Nálunk jó az információáramlás

- állítják a Gyulai Húskombinát Rt. szakszervezeti bizalmijai

Az utóbbi időben leggyakrabban bérezési kérdésekkel és a beles műhely kft.-vé történő átalakulásával kapcsolatban kerestek meg bennünket az emberek - mondta a Gyulai Húskombinát Rt.-nél működő szakszervezet egyik főbizalmija, Bálint Lajosné. Mellette Szegedi Andrásné, Katona Sándor és Tanka József beszélt arról, hogy nálunk pontosan mit jelent a mindennapokban egy-egy bizalmi feladata. Békés megye egyik legnagyobb üzemében számuk a helyettesekkel együtt meghaladja a százat.

Hiteles tájékoztatás

Katona Sándortól - aki a tmk-műhelyben lakatos - megtudtuk, az érdeklődés többször szezonálisnak tekinthető. Az év első negyedévében a béremelés és annak mértéke köti le leginkább az emberek figyelmét, májusban az immár hagyományos családi majálissal összefüggő kérdéseket, nyárelőn az üdülési lehetőségek, télen pedig a jóléti juttatások iránt érdeklődnek a legtöbben De nemegyszer az egyéni gondok és tragédiák is közbe- közbe szólnak. Ilyen egy-egy súlyosabb műtét vagy haláleset.

A béremelés témájához beszélgetőpartnereink közül mindenki hozzászól. Megemlítik, hogy ilyenkor a leggyakoribb az úgynevezett „buszos információ". Ez a vidéki munkásokat szállító reggeli vagy délutáni járatokon szerzett, sokszor minden alapot nélkülöző értesülést jelent. Így történt ez most is, amikor néhányan azt terjesztették, már a tavalyi béremelésben benne volt a mostani, így ne is reménykedjen senki abban, hogy ebben az évben majd többet vihet haza. Mások ehhez hozzátették: éppen ezért nem is folynak bértárgyalások a szakszervezeti vezetés és a menedzsment között. Ebben a kérdéskörben rengetegen fordultak a bizalmiakhoz, akik megpróbálták eloszlatni a kételyeket. Elmondták, hogy ezeknek a zuhanyhíradóhoz hasonlatos információknak nincs semmi alapjuk. A végső bizonyságot mégis akkor nyerhettek a dolgozók, amikor a bértárgyalások végeredményét címlapján közölte az egyik megyei napilap, a Békés Megyei Nap. A lapszámot fénymásolták és kitették a Gyulai Húskombinát faliújságjára. - Mindez cáfolta a jólértesülteket, a kétszámjegyű emelésnek pedig mindenki örült - jegyezte meg Szegedi Andrásné főbizalmi, aki a feldolgozóüzemben mérlegelőként dolgozik.

Közvetlen segítség

A beles műhely működtetésének kiadása egy kft.-nek jó példa arra, hogy nem kell félni az újtól, másrészt arra: itt rendben mennek a dolgok - hangsúlyozta Bálint Lajosné főbizalmi, SZTK-ügyintéző. Megtudtuk, egy dabasi székhelyű cég működteti az üzemrészt, de ezzel kapcsolatban előzetesen nagyon sok kérdés merült fel. - Tisztázni kellett, hogy számítanak-e az eddig ledolgozott évek, hozzájárulnak-e a magánnyugdíj-pénztári befizetéshez, jogosultak vagyunk-e a továbbiakban a jóléti keretekre, az üdülésre, nagyobb ünnepeken mi is kapunk-e természetbeni juttatást a cégtől - vette át a szót Tanka József, aki a „beleseknél" szakszervezeti bizalmi. Jelezte, az érdekvédelmi vezetőket bevonva ebbe a bonyolult egyeztetési folyamatba, sikerült elérni, hogy az ott dolgozóknak csak dátumváltást jelentett, hogy a Gyulai Húskombinát Rt. állományából a DABÉLKER Kft.-hez kerültek. - Pénzük persze lehetne egy kicsit több is - fűzte hozzá Tanka. A bizalmiak szerint a beles műhelyben történtek megnyugtatóan hatottak az egész kollektívára. E mögött az húzódik meg, hogy nem elképzelhetetlen: a jövőben újabb egységek kerülnek ki a cég közvetlen köréből, de ez a dolgozóknak semmifajta visszalépéssel vagy hátránnyal nem jár.

