Szövetségeseink házatáján

Egységes szakszervezet a hütőiparban

Beszélgetés Vidéki Imréné elnökasszonnyal

Az Élelmezésipari Dolgozók Szakszervezeteinek Szövetsége (ÉDOSZ) egyik alapítója a Hűtőipari Dolgozók Szakszervezete, amely tíz alapszervezettel rendelkező kis szakszervezet. Létszámukat tekintve nem képviselnek jelentős erőt, ám azon kevés szakszervezet közé tartoznak, akik a rendszerváltást követő években alig veszítettek tagságukból és az ágazatban dolgozók létszáma is csak minimálisan csökkent. Mindez minek tudható be - kérdeztem Vidéki Imrénétől(képünkön), a szakszervezet elnökétől.

- A szakszervezetet képező tíz alapszervezet az ország különböző részén lévő tíz hűtőipari vállalat dolgozóit fogja össze, gyakorlatilag egy-egy alapszervezet, egy-egy gyárat jelent. A gyártástechnológia olyan, hogy ebben az ágazatban nincsenek különböző telephelyek, hanem minden egység a hűtőipar külön gyárát jelenti. Ezek a cégek az átalakulást (privatizálást) követően is megmaradtak, többnyire nyugat-európai exportra termelnek, illetve a hazai igényeket elégítik ki. Ennek köszönhetően a kelet-európai piac összeomlása nem érintette komolyan az ágazatot. Egy jelentősebb vállalatot, a budapesti Mirelit Rt.-t számolták fel, ez mintegy háromszáz dolgozó utcára kerülését jelentette. Jelenleg úgy néz ki a cég további sorsa, hogy két részre bontva fog tovább működni. Egyik részében egy norvég vállalat pizzák fog gyártani, míg a másik felét egy osztrák cég raktározásra akarja használni. Ez némi reményt ad arra nézve, hogy az elbocsátott dolgozók egy része visszakerülhet és továbbra is a szakmában maradva dolgozhat tovább.

Összességében egyébként mintegy háromezren dolgoznak az ágazatban.

- Milyen béreket, szociális és egyéb juttatásokat sikerült kiharcolniuk?

- Ez nagyon változó, szinte minden gyárban más és más, de ez betudható a helyi sajátosságoknak. A tíz vállalat az ország különböző pontján található, van ahol elsődleges a munkahely megtartása, mert nem nagyon van más lehetőség. Ugyanakkor a nyugati országrészben könnyebb elhelyezkedni, ott fontosabb a bér, vagy a szociális juttatás. Mindemellett két gyárunk multinacionális vállalatok kezében van, náluk kiemelkedően jó a bér és a szociális ellátás is. Egy cégünk pedig a dolgozói MRP keretében lett privatizálva, náluk a legjobbak a körülmények. Mindezt figyelembe véve kell dolgoznunk, tehát látható, hogy milyen szerteágazó az iparág felépítése. 1992 óta van több munkáltatóra kiterjedő kollektív szerződésünk, melyet nyolc vállalattal sikerült elfogadtatnunk. Ebben szabályoztuk a kötelező juttatások körét, ennél helyileg többet is adhatnak a cégek. A minimálbér átlaga mintegy 30 ezer forint, de például az Unilever bajai gyárában 50 ezer forint. Az ágazati átlagbér a fizikai állományban 45 ezer forint, a műszakpótlék, a túlóra és az egyéb juttatások nélkül. Sajnos az idei évben nem sikerült kollektív bérmegállapodást kötnünk, ennek ellenére 7-10 százalékos bérfejlesztés történt a cégeknél, melyet minden esetben a helyi szakszervezeti alapszervezetnek sikerült kiharcolni. Tudom, hogy nem sok, de a jelen körülmények között azért elfogadható. Főleg ha azt nézzük, hogy például a debreceni gyár vezetői szeretnék felbontani a több munkáltatóra vonatkozó kollektív szerződés hatályát, mert meg akarják változtatni a műszakpótlékra vonatkozó szabályozást. A szerződéses dolgozókra vonatkozóan csökkenteni akarják a pótlék összegét, azzal az indokkal, hogy az így felszabaduló pénzt az állandó dolgozók bérfejlesztésére fordítanák. A gond főleg az, hogy nem a teljes összeg növelné a bért, hanem csak egy része, valamint ezzel hátrányba hoznák a szerződéses dolgozókat is. Az elképzelésünk az - melynek megvalósításán már dolgozunk -, hogy a több munkáltatóra vonatkozó kollektív szerződést úgy bővítsük ki, hogy a tagvállalatok helyett a Hűtőipari Szövetség vezetője írja alá, ennek lényegesen nagyobb lenne a súlya és komolyabban érvényesülhetne a dolgozók érdeke. Ez a szövetség egyfajta kamaraként fogja össze a tagvállalatokat, sőt nagyobb kört érint, mint a szakszervezetünk.

- Hogyan sikerül összefogni ezt a szerteágazó kollektívát és miként tartják a kapcsolatot a szakszervezeti tagokkal?

- Havi rendszerességgel ülésezik a titkári tanács, melynek mind a tíz alapszervezet vezetője a tagja, így gyakorlatilag naprakészen minden információt megosztunk egymással. Természetesen ezen kívül, ha bizonyos dolgok megkívánják, személyesen is elmegyek a vállalatokhoz. A Hűtőipari Dolgozók Szakszervezetét Szerletics József, a bajai cégünk titkára képviseli az ÉDOSZ elnökségében.

- Milyen tapasztalatokat szereztek a szövetségi munkáról?

- Tavaly, november 18-án volt az ÉDOSZ kongresszusa, melyen az egész szövetség feladatrendszerét, munkamódszerét áttekintettük és egy egységszakszervezet létrehozását tűztük ki célul magunk elé. Ennek egyik része volt egy olyan stabil vezetés létrehozása, amely markánsan megjeleníti és képviseli a szövetséget a nyilvánosság előtt. Az eltelt bő fél év alatt ezt még nem igazán sikerült elérni, igaz a kongresszusi határozat szerint erre 2 évet adtunk magunknak. Sajnálatos, hogy a kezdeti tapasztalatok szerint nem igazán érzékeljük, hogy hatékonyan működik a szövetség. Ennek egyik jele, hogy például a féléves értékelést nem sikerült megtartani, mert határozatképtelen volt az elnökségi ülés. Egyfajta érdektelenség tapasztalható, ami nem erősíti a szakmai munkát. Az alapszabály pedig előirja, hogy negyedévente választmányi ülést kell tartani. Elemezni kell még ezeket a kérdéseket.

- Köszönjük a beszélgetést.