Megszólaltatni a „néma érdektörekvéseket"

Nyolc kérdés dr. Tóth Antal szociológushoz

- Ha egytől ötig osztályozhatnád a magyar szakszervezetek tevékenységét, milyen jegyet adnál nekik?

- Hármast.

- Látsz-e különbséget - ha igen, milyet - az egyes konföderációk teljesítményében, stílusában?

- Nem jó a kérdés. Az igazi kérdés az, hogy egyes konföderációk adekvát érdekvédelmi eszközökkel harcolnak-e a képviseltjeik érdekeiért vagy sem. A válaszom: nem. Azért nem, mert a nyugat-európai szakszervezeti tömörülések munkastílusában, céljaiban, érdekvédelmi eszköztárában az alapvető rendezőelv mindig az, hogy a szóban forgó konföderáció a közszférában vagy a versenyszférában szerveződik.

- Melyek a szakszervezeti munka, az érdekvédelem gyenge pontjai?

- Nem könnyű kiemelni azt a néhányat a sok gyenge pont közül. A legnagyobb problémának azt tartom, hogy hiányzik a szakszervezetek szakértői, kutatási, oktatási háttérbázisa. Gondoljunk csak az osztrák és a német tapasztalatokra.

- Milyennek ítéled azt a hazai és nemzetközi légkört, közeget, amelyben a szakszervezetnek dolgozniuk kell?

- Válasszuk ketté a kérdést. Más a helyzet Nyugat-Európában és megint más Kelet-közép Európában és Magyarországon. Nyugat-Európában manapság a kistulajdonosi ideológia és fejlesztési gyakorlat az uralkodó eszmeáramlat. Ez nem kedvez semmiféle szakszervezeti szerveződésnek, s ennek megfelelően a nyugati szakszervezetek bizonyos fokig a lét-nemlét dilemmájával küszködnek. A kelet-európai és a magyarországi helyzet nagyjából megfelel a hatvanas évek nyugatnémet gazdasági gründolási szakasz társadalompolitikai válaszútjainak. Vagyis: ma még a magyar szakszervezeti mozgalom - mint minden klasszikus kapitalista fejlődés érdekképviseleti mozgalma - bármilyen irányba elágazhat.

- Mi a véleményed az érdekegyeztetés jelenlegi állapotáról?

- Mint szakmai körökben köztudott, én mindig a neokorporatizmus hívének tartottam magam. Ehhez képest az érdekegyeztetés jelenlegi állapotát több, mint tragikusnak látom, hiszen „sikerült" az elmúlt esztendőben teljesen szétverni a korábban kiépített intézményrendszert.

- Kellenek-e platformok az MSZOSZ-ben, legyenek-e országgyűlési képviselők a szakszervezeti vezetők, milyen legyen a szakszervezetek és a pártok kapcsolata?

- A szakszervezetekben az ideológiai kérdések megkerülhetetlenek. Ugyanis az érdekvédelem egész filozófiája különféle társadalmi csoportok érdekpluralizációjára épül. Ehhez képest plasztikusan ki kell fejeződnie annak, hogy melyik érdekcsoport milyen politikai, ideológiai érdekprioritásokat állít fel a maga számára. Ha ez nem derül ki egyértelműen - ezt bizonyítják a nyugati országok tapasztalatai is -, akkor a munkáltatói oldalon álló tárgyalópartnerek is paradox módon állandó „identifikációs zavarban" szenvednek, mert maguk sem tudják felmérni, hogy valójában kikkel állnak szembe. Ezért már gyakorlati szempontból is az a legjobb, ha a szakszervezeti partner is kinyilvánítja, hogy milyen társadalmi fejlődési ideológia, politikai célrendszer és szociális ideálok alapján áll.

- Hogyan értékeled egyes szakszervezeti tisztségviselők etikai ügyeit?

- Társadalomkutatói tapasztalatim arra figyelmeztetnek, hogy a magyar lakosság leginkább az etikai kérdésekre „ugrik". Ha a szakszervezeti vezetőket ebből a szempontból egytől tízig terjedő skálán helyeznénk el, és mondjuk az egyes érték egy korrupt vidéki kiskirály lenne, és a tízes érték egy maga erkölcsi szinten álló népművelő, akkor egy szakszervezeti vezetőnek kb. a nyolcas körül kellene elhelyezkednie, a tömegek erkölcsi követelményrendszerében.

- Mit ajánlanál a mai érdekvédőknek?

- Próbálják megismerni a társadalmilag érvényes, szociális igazolt valóságos érdekeket. Semmit sem ér az olyan érdekvédelem, amely nem a társadalom mélyén húzódó érdekkifejezést kívánó érdektörekvésekből származik. Vagyis a „néma érdekek" hiteles és a gyakorlatban is megvalósítható megszólaltatása az érdekvédőknek nemcsak alapvető feladata, de kötelessége is.