Legfőbb téma a pénz
Beszélgetés a Pick Szeged Rt.-nél
Június elején szakszervezeti bizalmiakkal beszélgettünk a Pick Rt.-nél.
Délidőben, a szűkös, de barátságos szakszervezeti irodában arról
kérdeztük a kollégákat, hogy a tagtársak milyen kérdésekkel fordulnak hozzájuk a
leggyakrabban, milyen az érdekvédelem megítélése és mit kellene tenni, hogy
tovább
növekedjen a szakszervezet ereje, befolyása. A sertésvágóból Szabó Lajos
húsipari
szakmunkás, a kötőüzemből Nagymihály Józsefné betanított munkás, a
TMK-ból Nagy János villanyszerelő és a csomagolóból Kardos Edit szakmunkás
vett részt a Húsos által kezdeményezett, tartalmas, őszinte eszmecserén.
Panaszok, viták
Leggyakrabban azért fordulnak hozzánk az emberek, hogy segítséget kérjenek
anyagi jellegű gondjaik megoldásához - adta meg a beszélgetés alaphangját
Kardos Edit. Mostanában - az évszaknak megfelelően - az üdülés az egyik
fő téma. Nagy János ehhez hozzátette: munkahelyi vezetők
intézkedéseit
is gyakran sérelmesnek találják a dolgozók, amivel azután a bizalmihoz
fordulnak.
Különösen a béremelésekkel kapcsolatban merülnek föl egyéni panaszok, viták,
véleménykülönbségek.
- Bértárgyalások idején nagyon sokan kíváncsiak arra, hogy a szakszervezet
miként
képviseli a dolgozók érdekeit - erősítette meg Nagymihály Józsefné.
Emellett a
kötőüzemben is az üdültetés, a szociális ügyek, az étkeztetés kérdésében
kell
legtöbbször választ adni a bizalminak.
- Segélykérés, a munkaruha milyensége, az öltözőszekrények tisztasága
és
még számos kérdés előfordul, amivel megkeresnek a kollégák - mondta szabó
Lajos-, de a pénz, a kereset, az anyagi dolgok képezik a legfőbb
beszédtémát.
Kérdésre válaszolva a szegedi bizalmi férfiak és hölgyek elmondták, hogy néha
magánjellegű problémákkal is hozzájuk fordulnak emberek - amit a bizalom
jelének tekintenek -, de a motiváció ilyen esetekben is gyakorta a pénz. Legyen
szó bár
albérletről, a gyerek iskoláztatásáról, vagy más személyes jellegű
gondról,
családi örömről vagy bánatról.
A szakszervezet megítélése
A munkavállalók ügyes-bajos dolgainak, sérelmeinek és napi gondjainak
ismeretében, valamint az orvosolt panaszok alapján, a segítségnyújtáson
keresztül a
bizalmiak közvetlenül ismerik a tagság véleményét, hangulatát. Az utóbbi években
javult vagy romlott a szakszervezetek megítélése? - kérdeztük beszélgető
partnereinket.
- Azt hiszem romlott - adott sommás választ Nagymihály Józsefné. Szabó Lajos
szerint főként a szakszervezeti mozgalom megosztottsága miatt változott
kedvezőtlenül az érdekvédelmi munka megítélése. Ez meglátszik a tagság
hozzáállásán is.
- Sokan a segély miatt lépnek be a szakszervezetbe, mert azt hiszik, hogy mi
egy
segélyező szervezet vagyunk. Ha aztán egy ilyen kedves kolléga igényét nem
tudjuk kielégíteni, kedvezőtlenül értékeli a teljes érdekvédelmi munkánkat
-
jegyezte meg Nagy János. - No és persze, hogy mit adunk gyereknapra és
Mikulásra,
van akinek csak ez számít. Előfordul, hogy ilyen okokra hivatkozva
kilépnek a
szervezetből is - fűzte hozzá Kardos Edit.