Termelői részlegeken talán még szorosabb a dolgozók és a szakszervezeti bizalmiak kapcsolata - vette át a szót Szegedi Andrásné. Ezt azzal magyarázta, hogy roppant közel vannak egymáshoz az emberek, így munkaidő alatt, egy-egy cigaretta- vagy ebédszünetben meg tudják beszélni ügyes-bajos dolgaikat. - Sok mindenről van ilyenkor szó. Arról, hogy az ebéd lehetne jobb is, de előfordult már az is, hogy az egyik dolgozónk egy súlyos szemműtét miatt kérte rajtunk keresztül az érdekvédelmi szervezet anyagi segítségét. Hasonló a helyzet tragédiák esetén, amikor a temetés költségeihez tudunk valamilyen mértékben hozzájárulni - jegyezte meg Szegediné.

Emberi kapcsolat

A Gyulai Húskombinát Rt. szakszervezetének összesen több mint száz bizalmijának helyzetét könnyebbé teszi, hogy a munkavállalói érdekvédelem szervezettsége - üzemegységenként eltérő mértékben - de mindenütt 80 százalék feletti. Akad olyan részleg, ahol még a 90 százalékot is meghaladja. - Ebből következik - mondta Bálint Lajosné -, hogy az információk le- és felfelé áramlása jónak mondható. Ennek eredménye, hogy mindenki a megfelelő időben értesül a tudnivalókról. De megtudtuk, hogy olykor a legképtelenebb felvetésekkel is megkeresik a bizalmiakat, amelyeknek semmi közük nincs a húskombinátban folyó munkához és az érdekvédelemhez. Ezek legtöbbször családi problémákról, vagyoni vitákról vagy magánjellegű jogi gondokról tudósítják a szakszervezetieket, méghozzá a segítségkérés szándékával. Ám az is gyakori, hogy az alkalmazottak a Gyulai Húskombinát Rt. helyzetéről érdeklődnek. Ezen a téren is jónak tűnik a helyzet, hiszen a főbizalmiak mindegyike egyben tagja a Vállalati Szakszervezeti Tanácsnak (VSZT), amely képviselteti magát az üzemi tanácsban. Ennek a testületnek a cégvezetés negyedévente nagy részletességgel számol be a termelés nagyságrendjéről, az eladások volumenéről és a szinte naponta változó piaci pozíciókról. Így, mondhatni, teljesen képben vannak.

Nem mondanánk igazat, ha elhallgatnánk, hogy előfordulnak viták. Vannak, mint mindenütt. Pénzből élünk, és mindenki el tudna képzelni egy kicsivel nagyobb keresetet, mindezzel együtt azt is be kell látnunk, hogy a fizetés részben a termelés és a teljesítmény nagyságától függő tényező - fűzte egymásba szavait Bálint Lajosné és Szegedi Andrásné.

A gyulai szakszervezeti bizalmiak végül elmondták, hogy nagyüzemükben a dolgozók többsége rájött, hogy milyen nagy szükség van az erős érdekképviseletekre. Nem rózsás a helyzet, a megélhetés sem könnyű, miközben tudják: a honi húsiparon belül a jól fizető cégek közé tartozik a gyulai. - Ha a szekszárdi vagy szolnoki húsosok sanyarú sorsát nézzük, akkor nincs okunk panaszra - mondták a bizalmiak. Mégis többen vannak Gyulán olyanok, akik keményen dolgoznak, de hó végére alig marad a fizetésükből.