A BSE (kergemarhakór) és következményei

Bár mintegy 70 év óta ismerjük a Creutzfeld-Jakob tünetegyüttest (CJD), 40 éve a Kuru-t, régebb óta a Gerstmann-Sträusler-Scheinker szindrómát (GSS) és a juhoknál, valamint kecskéknél előforduló sorapie-t (súrlókor), 1985-ig ismeretlen volt a szarvasmarháknál a hasonló típusú megbetegedés. Ezt akkor a Bovine Spongiform Encephalopathy rövidítéséből BSE-nek nevezték el, amely a magyar köztudatba a közelmúltban mint kergemarhakór, marhakergekór, szarvasmarhák szivacsos agyvelőbántalma, szarvasmarhák szivacsos agylágyulása stb. néven vált ismertté.

A pontos megnevezéshez legközelebb a szivacsos agyvelőbántalom vagy elváltozás áll, de az agyvelőgyulladás is jól utal a megjelenési formára, agyvelőgyulladásról azonban nem beszélhetünk. A minden esetben halállal végződő betegséget kiváltó tényezővel kapcsolatban még ma is sok a bizonytalanság, ez vonatkozik a kimutatására is. Élő emberen, illetve állaton az ilyen típusú megbetegedések egzakt módszerekkel, kellő időben nem diagnosztizálhatók, hanem már csak a tünetek megjelenése, illetve a halál után. A betegség Angliában ütötte fel a fejét szarvasmarháknál, azóta jóval több mint 150 ezer szarvasmarha betegedett meg és pusztult el. Más országokban is - lényegesen kisebb számban - előfordult a szarvasmarhák ilyen megbetegedése, pl. Franciaországban, Svájcban.

A szarvasmarháknál a betegség tünetei a következők: az állat félénkké és túlérzékennyé válik, a végtagok gyengesége jelentkezik, körbenmozgás, lefekvés, a fülek állásának megváltozása, fogcsikorgatás és fejdörzsölés, tejtermelés- és súlycsökkenés. Az eddigi tapasztalatok alapján csak idősebb állatoknál figyelték meg a kórt. A nagy arányú angliai járvány kialakulása több tényező együttes hatásának tulajdonítható.

- Költségcsökkentés céljából 1981-ben Angliában megváltoztatták a hús- és csontliszt-előállítási technológiát. Ennek során alacsonyabb hőmérsékletű kezeléseket alkalmaztak, elhagyták a nyersanyagok kémiai oldószeres zsírkivonását, és mindezt egy ugyancsak kérődző állat tetemeinek feldolgozása, nevezetesen a juhok hulladékai esetén. Amint említettük, a juhoknál a súrlókór már régóta ismeretes volt, de eddig szarvasmarhára azért nem terjedt át, mert korábban az elhullott juhokból és vágóhídi hulladékokból készített húsliszttel nem etettek szarvasmarhákat.

- Ugyancsak gazdaságossági okokra hivatkozva a 80-as évektől Angliában a borjak szemestakarmányát állati hulladékokból készített húsliszttel dúsították, ez szintén felelős volt azért, hogy a juhoknál előforduló betegség okozóját átvitték a szarvasmarhára.

- Még tovább fokozta a járvány elterjedésének sebességét az, hogy a BSE megbetegedésben elhullott szarvasmarhák tetemeit is hús- és csontlisztté dolgozták fel, amit szarvasmarhákkal etettek meg.

Mit tudunk a kórokozóról?

A BSE az úgynevezett átvihető szivacsos agybántalmak (Transmissible Spongiform Encephalopathy, TSE) vagy az ún. prion okozta betegségek csoportjába tartozik. A mai napig kilenc különböző, ebbe a csoportba sorolható megbetegedési formát írtak le. Sokáig vírusbetegségre gyanakodtak, el is nevezték ezeket az ún. lassú vírus okozta megbetegedéseknek. A CJD lappangási ideje akár 15 év is lehet, a mai napig azonban nincs tudományos bizonyíték arra, hogy az ilyen betegek agyvelejéből vírust lehetne kimutatni. A prionok okozta megbetegedés elnevezés hátterében az áll, hogy az újabb kutatások szerint valószínűleg arról van szó, hogy az emlősök normál idegsejtjeiben előforduló prion fehérjék (PrPc) a beteg élőlényből bejutó, elváltozott prionok hatására átalakulhatnak olyan prionokká, amelyek betegséget váltanak ki (PrPsc), és ez okozza azután az idegsejt pusztulását, szinte feloldódását. Egyébként, annak ellenére, hogy fehérjékről van szó, a prionok hőtűrése szokatlanul nagy, meghaladja a baktériumspórákét. Tekintettel arra, hogy a kimutatásuk nagyon nehézkes, ezért a mai napig sem lehet egyértelműen bizonyítani, hogy ez a betegség milyen formában terjed.

