Villába nem üt a menykő?

Röviden az előzményekről: vasasszövetség balatonlellei üdülőjének egy részét 1997-ben potom pénzért saját céljaikra megvették a szakszervezet prominens személyei, köztük Paszternák László elnök. Ezt követően az így magánosított telken pillanatok alatt felépült egy majdnem ezer négyzetméter alapterületü ikervilla, melyet a vasasszakszervezet elnökének gyermekei és a még megmaradt vasas üdülő gondnokának lánya nevén, főként külföldiek által látogatott panzióként nyitottak meg. A Napi Magyarországban július 28-án megjelent újságcikk alapján kitudódott ügyletet miatt elemi erővel tört ki a máig tartó felháborodás a tagság vagyonának ilyen módon történt magánosítása ellen. Paszternák László eleinte annyit fűzött az ügyhöz, hogy szerinte jogszerűen történt az adásvétel. Később hozzátette, hogy bár minden jogszerű, ám mai eszével talán mégsem kellett volna megvennie a vasasszakszervezet telkét!? Hát igen, a mai észjárás…

A kipattant botrány a közvélemény egy részében az egész szakszervezeti mozgalom vezetői garnitúrájának erkölcsi normáit megkérdőjelezte. Különösen Sándor Lászlónak, az MSZOSZ elnökének Postabankos VIP-hitele és az érintett reagálásai nyomán. Mindezek tükrében érdemes mélyebbre ásni és a szakszervezetek teljes döntéshozói struktúráját górcső alá venni. A Paszternák- ügy jó példa a működési mechanizmusokat illetően, mert végül is mi történt korábban és az „edény kiborulása" után?

Eleinte hallgatásba burkolódzott a vasas vezérkara, maga az érintett pedig teljesen eltűnt a nyilvánosság elől. Kivétel nélkül az egész magyar sajtó Paszternák László véleményét akarta megtudni, mindhiába. Az egyre erősödő nyomás hatására összehívták a vasas szakszervezet rendkívüli elnökségi ülését, ám a testület a tagság és a szélesebb közvélemény várakozása ellenére sem tudott, vagy mert határozott lépést tenni. Az elnökség tagjai - egy kivétellel - továbbra is bizalmat szavaztak elnöküknek, még azon az áron is, hogy az erkölcsileg, etikailag erősen kifogásolható üzletbe akár belerokkanhat a mozgalom is.

A semmivel alá nem támasztható adásvétel veszteséget is okozott a szakszervezetnek, hiszen jóval a piaci ár alatt szerezték meg a vezetők ezeket a telkeket. Az így kialakult helyzetben bizony joggal vetették fel sokan, hogy kit is képviselnek a szakszervezet vezető testületei. Mennyire mernek és tudnak adott esetben saját belátásuk szerint dönteni, illetve, hogy kiknek az akarata érvényesül ténylegesen az állásfoglalásokban. Egyre inkább szembeötlő, hogy ezek a döntések a vezetők elképzelései és iránymutatásai alapján születnek, szemben a tagság akaratával.

De ne szaladjunk ennyire előre, mert a vasasok esetében még hátravan a szeptemberi szövetségi tanácsülés, amely egy lényegesen differenciáltabb, és majd száz fős testület. És bármennyire szeretnék is néhányan, kikerülhetetlen az üdülőügy napirendre tűzése. Ebben a testületben - amely az alapszabály szerint a két kongresszus között a legfőbb döntéshozó szervezet - lényegesen több, a vezetés jóindulatától kevésbé függő, nem függetlenített tisztségviselő, akik nap mint nap találkoznak kollégáikkal és igazán direktbe kapják a véleményeket. Mindezen túlmenően még egy újabb akadály előtt is állnak a vasasszakszervezet vezetői, mert 1999. éppen kongresszusi év. Így, ha a szövetségi tanácsnál sem esik le a „léc", az alig másfél hónap múlva kezdődő kongresszuson fog minden eldőlni. Az alapszabály szerint ekkor mindenképpen le kell mondania az elnökségnek és majd a küldöttek döntenek a tisztújításról, vagy esetleg újból bizalmat kapnak a régi, kipróbált, ám kétes ügyletekbe keveredett emberek.

Természetesen előre látni a fejleményeket nem lehet, még jósolni is roppant kockázatos dolog. És bármennyire is furcsa, lehet, hogy a mindent eldöntő lépést a szakszervezeten kívül fogják megtenni. Paszternák László MSZP képviselőként a frakció etikai bizottsága előtt várhatóan előbb fog állni, mint a kongresszus küldöttei előtt. Az eddigi pártvezetői megnyilatkozásokat alapul véve, minimum többesélyes az ügy kimenetele. Jó példa a döntéshozók előtt Nagy Sándor (korábbi MSZOSZ-elnök) VIP hitele kapcsán bekövetkezett önkéntes távozása a frakció vezetéséből.

Mindenesetre az egész szakszervezeti mozgalom megitélésének alakulása lehet a tét, amely feltehetőleg a több tíz és százezres szervezett dolgozó számára fontosabb a néhány milliós VIP-hitelnél, vagy a magánpanzió építésénél. Vagy villába nem üt a menykő?