Lényegében beszélgető partnereink egyetértettek abban, hogy a tagság
körében erős az a felfogás, miszerint a szakszervezetet a nyújtott
szolgáltatásokon keresztül ítélik meg. Mivel pedig az igények rendre meghaladják
a
lehetőségeket, ilyen tekintetben romlik a szakszervezet megbecsülése.
- Nem azt nézik, miért harcol a szakszervezet, hanem csak azt, hogy mennyi
segélyt tud adni - fogalmazta meg ezt a féle felfogást a csomagoló bizalmija. -
Hiányos
lehet a tájékoztatás is - vélte Nagy János -, a tagság egy része nem tudja, hogy
a
szakszervezet miről tárgyal a vállalat vezetésével, milyen ügyek vannak
folyamatban, mi az, amiben az érdekvédelem beleegyezése szükséges.
Sajnos a kormány és a szakszervezetek közötti ellentétek is rossz példát
szülnek.
Ha a felső szakszervezeti vezetést nem fogadják el, alul már kezdenek
zúgolódni
az emberek. Vannak persze, akik bíznak abban, hogy a szakszervezetek majd csak
kilábalnak a mostani helyzetből.
Fönt és lent
Közbevetőleg megjegyeztük, hogy bizonyára fönt és lent egyaránt akadna
tennivaló, hogy növekedjen a szakszervezet ereje, befolyása.
- Amíg a felső szakszervezeti vezetést félretolják - erősítette
meg
Nagy János -, addig a munkahelyi érdekvédők nem tudnak többet tenni. -
Kellene egy olyan felső vezetés, akiben bízhatunk - hangsúlyozta Kardos
Edit,
akinek szintén az volt a véleménye, hogy fönt kell tekintélyt szerezni ahhoz,
hogy lent
lépni tudjanak.
- Ameddig az országos szakszervezeti vezetők a vagyon elosztásán
marakodnak, addig a tagság passzív marad - jelentette ki Szabó Lajos. Sokan
kérdezik,
hogy hol van az a sok milliárd forint, ami eltűnt a szakszervezeti
vagyonból. -
Minek fizessek tagdíjat, ha a vagyon úgyis eltűnik, mondják az emberek.
- Több reklámot is lehetne csinálni az érdekvédelemnek, mert ma minden a jó
reklámon múlik - toldotta meg az elhangzottakat Nagy János, aki szerint azonban
„ez a
világ is hibás abban, hogy itt tartunk, mert mindenki csak a saját érdekeit
nézi."
- Miért tegyek másnak jót, ha nekem sem adnak semmi jót - idézte fel ezt a
magatartási formát Kardos Edit. - Mi az emberekben csak a lelket tartjuk -
reflektált
újra Nagy János -, megosztják velünk a problémáikat és maradnak a
következő
hónapig, aztán valaki besokall és kilép a szakszervezetből. - Elfásultak
az
emberek, belefáradtak ebbe a mai világba - fogalmazta meg véleményét
egyetértően Nagymihály Józsefné. Biztatni kell a kollégákat és erőt
adni,
hogy legyen elég kitartásuk. - Egyre kevesebb idő jut, hogy
törődjenek
egymással - egészítette ki az elhangzottakat Szabó Lajos -, munkaidő után
ma
már nincsenek közös beszélgetések, találkozások.
Így folyt a szó Szegeden, egy olyan beszélgetésen, amelyet csak abbahagyni
lehetett, befejezni nem. Élve az alkalommal, a Húsos felől is kérdeztük a
kollégákat. Kevesellték a Pickről szóló írásokat. Ezzel a szerkesztő
teljes
mértékben egyetértett, de ennek az igénynek a kielégítése azon is múlik, hogy a
szerkesztőség több hírt, tudósítást kapjon Szegedről, és máshonnan
is. A
bizalmiak ezen a téren is sokat segíthetnek.
Horváth László