Valószínűsítik, hogy egyes esetekben a családon belüli örökítés formájában gyakrabban fordul elő, s csak a központi idegrendszer szövetének vagy váladékának szervezetbe jutásával lehet fertőződni. Erre utal pl. a Kuru-ban megbetegedettek kora és neme. (Elsősorban az ételeket elkészítő nők és kisgyermekek szenvednek ebben a halálos kórban, ők ugyanis az agyvelőt fogyasztják, ellentétben a felnőtt férfiakkal, akik a húst eszik. Mindez Pápua-Újguineában, emberevő törzseknél fordul elő).

Egészen a legutóbbi időkig úgy gondolták, hogy a szarvasmarha szivacsos agylágyulása nem terjed az emberre, mivel korábban soha nem sikerült összefüggést találni a szarvasmarhák BSE kórja és az emberi megbetegedések között. 1996 elején azonban a CJD-t figyelő angol szakértők bejelentették, hogy összefüggést találtak emberi megbetegedések és BSE-vel fertőzött állatok között. Ez a 10 embert érintő megbetegedés, illetve halál hatalmas hullámokat kavart, ennek eredményeképpen még erősebbé vált a különböző országokban az angliai eredetű marha, illetve marhahús és marhahúskészítmények behozatalával szembeni ellenérzés. Először ez spontán importtilalmakban nyilvánult meg, majd az Európai Unió mezőgazdasági minisztereinek tanácskozásán ez év március végén teljes importstoppot rendeltek el. Ezen túl azt is előírták, hogy a két és félévesnél idősebb szarvasmarhákat meg kell semmisíteni, és tárgyalások után megállapodtak abban, hogy az ezzel együttjáró költségeket (több milliárd font) 30 százalékban az Európai Unió átvállalja. A magyar illetékesek, kezdeti bizonytalankodás után („az illetékesek nem terveznek intézkedéseket") szintén tilalmat rendeltek el élőmarha, szarvasmarha sperma, marhahús és marhahúskészítmények magyarországi behozatalával szemben. Valójában éppen a BSE-veszély megelőzése érdekében a magyarországi állategészségügyi hatóságok már 2 év óta tiltják a marha- és marhahús-behozatalt Angliából. Ezeket az intézkedéseket csak nagyon durva szabálytalanságokkal lehet(ett) megkerülni.

Az angliai CJD-megbetegedések következményei

Az angliai friss eset - az előzetes várakozások szerint - azt eredményezte volna, hogy azokban az országokban, ahol a BSE megbetegedés eddig nem volt kimutatható, (pl. Németország) a fogyasztók marhahús iránti kereslete nem változik, a sertéshús, valamint az abból készített termékek iránti kereslet pedig megnövekszik. A helyzet azonban szemmel láthatóan másképp alakult, különösen Németországban, ahol a fogyasztókat a médiumok az élelmiszerekkel kapcsolatban már régóta - nem előnyös irányba - befolyásolják, hisztériát keltve mind a marhahús-, mind a sertéshús- fogyasztás ellen.. Angliában egyébként, ahol a kormányon levők és az ipar próbálja menteni a menthetőt, a fogyasztók szintén elfordultak a marhahústól, ami az ezzel foglalkozó ipar teljes csődjével fenyeget.

Mekkora a veszély?

A fertőzések okozta megbetegedések esetén csak tudatlanok vagy felelőtlenek mondhatják, hogy egyáltalán nincs veszély. Az adott betegséget tekintetében azonban azt mondhatjuk, hogy hazánkban - szerencsére - a BSE-marhakórbetegség emberre terjedésének minimális a valószínűsége. Annál is inkább, mivel a BSE Magyarországon eddig nem fordult elő. Ennek értelmében a hazai vagy más, BSE- mentes országból származó marhahús, valamint az abból előállított húskészítmények igen nagy valószínűséggel nem jelentenek veszélyt a fogyasztóra. Ez a kockázat sokszorta kisebb annál, mint aminek a fogyasztók akkor vannak kitéve, amikor - hitelt adva felelőtlen hirdetéseknek - rendszeresen olajban sütnek, vagy a közismerten nagy nitráttartalmú zöldségfélékből túl sokat fogyasztanak, így ugyanis bizonyítottan rákkeltő anyagoknak lehet kitéve a szervezet.

Ugyanakkor célszerű a szarvasmarha agyvelőjének, lépének stb. fogyasztásától tartózkodni, s ha valaki Angliában étkezik, jobb kerülnie - egyelőre - a marhahúsos ételeket.