeti tag számára a gazdahitel felvétele lehet az egyik fejlesztési forrás.

Hőgyes Ferenc nincs egyedül azzal a véleményével, hogy a jövő útja továbbra is a szövetkezésben leledzik. A lakott területen történő sertéshízlalás ideje az Európai Unióhoz való csatlakozás után bizonyára lejár, mert a sertéstartást lakott területen meg kell szüntetni. A gazdák már fontolgatják azt, hogy azok, akik hosszú távon akarnak sertéstartással foglalkozni, azokkal közösen sertéstelepet hoznak létre a falun kívül, ahol mindenki a maga területén gazdálkodik, de ez egy helyen történik. Ezáltal a lakott övezeten belül a környezetterhelés megszűnne, s lényegesen korszerűbb körülmények között foglalkozhatnának a sertéstartással. Okányban például az önkormányzat már kijelölte a sertéstelep helyét, s ha a tagság felvállalja az anyagi terheket, akkor van esély a telep létrehozatalára. A csatlakozásig rendelkezésre álló és valószínűsített 3-4 év alatt a szövetkezetek megerősödnek annyira, hogy versenyben tudnak majd maradni jóval fejlettebb vetélytársaiknál. Hőgyes Ferenc úgy véli, hogy a csatlakozásig a sertésállományt 9 millió darabra kellene felfuttatni, mert ennyi sertésnek lehetne piacot biztosítani.

Központi érdekképviselet

A húsminőséggel kapcsolatban az elnök kifejtette: amikor a szövetkezet megalakult, akkor a sertésállomány 45-46 százalékos húskihozatalt produkált. Egy év múlva megkezdték a tenyészkoca cserét, hiszen mindenki belátta, érdemes jobb fajtával foglalkozni. Most 50-52 százalékos kihozatalnál tartanak, ami már olyan minőségű sertés, amely a vágóhidaknál az értékesíthetőség szempontjából az egyik legjobb minőség. A húsipar ugyanis azt mondja, hogy a 47-53 százalék közötti vágóértékű sertések a legjobban értékesíthetők.

A Hangya központ jelentős segítséget ad a szakágaknak. Az új rendeletekről informálják a tagságot, a központban vezetik a tagnyilvántartást, a szakágak összejöveteleinek helyiséget biztosítanak. A Hangya Együttműködés nélkül a szövetkezeti összefogás elképzelhetetlen lenne, hiszen a Hangya valamennyi szövetkezet érdekérvényesítő szervezete.

A jelenlegi takarmányárak mellett a sertésárak még mindig alacsonyak. Az elnök szerint a mostani 310 - 320 forintos ár helyett 350 forintra volna szükség ahhoz, hogy megfelelő nyereség is képződjön a gazdáknál. A takarmányárak oly mértékben égbe szöktek, hogy az már elvisz minden eddigi hasznot. A támogatási rendszerből a minőségi támogatás érinti a gazdákat. Ennek keretében volt olyan időszak, amikor indokolatlan támogatásokat fizettek ki, aztán csak a legmagasabb minőségi kategóriát támogatták. S az intervenciós támogatás differenciálásával a fekete vágóhidak is kiszűrhetők lennének, amennyiben a vágóhidak igényelnék a támogatást, s nem a termelők.