Emberi jogok a munka világában

Különszámot szentelt az érdekegyeztetésnek az Emberi Jogok Magyar Központjának szakfolyóirata, az Acta Humana. A közreadott tanulmányok lényegében egy tavalyi - közvetlenül az országgyűlési választások előtt - tartott konferencián elhangzott előadások alapján készültek. Érdekességüket az adja, hogy munkavállalói érdekvédelemmel elsősorban publicisztikai írások, nyilatkozatok, hivatali jelentések formájában találkozik manapság az átlag olvasó, viszonylag kevés a tudományos igénnyel megírt dolgozat. A munkahelyeken működő szakszervezeti tisztségviselőknek pedig nagy szüksége van elméleti alapokra, a szélesebb összefüggéseket feltáró szakmai álláspontok megismerésére. Hiánypótlónak is tekinthető az emberi jogok védőinek kezdeményezése, ha arra gondolunk, hogy a szakszervezetek mögött gyakorlatilag már nem állnak elméleti műhelyek, tudós tanácsadók.

A tudomány emlegetésével persze nem szeretnék elriasztani senkit az Acta Humana 33. számának forgatásától. Éppen ellenkezőleg, szívem szerint minden alapszervezeti titkárnak, elnöknek kezébe adnám. (Aki kedvet kap hozzá, Budapestre jövet beszerezheti a Benczúr utca 33. alatti szerkesztőségben, telefon: 342-87-34)

Szemelgetve a tanulmányok között, figyelmet érdemel Bokorné Szegő Hanna professzor asszony értekezése az érdekegyeztetés kötelezettségének születési körülményeiről. Feltehetően kevesen tudják, hogy a Nemzetközi Munkaügyi Szervezetet az I. világháború utáni békeszerződésekkel hozták létre, azzal az indokkal, hogy „békét csak úgy lehet elérni, ha azt a szociális igazságosságra alapozzák". Felismerték ugyanis, hogy az általános béke a munkabékén, az igazságtalanság, a nyomor és a nélkülözés felszámolásán alapul.

Érdekes és nagyon aktuális tanulmányok olvashatók az Európai Unióban gyakorolt érdekegyeztetésről, a szociális Európa gondolatáról, az EU-ban a foglalkoztatáspolitika alakulásáról. Sokak számára alapvető információ lehet Farkas Beáta egyetemi docens értekezése arról, hogy a munkavállalói érdekképviselete hogyan jelenik meg a katolikus egyház tanításában. Thoma László, aki számos írást publikált a szakszervezetek tevékenységéről, a rendszerváltozás intézményi folyamatait vizsgálva arra a következtetésre jut, hogy a civil társadalom szervezetei - köztük a szakszervezetek is - alulmaradtak az állami tulajdon lebontásában betöltött domináns szerep megszerzéséért folytatott harcban.

Gyakorló érdekvédőknek elsősorban Héthy Lajos, korábbi munkaügyi államtitkár és Herczog László helyettes államtitkár írásait ajánlom. A szerzők viszonylag szűk terjedelemben igen alapos képet rajzolnak az országos érdekegyeztetés hazai gyakorlatáról, működési zavarairól és lehetséges fejlődési irányairól. Mai szemmel különösen izgalmasak a tavalyi fejtegetések. Gazdaságunk és társadalmunk van-e már olyan erős - teszi fel a kérdést Héthy -, hogy megengedhetjük egy bizonyítottan jelentős stabilizáló szerepet betöltött intézmény mellőzését, netán megszüntetését? A tavaly feltett kérdésre a választ feltehetőleg az idei év adja meg.

Végezetül az olvasók figyelmébe ajánljuk, hogy az Acta Humana 33. száma a tanulmányok mellett fontos dokumentumokat is közöl. Így az ILO 144. sz. egyezményét a tripartit tanácskozásokról, az amszterdami szerződés szociális fejezetét, az Európai Üzemi Tanácsok működései irányelveit és a szociális párbeszédről szóló közleményt. Hasznos lehet az a bibliográfia is, amelyben az emberi jogokra vonatkozó magyar tanulmányokat gyűjtötték össze a szerkesztők. A szakszervezetek némi hálával gondolhatnak az Emberi Jogok Magyar Központjának kezdeményezésére, a különszám szerkesztőire, akik a munkaügyi kapcsolatok és az emberi jogok dimenzióinak feltárásában nagy szolgálatot tettek a hazai érdekvédőknek.