A dánok számolnak velünk
A naesgaardi Mezőgazdasági Főiskola adott otthont egy hétre annak a magyar
mezőgazdasági szakmai delegációnak, amely a Dán Demokrácia Alapítvány,
valamint a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium támogatásával tett
látogatást Dániában. Az alapításának 200. évfordulóját idén ünneplő főiskola
rangját emeli, hogy az ünnepségeken megjelenik majd II. Margit királynő is,
akinek az egyik fia itt folytatott tanulmányokat.
A delegáció azon túl, hogy megismerkedett az iskola képzési rendszerével,
módszereivel, gazdaságával, több előadást hallgatott meg a dán
agrárviszonyokról. Meglátogatott több gazdaságot, sertéstelepet,
takarmányüzemet és mezőgazdasági gépgyárat. Járt mezőgazdasági érdekvédelmi
szervezeteknél, valamint a Mezőgazdasági, Élelmezésügyi és Halászati
Minisztériumban, amely egyébként két éve viseli nevében az élelmezésügyi
kifejezést, mivel a fogyasztók érdekeit is képviseli.
Mindezen túl a delegációnak a dán önkormányzati rendszerbe is sikerült
betekintést nyerni egy városi és egy megyei önkormányzat meglátogatásával. A
magyar csoportot a Parlament egyik prominens képviselője - civilben gyakorló
gazda - is fogadta, aki tájékoztatót tartott a törvényhozás munkájáról.
A közvetlen tapasztalatok alapján sikerült egy pillanatfelvételt rögzíteni az
ezredforduló Dániájáról - agrárius szemmel. Mindenek előtt megállapítható,
hogy a dán gazdaságot is a nemzetköziesedés folyamatának erősödése jellemzi. A
nemzetköziesedés alatt - nagyon röviden - egy folyamatos fejlődést kell érteni,
egy adott vállalat nemzetközi érdekeltségi rendszerében.
Az élelmiszeriparban lejátszódó folyamatok hasonlatosak a többi ágazatéhoz,
ami azt jelenti, hogy az élelmiszeriparban működő transznacionális vállalatok
termelésük 53%-át helyezték külföldre. A dán mezőgazdasági termelés 70%-át,
míg az élelmiszeripari termelés 65%-át exportálják, jellemző az erős tőke- és
termeléskoncentráció. Gyakorlatilag 2-2 vállalatcsoport kezében volt a dán tej- és
a húsipar. A két tejipari cégből egy lett. A nemzetköziesedés az élelmiszeripart is
jellemzi, mert a nemzetközi nagyvállalat olcsóbban termel és kedvezőbb
feltételekkel jelenik meg a nemzetközi piacon. Az a néhány kisüzem, ami létezik
a tejiparban, illetve húsiparban, csak azért működik, mert még „hagyják őket".
Mintegy „intelemként" hangzott el az egyik előadó részéről: „A termelőknek és
feldolgozóknak össze kell fogni, hogy a koncentrálódó kereskedelmi láncok
partnerei legyenek."
A látogatás során minden alkalommal felmerült az EU csatlakozás kérdése és a
magyar belépésről a házigazdák véleménye. A mezőgazdasági érdekvédelmi
szervezetben, a Gazdaszövetségben nyers, de egyszerű választ kaptak a látogatók.
Nem örülnek az újabb konkurenciának a dán gazdák, de az egységes Európa
megteremtése érdekében támogatják Magyarország mielőbbi felvételét.
A tartózkodó álláspont mögött az is meghúzódik, hogy 1998-ban 8 milliárd
dollárt exportált a dán mezőgazdaság és 106 ezer ember foglalkoztatott. Az
élelmiszeriparban 55 ezer ember dolgozik, 74 ezren a szállítás-szolgáltatásban,
tehát az egész agrárgazdaság-élelmiszeripar 235 ezer embernek ad munkát, amely
az összes foglalkoztatottak 4,7%-át jelenti. Veszélyeztetve érzik ezeket a
munkahelyeket.
A dán húsipar 1998-ban 19,2 millió sertést vágott le. A marhaállomány a korábbi
3 millióról 2 millióra csökkent, az állomány fogyása folyamatos. Dániában a
családi költségvetés 12%-át fordítják élelmiszerre. Néhány érdekesség: 1 kg
marhahúsért 40 percet, 1 kg sertéshúsért 25 percet, 1 liter tejért 3 percet, 1 liter
benzinért 5 percet, 1 liter sörért 8 percet kell dolgozni. Egy kilogram kenyér
árából 10% a gabona ára.
Dániában az EU-politika a lényeges kérdések közé tartozik, a kormány az
ellenzéket is bevonja, hogy a társadalom többségi támogatását elnyerje. A dán
nemzeti politika álláspontja, hogy azok az országok, amelyek benyújtották
felvételi kérelmüket az EU-ba, a lehető leghamarabb jussanak be, kerüljenek
felvételre.
A minisztériumban is megismételték, hogy tisztában vannak vele, Magyarország
belépése fokozott versenyre készteti a dánokat, de ők vállalják ezt a kihívást.
(Kapuvári)