Boríték

A Zalahúsnál az idei évre nem kötött bérmegállapodást a szakszervezet, de a termelési eredmények függvényében a cégvezetés 11,5 százalékos bérrendezést hajtott végre - tudtuk meg Horváth Jenőtől, a szakszervezeti bizottság tagjától, az üzemi tanács elnökétől.

Két-három éve olyan hírek érkeznek Zalából, hogy a húsüzem elnök- vezérigazgatója, fő tulajdonosa, aki egyébként az élelmiszeripari munkáltatók csúcsszervezetének, az Élelmiszerfeldolgozók Országos Szövetségének is elnöke, nem sokra becsüli a béralku intézményét. Maga szereti eldönteni, hogy kinek mennyi jár. Nincs jó véleménye a munkavállalói érdekvédelem évenként újrafogalmazott bérköveteléséről, s az e tárgyban hozzá intézett levelekről. Válaszra sem méltatja az ilyen sorokat.

Máskülönben pedig a Zalahús megyeszerte nagyrabecsült gazdája, ha a fizetéssel spórol is, szeret gondoskodni a „családjáról" - ahogy emlegeti a cég dolgozóit. Az „atya" - a helybeliek tiszteletteljes szóhasználatával - idén is oszt karácsonyi élelmiszercsomagot az övéinek.

A szakszervezeti bizottság azonban a kissé patriarchális viszonyok ellenére sem adja föl a piacgazdaságban reá szabott szerepét, az új esztendőben újra kezdeményezi a bértárgyalásokat. Mint Horváth Jenő kolléga elmondta: 1999-ben az inflációt 3-5 százalékkal meghaladó bérfejlesztést akarnak elérni, s erre esélyt is látnak.

Mire számítanak az ismert előzmények után, kérdeztük a kiváló művezetőtől. - Annak felismerésére - hangzott a válasz -, hogy bérfejlesztés nélkül nem lehet komoly munkafegyelmet, kellő odafigyelést, minőségi munkát elvárni. Hozzátartozik a Zalahús jóhíréhez az is, hogy a cégvezetés ne csak az üzletfeleinek legyen jó partnere, hanem saját dolgozóinak is. A cég jóhíre fontos, gondoljuk mi is. Hiszen ami a Zalahúsnál téma, arról beszélnek a városban, sőt a megyében is. Talán még az aranylábú gyerekek is másként rúgják a labdát a cég nevével díszített mezben, ha a gyáriak elégedettek.

- Egyébiránt pedig - kötötte lelkünkre kollégánk - a munkaadó és a munkavállalók csak együtt lehetnek elégedettek; a megbecsülés alapja mindenkor a megfelelő bér. A munkáltató akkor lehet igazán boldog, ha fizetésnapon örömöt lát a dolgozók arcán a boríték felnyitásakor. Híreink szerint az örök kétkedők viszont már most „borítékolták" a választ, amit a Zalahúsnál a szakszervezet kap az 1999. évi bérkövetelésre. A kérdés számukra csupán az, hogy a szakszervezetnek milyen lesz a viszontválasza. Kétségtelen ugyanis, hogy a tagság az előző éveknél határozottabb fellépést vár az alapszervezeti vezetéstől.

- Ha házon belül nem sikerül a megállapodást elérni, - hangsúlyozta Horváth kolléga - akkor a HDSZ elnökségének közbelépését kérjük. Az idén csökkent a dolgozók reálbére, elég nagy a kiszolgáltatottság, adott esetben a tagság kész a szervezett fellépésre. Az MRP ellenére az emberek elsősorban munkavállalónak érzik magukat, s csak azt követően a tulajdonosi „család" tagjának.

Csak remélni tudjuk, hogy sikeres bértárgyalásokról kapunk hírt Zalából, amely már csak a fekvésénél fogva is közel esik Európához, s potosan tudják, hogy mi a módi a határon túl, mi fán terem a béralku. Mintha az elmúlt évek taktikái és praktikái túlfeszítették volna azt a bizonyos húrt, már csak a boríték számít. Hogy kiüljön az öröm az arcokra...